Klímaváltozás, Globális felmelegedés

A szélsőséges időjárás és a természeti törvényeket nem tisztelő területhasználat együtt vezetett az elmúlt hetek árvízi tragédiáihoz.

 

 

Drámai rekordok dőltek meg országszerte, főleg az egyik legszegényebb vidéken, Borsodban. A megvadult patakok, folyók 5050 embert öntöttek ki otthonából, közülük több mint 4500 ebben a megyében él. A múlt hét végéig Sátoraljaújhely állt az első helyen a katasztrófarangsorban, innen 800 főt űzött ki a Ronyva, a második Edelény volt, ahonnan 550-en kényszerültek menekülni a Bódva miatt. Vasárnap a Sajó átírta a sorrendet: 1500 embert űzött el Felsőzsolcáról (lásd Bevásárlás Miskolcon című írásunkat és térképünket).

 

Az idegfeszültséget rémhírek is növelték; hétfőn Dobson Tibor, az árvízvédelmi miniszteri biztos szóvivője kényszerült cáfolni, hogy az Ócsanálos mind a 280 lakosát kitelepítésre kényszerítő Hernádon újabb, 70 centiméteres vízszintemelkedés jönne. A Cuhai-Bakony-ér áradása miatt ugyancsak katasztrófa sújtotta Bőnyön is rossz volt hallgatni múlt csütörtökön, ahogy a homokzsákokkal 80 centi magasra rakott védmű tövében egy jól értesült személy azt hajtogatta: még 30 centis emelkedés várható. Holott a Győr-Sopron megyei faluban pár órával később már apadás kezdődött. A szentendrei-szigetiek körében pedig az a legenda terjedt, hogy berobbantanák a gátat, ezzel csökkentve a víznyomást a Margitsziget védelmében.

 

A Bódva és a Hernád mentén csakugyan alkalmazott efféle megoldást a katasztrófavédelem: Hernádcéce és Edelény fenyegetettségét azzal is csökkentették, hogy lakatlan területre engedték a vizet a szűknek bizonyult mederből. A víztömegre jellemző, hogy kisvizek idején a Bódva csak patakocska, vízállásáról nem is közöl rendszeres adatot a vízügyi szolgálat. A kicsiny Cuhában a Tisza aszálykori hozamához mérhető, másodpercenként 63 köbméter víz áramlott a múlt héten – a legnagyobb erővel a medren kívül, a réteken át. Nem csoda, utoljára 1962-ben tisztították meg a medret – emlékszik vissza egy idős helybéli –, azóta benőtték a bokrok, visszaduzzasztva a vízfolyást. Az 1940-es évek elején már mutatta erejét a Cuha, a legmélyebb részen összedöntötte a vályogházakat, de téglából pontosan ugyanott újjáépítették őket, hogy idén májusban néhányuknak az ablakán folyjék be az áradat, 70 embert űzve ki otthonából.

 

Az Ónodon élő Knap Jánosné házának falától néhány méterre vannak a homokzsákok. „1974-ben elvitte a házunkat a víz, de ismét ide építkeztünk, mert nem volt pénzünk telekre. Mindenesetre nem sajnáltuk a cementet az alapokból és falakból” – meséli a Sajó emelkedését aggódva figyelő asszony. Esete nem kivételes, az ónodi házak jó része közvetlenül a parton, árvízveszélyes helyen áll. „Az önkormányzat csak akkor tudja meg, hogy valaki új házat épít, ha már húzzák a falakat, mert az engedélyeket már nem helyben adják ki” – panaszolja Bacsó János polgármester. De mindegy is, mert a település rendezési tervéből nem mindig tűnik ki, hol kellene tiltani az építkezést. Egy korszerű rendezési terv viszont olyan drága, hogy a szegényebb községek csak alibimunkát rendelnek meg, amelyben a tervező jószerével csak a település nevét változtatja, különben ugyanazt az egyenszöveget írja.

