Jim Hansen a ’klímaváltozás nagyapja’, és a világ egyik vezető klímakutatója. Ebben a ritka interjúban New Yorkban elmagyarázza, miért Obama elnök kormánya az utolsó esély az elárasztott városok, kipusztult fajok, és a klímakatasztrófa elkerülésére.

Jim Hansen Felső-Manhattani, lambéria borítású irodájának egyik falára a kiváló klímakutató 3 unokájának – Sophie, Connor és Jake – 10 darab A4-es méretű fotóját tűzte ki. A fotók az egyetlen személyes jellegű tárgy az egyébként mappák, iratkötegek és papírdobozok által uralt irodában, ami tele van klíma eltérésekről és légköri mérésekről szóló beszámolókkal.

A NASA New Yorki Goddard űrkutatási Intézetének igazgatója egyértelműen rajongó nagyapa, és nemzetközileg elismert klímakutató is. Képei azonban többek, mint a családi szeretet puszta kifejezései. Emlékeztetők a 67 éves tudós számára kötelességére a jövő nemzedékei iránt, gyerekek iránt, akikről most azt gondolja, hogy egy olyan globális üvegház katasztrófa fenyegeti őket, ami az ipar és közlekedés emelkedő szén-dioxid kibocsátása miatt most kipörög az ellenőrzés alól.

„Úgy jellemeztek, mint a klímaváltozás nagyapja. Valójában egy egyszerű nagyapa vagyok, és nem akarom, hogy unokáim azt mondják, nagyapa megértette, mi történik, de nem tette egyértelművé”, mondta Hansen a múlt héten. Ezért szól figyelmeztetése Barack Obamához, akit kedden iktatnak be az USA elnökeként. Mint mondja, az ő négy éves kormányzása jelenti az utolsó esélyt a világnak, hogy a dolgokat rendbe tegye. Ha kudarcot vall, globális katasztrófa vár az emberiségre – elolvadt jégsapkák, elárasztott városok, kipusztuló fajok, és terjeszkedő sivatagok.

„A változást többé nem odázhatjuk el. Ezen a kormányzati perióduson belül kell új pályára állnunk. Csak négy évünk maradt, hogy Obama példát mutasson a világ többi részének. Amerikának vezető szerepet kell vállalnia.”

Mint mondja, a George Bush elnöknek köszönhető nyolc évnyi, a klímaváltozással szembeni fellépést ellenző politika után az USA-nak nem maradt ideje manőverezésre. Csak drasztikus, azonnali változások menthetik meg a helyzetet, és Hansen – aki szerepelt Al Gore ’Egy kellemetlen igazság’ című filmjében, és megkapta a World Wildlife Fund legmagasabb kitüntetését – valóban nagy horderejű változásokat javasol. Konkrétan, kitart amellett, hogy most törölni kell a „plafon és kereskedelem” (cap and trade) sémák folytatására vonatkozó elképzelést – ami lehetővé teszi, hogy az országok szén-dioxid kibocsátási juttatásokkal és engedélyekkel kereskedjenek. Az ilyen, a Kiotói klíma megállapodás által bátorított sémák egyszerűen „híg tea” voltak, és nem működtek. „Az USA nem írta alá Kiotót, és kibocsátásai mégsem különböznek annyira azoktól az országoktól, amik aláírták.”

Ezért azt mondja, hogy azok a tervek, hogy a szénkereskedelmi sémákat bevegyék a jövő klíma megállapodásairól szóló megbeszélésekbe, elkeseredett tévedések. „Az csak zöldre mosás. A közelgő koppenhágai klíma megbeszélések inkább valljanak kudarcot, mintsem létrehozzunk egy rossz megállapodást”, mondja.

Szerinte csak a szénadó az – amiben a Nyugat megállapodik, és aztán a világ többi részét ráveszi politikai nyomással és kereskedelmi vámokkal –, ami sikerrel járna abban a most elkeseredett feladatban, hogy megállítsa a kibocsátások emelkedését. Ezt az adót olajtársaságokra és gázipari cégekre vetnék ki, és világszerte specifikusan emelnék az üzemanyagok árát, ezáltal téve őket kevésbé vonzóvá. Továbbá a szénbányászatot – a szén-dioxid messze legrosszabb kibocsátóját – teljesen kivonnák, a széntüzelésű erőművekkel együtt, amiket ő a halál gyárainak nevez.

