Klímaváltozás, Globális felmelegedés

A szélsőséges időjárás és a természeti törvényeket nem tisztelő területhasználat együtt vezetett az elmúlt hetek árvízi tragédiáihoz.

 

 

Drámai rekordok dőltek meg országszerte, főleg az egyik legszegényebb vidéken, Borsodban. A megvadult patakok, folyók 5050 embert öntöttek ki otthonából, közülük több mint 4500 ebben a megyében él. A múlt hét végéig Sátoraljaújhely állt az első helyen a katasztrófarangsorban, innen 800 főt űzött ki a Ronyva, a második Edelény volt, ahonnan 550-en kényszerültek menekülni a Bódva miatt. Vasárnap a Sajó átírta a sorrendet: 1500 embert űzött el Felsőzsolcáról (lásd Bevásárlás Miskolcon című írásunkat és térképünket).

 

Az idegfeszültséget rémhírek is növelték; hétfőn Dobson Tibor, az árvízvédelmi miniszteri biztos szóvivője kényszerült cáfolni, hogy az Ócsanálos mind a 280 lakosát kitelepítésre kényszerítő Hernádon újabb, 70 centiméteres vízszintemelkedés jönne. A Cuhai-Bakony-ér áradása miatt ugyancsak katasztrófa sújtotta Bőnyön is rossz volt hallgatni múlt csütörtökön, ahogy a homokzsákokkal 80 centi magasra rakott védmű tövében egy jól értesült személy azt hajtogatta: még 30 centis emelkedés várható. Holott a Győr-Sopron megyei faluban pár órával később már apadás kezdődött. A szentendrei-szigetiek körében pedig az a legenda terjedt, hogy berobbantanák a gátat, ezzel csökkentve a víznyomást a Margitsziget védelmében.

 

A Bódva és a Hernád mentén csakugyan alkalmazott efféle megoldást a katasztrófavédelem: Hernádcéce és Edelény fenyegetettségét azzal is csökkentették, hogy lakatlan területre engedték a vizet a szűknek bizonyult mederből. A víztömegre jellemző, hogy kisvizek idején a Bódva csak patakocska, vízállásáról nem is közöl rendszeres adatot a vízügyi szolgálat. A kicsiny Cuhában a Tisza aszálykori hozamához mérhető, másodpercenként 63 köbméter víz áramlott a múlt héten – a legnagyobb erővel a medren kívül, a réteken át. Nem csoda, utoljára 1962-ben tisztították meg a medret – emlékszik vissza egy idős helybéli –, azóta benőtték a bokrok, visszaduzzasztva a vízfolyást. Az 1940-es évek elején már mutatta erejét a Cuha, a legmélyebb részen összedöntötte a vályogházakat, de téglából pontosan ugyanott újjáépítették őket, hogy idén májusban néhányuknak az ablakán folyjék be az áradat, 70 embert űzve ki otthonából.

 

Az Ónodon élő Knap Jánosné házának falától néhány méterre vannak a homokzsákok. „1974-ben elvitte a házunkat a víz, de ismét ide építkeztünk, mert nem volt pénzünk telekre. Mindenesetre nem sajnáltuk a cementet az alapokból és falakból” – meséli a Sajó emelkedését aggódva figyelő asszony. Esete nem kivételes, az ónodi házak jó része közvetlenül a parton, árvízveszélyes helyen áll. „Az önkormányzat csak akkor tudja meg, hogy valaki új házat épít, ha már húzzák a falakat, mert az engedélyeket már nem helyben adják ki” – panaszolja Bacsó János polgármester. De mindegy is, mert a település rendezési tervéből nem mindig tűnik ki, hol kellene tiltani az építkezést. Egy korszerű rendezési terv viszont olyan drága, hogy a szegényebb községek csak alibimunkát rendelnek meg, amelyben a tervező jószerével csak a település nevét változtatja, különben ugyanazt az egyenszöveget írja.

 

„Kétségtelen, hogy a beépített területek egyre közelebb csúsznak a vízfolyásokhoz. De ha minden építkezés megfelelne a jogszabályoknak, és a településrendezési tervek is a vízügyi hatóság szakvéleményét maradéktalanul figyelembe véve készültek volna, akkor sem lehetett volna elkerülni a károk nagy részét” – szögezi le Varga Miklós nyugalmazott vízügyi szakállamtitkár. Állítását alátámasztja az Országos Meteorológiai Szolgálat ismertetője is, e szerint május példátlanul csapadékos volt. A Bakonyban a hónap közepén három nap alatt 250 milliméter, a Bodrog és a Hernád vízgyűjtőjén 100 milliméter eső esett, miközben az egész havi átlag 62 milliméter. Még el sem múlt a szokatlanul hosszan Magyarország fölött köröző mediterrán ciklon hatása, amikor újabbak hoztak esőt. A múlt hét végéig tartó három hét alatt lehullott csapadék mennyiségére a mintegy másfél évszázada tartó rendszeres mérések óta nem volt még példa.

 

Mégsem lehet csak az égieket okolni a következményekért. A klímaváltozással kapcsolatos jóslatok most szó szerint igazolódtak. A meteorológusok számításai szerint (HVG, 2007. szeptember 1.) nyaranta csapadékhiány és az átlaghőmérséklet 1,9–10,9 fokos emelkedése várható az évszázad végére, mégis nő az árvízveszély. A kevesebb nyári csapadék ugyanis jellemzően felhőszakadások formájában ér földet. Azóta az Országgyűlés elfogadta ugyan a nemzeti éghajlat-változási programot, konkrét intézkedések azonban ennek alapján még nem születtek. Ellenkezőleg, a tiszai árhullámok csúcsainak „lefejezését”, az árvíz egy részének tározókba vezetését ígérő Vásárhelyi-program végrehajtása az eredeti ütemtervnél jóval lassabban halad. Bár a Dunán előbb 2002-ben, majd azt is meghaladva 2006-ban rekordszintű árvíz volt – az utóbbitól Budapestnél alig 33 centiméterrel marad el a mostani tetőzés –, még csak az előkészítése folyik a Duna árvízvédelmének javítását megcélzó, mintegy 30 milliárd forintos kiemelt uniós támogatású programnak.

 

A védekezés eddig több mint 5 milliárd forintos költségeit így afféle tételek színesítik, mint homokzsákok fektetése több kilométeren át a surányi töltésre, amely fél méterrel alacsonyabb, mint az 1991-es gátszakadás után tisztességesen helyreállított szakasz. A Felsőzsolcát védő gát sincs teljesen kész. Szakmai segítség híján a homokzsákokból gyakran egymás rovására építkeznek: amit az egyik utca védelmére felraktak, azt később mások elhordják, hogy a saját házukat védjék. Nyilván nem szabad minden gát rendbehozásával addig várni, amíg tönkre nem megy, de érdekes módon veszélyhelyzetben mindenre van pénz. „A forrásokat oda tereljük, ahol szükség van rá” – nyugtatta meg az érdeklődő tudósítókat a múlt heti kormányszóvivői tájékoztatón Czomba Sándor nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár. „Már az előző század fordulója táján is az árvizek után épült a legtöbb védmű, és aszálykor lódult meg az öntözés fejlesztése” – foglalja össze patópálos történelmi tapasztalatait Varga Miklós.

 

(Pusztai László, Szabó Gábor, hvg.hu, 2010. június 15.)

Idézet

Ha kevesebb húst eszünk, az egy mindenkire nézve minden másnál jobb megoldás.

Dr. Rajendra Pachauri, a Béke Nobel-díjas IPCC vezetõje a húsfogyasztásról

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok