Klímapolitika
A globális felmelegedés megfékezéséért rendkívül sokat tehetnek a politikusok, hiteles tájékoztatással, megfelelõ törvények életbe léptetésével, és személyes példamutatással is.
Amikor az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezménye 1994-ben hatályba lépett, a klímaváltozás hatása távolinak tűnt. Már nem az. Napi hírekkel a gleccserek, jégtakarók, óceánok és ökológiai rendszerek változásáról, úgy tűnik, a klímaváltozás a nyakunkon van.
Üzleti érdekek akadályozzák, hogy fellebbenjen a fátyol: erre fog rámenni a bolygó és a saját életünk?
Jim Hansen a ’klímaváltozás nagyapja’, és a világ egyik vezető klímakutatója. Ebben a ritka interjúban New Yorkban elmagyarázza, miért Obama elnök kormánya az utolsó esély az elárasztott városok, kipusztult fajok, és a klímakatasztrófa elkerülésére.
Az Európai Parlament felhívta a figyelmet az állattartó ágazat kibocsátására, miközben eltekintett a felszólítástól a húsfogyasztás csökkentésére a globális felmelegedés elleni küzdelemben.
Az Európai Parlament Éghajlati Bizottsága az üvegházgáz kibocsátási célokat megvitatva hivatalosan is elismerte az állatállomány hozzájárulását a globális felmelegedéshez, és a metán csökkentése érdekében javasolta az állattartó ágazatnak adott támogatások felülvizsgálatát.
Dél-Korea Vidékfejlesztési Hivatalának friss jelentése tartalmaz egy számítást arról, hogy egy hektárnyi területről hány ember juthatna hozzá a táplálékból származó teljes napi 3000 kilokalória energiához. A vizsgálat azt találta, hogy a rizs és egyéb növényi termények sokkal közvetlenebb táplálékenergiát eredményeznek, mint a gabonatermények állati takarmányként hússá alakítása.
A világ egyik vezető klímatudósa személyes, írásos újévi kéréssel fordult Barack és Michelle Obamához, figyelmeztetve az „összefüggés alapvető hiányára” a hivatalos klímaváltozási politika és a probléma nagysága között.
Ban Ki-moon ENSZ főtitkár csütörtökön a gazdasági válsággal küzdő világ vezetőit arra figyelmeztette, hogy ne csússzanak vissza a klímaváltozás elleni küzdelemben. A sürgősség megújult érzésére szólított fel „korunk meghatározó jellegű kihívásával szemben”.
Amikor Bill Clinton 1993-ban hivatalba lépett, a globális felmelegedés egy lassan mozgó környezeti probléma volt, amirõl könnyen lehetett nem tudomást venni. Most ez egy ketyegõ idõzített bomba, amit Barack Obama megválasztott elnök nem tud kikerülni.