„A szén annyi légköri szén-dioxid kibocsátásért felelős, mint a többi fosszilis üzemanyag együtt, és még sokkal nagyobb készletek vannak belőle. Abba kell hagynunk a használatát.” Ehelyett döntő támogatást kellene kapniuk a szél, nap, és egyéb megújuló energiát használó erőműveknek, az atomreaktorok új generációit kutató programokkal együtt.

Hansen harsány felszólításai a cselekvésre abból fakadnak, hogy különleges nézőpontból látja változó világunkat. Egy névtelen, barna kőépületben a Columbia Egyetem közelében ő és beosztottjai a világ több ezer pontjáról, köztük műholdakról és antarktiszi mérőállomásokról az intézetbe eljuttatott hőmérsékleti adatokat vizsgálnak. Ez kimutatta, hogy bolygónk 1970 óta 0,6oC hőmérséklet emelkedésen ment keresztül, és a 10 legmelegebb év 1997 és 2008 között volt: úgy gondolja, ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy a Föld kezd veszélyesen túlmelegedni.

Múlt héten azonban Hansen közzétette a 2008-ra vonatkozó adatait, amik meglepő módon azt mutatják, hogy a tavalyi volt a leghidegebb év ebben az évszázadban, bár XX. századi mérce szerint még mindig forró. Az adatokra minden bizonnnyal le fognak csapni a klímaváltozás tagadói, akik számára Hansen különösen gyűlölet tárgya, és „bizonyítékként” használják arra, hogy a globális felmelegedés egy szemfényvesztés.

Azonban a tagadóknak óvatosságot kellene mutatniuk, mondja Hansen: tavaly a bolygó legnagyobb része rendkívül meleg volt. Csak egy erős La Nina – a Csendes-óceán óriási lehűlése, ami pár évente bekövetkezik – vitte lejjebb a hőmérsékletet. Mint mondja, a La Nina nem fog fennmaradni. „Obama első időszakának vége előtt új rekord hőmérsékleteket fogunk látni. Ezt megígérhetem az elnöknek.”

Hansen megalkuvást nem ismerő nézetei bizonyos módon szokatlanok. Magas NASA beosztása mellett a környezettudományok terén professzori rangja van a Columbia Egyetemen, és úgy öltözik, mint egy közvetlen akadémikus. Azonban a szerény, visszahúzódó modor mögött a volt bolygókutató tudós egész karrierje során meglepően acélos akaratot mutatott. 1988-ban, egy különlegesen forró, fülledt júniusi napon felvillanyozott egy kongresszusi meghallgatást, amikor kijelentette, hogy „99%-ig bizonyos” abban, a globális felmelegedés hibáztatható az időjárásért, és most a bolygó az emelkedő szén-dioxid kibocsátások miatt veszélyben van. Kijelentései, amik szerte az USA-ban a címlapokra kerültek, első alkalommal nyomták a globális felmelegedést a hírek előterébe.

Az évek során Hansen kitartott figyelmeztetései mellett. Majd 2005-ben beszédet tartott az Amerikai Geofizikai Egyesületben, amiben úgy érvelt, hogy az a feljegyzések kezdete óta a legmelegebb év, amiért az ipari szén-dioxid kibocsátások felelősek. Az őrjöngő Fehér Ház felhívta a NASA-t, és Hansennek megtiltották, hogy az újságokban, TV-ben, vagy rádióban felbukkanjon. Elfuserált kísérlet volt a cenzúrára. Az újságok rájöttek, hogy Hansent elhallgattatták, és története, a klímára vonatkozó figyelmeztetéseivel együtt, világszerte hír lett.

Hansen azóta is folytatja küldetését, hogy „egyértelművé tegye” a klímaváltozás veszélyeit. Tavaly decemberben feleségével, Anniekkel, levelet küldtek Barack és Michelle Obamának a bolygó éghajlati veszélyeinek sürgősségéről. „Úgy döntöttünk, hogy mindkettejüknek elküldjük, mert úgy gondoltuk, talán nagyobb az esély arra, hogy Michelle elgondolkodik majd rajta, vagy lesz rá ideje. E probléma [a globális felmelegedés] nehézsége abban rejlik, hogy fő hatásait gyerekeink és unokáink fogják érezni. Egy anya hajlamos arra, hogy ilyenek miatt aggódjon.”

A közelgő balsorsra vonatkozó üzenetei nem is korlátozódnak USA politikusokra. Anglia, Németország, Japán és Ausztrália kormányfői mind figyelmeztetéseket kaptak Hansentől országuk viselkedését illetően. Minden esetben eme országok folytatólagos kiállása az áramtermelésre használt szénégetés mellett volt az, ami elborzasztotta a klímakutatót. Angliában például vádolta a kormány terveit, hogy új szénerőművet építsenek Kingsnorthban, Kentben, és még a védelem tanújaként is megjelent azokért a tiltakozókért, akik a tervezett erőmű helyét 2007-ben megszállták.