 

„Kétségtelen, hogy a beépített területek egyre közelebb csúsznak a vízfolyásokhoz. De ha minden építkezés megfelelne a jogszabályoknak, és a településrendezési tervek is a vízügyi hatóság szakvéleményét maradéktalanul figyelembe véve készültek volna, akkor sem lehetett volna elkerülni a károk nagy részét” – szögezi le Varga Miklós nyugalmazott vízügyi szakállamtitkár. Állítását alátámasztja az Országos Meteorológiai Szolgálat ismertetője is, e szerint május példátlanul csapadékos volt. A Bakonyban a hónap közepén három nap alatt 250 milliméter, a Bodrog és a Hernád vízgyűjtőjén 100 milliméter eső esett, miközben az egész havi átlag 62 milliméter. Még el sem múlt a szokatlanul hosszan Magyarország fölött köröző mediterrán ciklon hatása, amikor újabbak hoztak esőt. A múlt hét végéig tartó három hét alatt lehullott csapadék mennyiségére a mintegy másfél évszázada tartó rendszeres mérések óta nem volt még példa.

 

Mégsem lehet csak az égieket okolni a következményekért. A klímaváltozással kapcsolatos jóslatok most szó szerint igazolódtak. A meteorológusok számításai szerint (HVG, 2007. szeptember 1.) nyaranta csapadékhiány és az átlaghőmérséklet 1,9–10,9 fokos emelkedése várható az évszázad végére, mégis nő az árvízveszély. A kevesebb nyári csapadék ugyanis jellemzően felhőszakadások formájában ér földet. Azóta az Országgyűlés elfogadta ugyan a nemzeti éghajlat-változási programot, konkrét intézkedések azonban ennek alapján még nem születtek. Ellenkezőleg, a tiszai árhullámok csúcsainak „lefejezését”, az árvíz egy részének tározókba vezetését ígérő Vásárhelyi-program végrehajtása az eredeti ütemtervnél jóval lassabban halad. Bár a Dunán előbb 2002-ben, majd azt is meghaladva 2006-ban rekordszintű árvíz volt – az utóbbitól Budapestnél alig 33 centiméterrel marad el a mostani tetőzés –, még csak az előkészítése folyik a Duna árvízvédelmének javítását megcélzó, mintegy 30 milliárd forintos kiemelt uniós támogatású programnak.

 

A védekezés eddig több mint 5 milliárd forintos költségeit így afféle tételek színesítik, mint homokzsákok fektetése több kilométeren át a surányi töltésre, amely fél méterrel alacsonyabb, mint az 1991-es gátszakadás után tisztességesen helyreállított szakasz. A Felsőzsolcát védő gát sincs teljesen kész. Szakmai segítség híján a homokzsákokból gyakran egymás rovására építkeznek: amit az egyik utca védelmére felraktak, azt később mások elhordják, hogy a saját házukat védjék. Nyilván nem szabad minden gát rendbehozásával addig várni, amíg tönkre nem megy, de érdekes módon veszélyhelyzetben mindenre van pénz. „A forrásokat oda tereljük, ahol szükség van rá” – nyugtatta meg az érdeklődő tudósítókat a múlt heti kormányszóvivői tájékoztatón Czomba Sándor nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár. „Már az előző század fordulója táján is az árvizek után épült a legtöbb védmű, és aszálykor lódult meg az öntözés fejlesztése” – foglalja össze patópálos történelmi tapasztalatait Varga Miklós.

 

(Pusztai László, Szabó Gábor, hvg.hu, 2010. június 15.)

Idézet

El kell képzelnetek egy pozitív világot, a Mennyet a Földön, amilyennek azt akarjátok. El kell képzelnetek a nemesebb világot, a pozitív világot, a gyönyörű világot, a Mennyei világot. A világ megmentése egy könyörületes tett.

Ching Hai Legfelsőbb Mester a Mennyről a Földön

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok