Úgy tűnik, az Északi-sarkvidék a köztudatban nevetőgázként ismert dinitrogén-oxidot böfög fel. A poén sajnos az, hogy ez egy erőteljes üvegházgáz.

Korábban a N2O kibocsátásokról azt gondolták, hogy a légkörbe főleg trópusi erdőkből és intenzíven művelt termőföldekről jut be, csupán elhanyagolható mennyiséggel az északi vidékekről.

Maija Repo és kollégái a finnországi Kuopio Egyetemről tőzegkörök kibocsátását mérték Észak-Oroszországban. Ezek tőzegföld platókon ülnek, amik széles körben elterjedtek a sarkvidéken, a szárazföld teljes területének 20%-át borítják. A tőzegkörök kopár felszínei azért fejlődnek ki, mert a fagyás és olvadás ciklusai felkavarják a tőzeget, ami akadályozza a növények növekedését.

A hómentes évszakban azt találták, hogy a tőzegkörök 1,2gr/m2 N2O-t bocsátottak ki, ami annyi, mint amennyi a trópusi erdők kibocsátása egy év alatt. A csoport úgy gondolja, hogy a növények hiánya csökkenti a versengést az ásványi nitrogénért. Ez lehetővé teszi nitrát felszaporodását a talajban, ami  aztán a bakteriális anyagcsere révén alakul N2O-vá.

Bár ez azt jelenti, hogy a metánnal és szén-dioxiddal szemben a N2O továbbra is az üvegházhatás kis hozzájárulója, a gáz több mint 110 évig változatlanul megmarad a légkörben, a metán nagyjából 10 évével szemben – amit a tundra szintén időszakosan kibocsát.

Sajnos a globális felmelegedés elősegítheti a felkavarodást, és növeli a kopár területeket. Mivel a tőzegkörökből a gázkiáramlás ilyen magas, a kopár területek még kismértékű növekedése is jelentős változásokkal járna a N2O kibocsátásban, mondja Repo.

(Angela Self, 2009. február 15, New Scientist)