„A jelenleg a légkörben lévő szén-dioxidot nézve, és fejenként számolva, Anglia többért felelős, mint bármelyik másik ország a Földön, mert az Ipari Forradalom hajnala óta égeti. Amerika fut be másodiknak, és Németország a harmadik. A lényeg az, hogy Anglia valódi változást érhetne el, ha nemet mondana Kingsnorthra. Az a döntés példát mutatna a világ többi részének.” Hansen egyértelművé tette ezeket az érveket a Gordon Brown miniszterelnökhöz írt levelében, bár még vár a válaszra.

A konkrét figyelmeztetések terén, amiket a klímaváltozással kapcsolatban tesz, ezek erősen koncentrálódnak a globális felmelegedés Grönland és Antarktisz jégtakaróján kifejtett hatására. Ezek most ijesztő tempóban olvadnak, és azzal fenyegetnek, hogy a század során a tengerek szintjeit egy vagy két méterrel megemelik, ami elég ahhoz, hogy szerte a bolygón elöntsön városokat és termékeny földeket.

A kérdés egyszerű, mondja Hansen: a szén-dioxid minden egyes, éves emelkedése egyszerű, arányos emelkedést fog-e okozni a légkörben, vagy a melegedés elkezd gyorsulni?

ő szilárdan hisz az utóbbiban. Ahogy az Északi-sark jégtakarója csökken, egyre kevesebb napfény fog visszatükröződni a világűrbe. Ahogy a tundra felmelegszik, szén-dioxid és metántartalmának egyre nagyobb része fog a légkörbe jutni. Ezért az évek haladtával minden egyes tonna légkörbe jutott szén a hőmérsékletben nagyobb emelkedést fog kiváltani. Az eredmény a jégsapkák masszív olvadása lesz, és néhány méteres tengerszint emelkedés: elég ahhoz, hogy elpusztítsa a világ legtöbb nagyvárosát.

„Nemrég Martin Rees-szel, az angol Royal Society elnökével ebédeltem, és sürgősségi alapon közös programot javasoltam e téma vizsgálatára, az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájával közösen, de úgy tűnik, semmi nem lett az ötletből”, mondja. Hansen persze hozzászokott az ilyen bánásmódhoz, mint ahogy a tudomány világa is hozzászokott a tényhez, hogy ugyanolyan kitartó, mint amennyire tisztelt munkájában, és ügyét tovább fogja hangsúlyozni: moratórium a szénerőművekre, és a jégsapkák olvadásának vizsgálata.

Állítása szerint a világ most „közvetlen veszélyben van”, és semmi nem térítheti el elhatározásától, hogy az üzenetet terjessze. Ez az unokái felé meglévő adóssága, végül is. A klíma számokban:

• A szén-dioxid jelenlegi koncentrációja 385 részecske a millióból (ppm). Ezzel szemben 1960 körül ez a szám nagyjából 315 ppm volt.

• A szén-dioxid olyan üvegházgáz, ami több száz évig fennmaradhat a légkörben, elnyelve az infravörös sugárzást, és melegítve a légkört.

• Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legutolsó jelentése arról számol be, hogy az 1995-2006 közti 12 évből 11 az 1850 óta mért 12 legmelegebb év között van.

• Jim Hansen szerint fejenként számolva Anglia az az ország, amelyik a legnagyobb mennyiségű szén-dioxid légkörbe juttatásáért felelős – mert az Ipari Forradalom itt kezdődött. Jelenleg Kína a legnagyobb szén-dioxid kibocsátó.

• A legtöbb előrejelzés azt sugallja, hogy a század során a globális hőmérséklet 2-4^oC-kal fog emelkedni.

• Az IPCC becslése szerint az emelkedő léghőmérséklet jeget fog olvasztani, és az óceán vizének melegedését, és így kitágulását okozza. Ez 18 és 59 cm közötti tengerszint emelkedéssel fog járni. Egyesek azonban sokkal gyorsabb, egy vagy két méteres emelkedést jósolnak.

• Egy vagy két méteres áradás lakhatatlanná tenné a Nílus-deltát és Bangladest, Hollandia, Délkelet-Anglia, és az USA keleti partja nagy részével együtt.

(Robin McKie, The Observer, 2009. január 18.)