A szárazföldi hőhullámok a világ legpusztítóbb természeti katasztrófái közé tartoznak, tengeri megfelelőik pedig szintén súlyos hatással vannak az óceánokban élő élőlényekre. A hőhullámok gyakorisága és élettartama növekszik, a pusztítás pedig egyre nagyobb. Dél-Kaliforniában kutatók arra lettek figyelmesek, hogy a Csendes-óceán hőmérséklete helyenként 10 fokkal az átlagos fölé emelkedett. Ez egy felmelegedési hullám következménye volt 2015-ben, ami addig példátlan esetként Alaszkától Mexikóig haladt.
1925 óta azoknak a napoknak a száma, amikor hőhullám sújtotta a tengereket, 50%-ot emelkedett évente, az esetek gyakorisága közel 35%-kal nőtt. Manuele Di Lorenzo, a Georgia Intézet Föld-és Atmoszférikus Tudományok Iskolájának tudósa egy 2014 és 2015 közötti esetről számol be, ami egy egész éven át tartott. Az erőlejelzések szerint a hőhullámok a jövőben akár több éven át is elhúzódhatnak, illetve hosszútávú hatásuk is van a környezetre, az El Nino jelenséghez például erősen hozzájárulnak.
El nino melegedés
fotó: NASA
Di Lorenzo elmondása szerint a 2014 és 2015 között történt eset rengeteg élőlény életére kihatással volt. A tengeri hőhullámok szinte ugyanúgy hatnak a vízben élő fajokra, mint a szárazföldiek az emberekre. Dél-Kalifornia partvidékén egy jelentősebb tengeri hőhullám következtében többek között oroszlánfókák, madarak és a becslések szerint 50 bálna is elpusztult.
Bill Patzert, a NASA egykori klímakutatója azt állítja, hogy a szárazföldi hőhullámok a leghalálosabb természeti katasztrófák közé tartoznak. Itt a híres, 2003-as európai hőhullámra hivatkozik, aminek következtében 70 ezer ember vesztette életét.
A jelenség óceáni variánsai egyenlőre alig vannak dokumentálva, de tagadhatatlanul pusztító hatásúak. Északkelet-Ausztrália Nagy-korallzátonyát például visszatérő problémaként érintik az tengeri hőhullámok. 2016-ban egy felmelegedési esemény közreműködött abban, hogy a sekély vízi korallok közel 70%-a elpusztult a legérintetlenebb zátony egy 700 kilométeres szakaszán. Az egyébként is abnormális magas tengeri hőmérsékletre egy tengeri hőhullám erősített rá, ezzel fokozva az óriási pusztítást.
Üvegházhatás vagy természetes hőingadozás?
A tengeri hőhullámokat kutató tudósok az extrém hőhullámok gyakoriságának növekedését az óceánok átlaghőmérsékletének növekedéséhez kötik. A melegebb óceán egyszerűen könnyebbé teszi azt, hogy a hőmérséklet extrém, káros szintre emelkedhessen.
Nem kérdés, hogy van-e tendenciaaz események bekövetkezésében - mondja Di Lorenzo a tengeri hőhullámok időtartamával és gyakoriságával kapcsolatban. Azonban elővigyázatosságra int minket, ugyanis a rendelkezésünkre álló adatmennyiség (1982 és 2016 közöttmért értékek) nem elegendőek ahhoz, hogy a jelenséget egyértelműen a klímaváltozás következményének tekintsük. Elképzelhető, hogy a hőhullámok mértékének növekedése a természetes hőingadozáshoz köthető.
Patzert ezt vitatja, véleménye szerint az óceánok hőmérsékletének emelkedése a globális felmelegedés egyértelmű bizonyítéka,az emberiség okozta klímaváltozás következménye, hiszen a Nap sugárzásának körülbelül 95%-át az óceánok nyelik el. Az óceánok már most is elképesztő károkat szenvednek a szennyezettségük és a túlhalászásuk miatt,a tengeri hőhullámok azonban még pusztítóbbá tehetik ezeket a jelenségeket.
Ebben a században várhatóan tovább fog növekedni az óceánok hőmérséklete, azonban de sikerülne mérsékelni az üvegházhatású gázok atmoszférábajuttatását, a kutatások szerint lehetne korlátozni a jelenséget.
Forrás:
