Klímaváltozás, Globális felmelegedés

A világ éghajlata nemcsak tovább melegedik, hanem még gyorsabban is szaporodnak a hővisszatartó üvegházgázok, mint a múltban, mondják a kutatók. Valóban, mint egy telekonferencia során elhangzott, a globális hőmérséklet melegebb volt a XX. századi átlagnál, minden hónapban, több mint 25 éven át. „Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a világ tovább melegedik”, mondta Thomas R. Karl, az Országos Éghajlati Adatközpont (NCDC) igazgatója, a 2010. évi, „A klíma állapota” jelentés közzétételekor.

 

„Tiszta és elvéthetetlen a jelzés a légkör tetejétől az óceánok mélyéig”, teszi hozzá Peter Thorne, az Észak-Karolinai Állami Egyetemről. A szén-dioxid 2,60 ppm-mel (részecske a millióból) növekedett a légkörben 2010-ben, ami több mint az átlagos észlelt növekedés 1980 és 2010 között, mondja Karl. A szén-dioxid az egyik fő, a légkörben növekedő üvegházgáz, amivel a kutatók az éghajlat melegedését magyarázzák.

 

Karl szerint a melegedő viszonyok összhangban vannak az olyan eseményekkel, mint a hőhullámok és rendkívüli csapadék. Azonban nehezebb közvetlen kapcsolatot találni a tornádók kialakulásával. Mint mondja, „Bármely egyedi időjárási eseményt számos tényező hajt, a helyi körülményektől a globális éghajlati mintázatokig és trendekig. A klímaváltozás egy ezek közül. Nagyon valószínű, hogy az éghajlat nagyfokú változásai, mint a megnövekedett nedvesség a légkörben és a melegedő hőmérséklet, hatással voltak – és továbbra is hatással lesznek – sok különféle rendkívüli eseményre, mint az erős csapadékhullás, áradás, hőhullámok és szárazságok.”

 

Az Amerikai Meteorológiai Társaság által kiadott jelentés 2010-t 2005-tel holtversenyben a feljegyzések szerinti legmelegebb évként említi, az Országos Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) és a NASA vizsgálatai alapján. Egy másik, Angliában elvégzett elemzés 2010-t a második legmelegebb évnek tartja. Deke Arndt, az NCDC Éghajlatfigyelő Osztályának vezetője megjegyezte, hogy 1985 eleje óta minden hónap melegebb volt, mint a XX. századi átlag arra a hónapra.

 

Még inkább hajlottak a rendkívüli időjárási eseményeket a klímaváltozásnak tulajdonítani egy másik, a Pew Klímaváltozási Központ által szervezett tájékoztató résztvevői. „A tudósok arra a friss következtetésre jutottak, hogy a klímaváltozás és a rendkívüli időjárás közti kapcsolat már nem annyira elméleti, hanem inkább megfigyelésen alapul”, mondta Fred Guterl, a Scientific American folyóirat főszerkesztője a telekonferencia során. „A klímaváltozás a rendkívüli időjárás kockázati tényezője ugyanúgy, ahogy a sós ételek fogyasztása a szívbetegségek kockázati tényezője”, mondja Jay Gulledge, a Pew Központ Tudomány és Hatások Programjának igazgatója. „Ez nem azt jelenti, hogy meg tudjuk jósolni a következő áradást Iowában, vagy a szárazságot Georgiában... hanem azt jelenti, hogy ezek valószínűbbek.”

 

Közben egy másik jelentés a Coloradói Egyetem CIRES intézetétől arról számol be, hogy a Föld középen vastagodik a grönlandi és antarktiszi jégtáblák jégvesztesége miatt. „Ha elképzeled, hogy a Föld olyan, mint egy futball labda, és lenyomod az Északi-sarknál, ki fog dudorodni az „egyenlítőjénél”, mondja Steve Nerem CIRES kutató, a tanulmány társszerzője. A NOAA tájékoztatója során Karl hozzátette, hogy a grönlandi jégtakaró tavaly nagyobb tömeget veszített, mint az utóbbi évtized bármelyik évében. A szárazföldi jégtakaró olvadása olyan helyeken, mint Grönland, Antarktisz, és más területek, fokozta a tengerszint emelkedése miatti aggodalmat.

 

„Az északi sarkvidék gyorsabban változik, mint a bolygó többi része. Erre régóta számítanak”, mondja Walt Meier, a Coloradói Egyetem Országos Hó és Jég Adatközpontjának (NSIDC) kutatója. Hozzáteszi, hogy az északi-sarki jég kiterjedése szeptemberben 30 év alatt a harmadik legkisebb volt, az idősebb, vastagabb tengeri jég eltűnik, rövidebb a hóborítottság időtartama, és olvad a permafroszt. Thorne szerint az a következtetés, hogy a Föld melegszik, nem egyféle adattípuson alapul.

 

A 2010-es jelentés első alkalommal ad tájékoztatást a tavak felszínéről és a permafroszt hőmérsékletéről, 41-re növelve az összes figyelembe vett éghajlati mutatók számát. A jelentéshez 45 ország 368 kutatója járult hozzá. A jelentés további érdekességei:

- A magashegyi gleccserek a 20. egymást követő évben zsugorodtak.

- Még a múlt év második felében észlelt mérsékelt, ill. erős La Nina mellett is, ami hűvösebb egyenlítői vizeket jelent a Csendes-óceánon, a 2010-es évben a tenger felszínének átlagos globális hőmérséklete a harmadik legmagasabb volt, és folytatódott a tengerszint emelkedése.

- Az óceánok az átlagosnál sósabbak voltak az erős párolgású helyeken, és az átlagosnál kevésbé sósak az erős csapadékhullású területeken, ami azt sugallja, hogy erősödik a légköri víz körforgása.

- 2010 elején az erős El Nino éghajlati mintázat júliusra hűvös La Ninára változott, ami szerte a világon hozzájárult néhány szokatlan időjárási mintázathoz, és eltérő módon hatott a különböző globális régiókra.

- A trópusi ciklon tevékenység a normális alatt volt a bolygó szinte minden óceáni medencéjében, különösen a Csendes-óceán nagy részén. Az Atlanti medence kivétel volt, az északi részén rekordhoz közeli hurrikán tevékenységgel.

- Erős esőzések rekord nedvességű tavaszt eredményeztek Ausztráliában (szeptembertől novemberig), véget vetve egy évtizednyi szárazságnak.

- Az Arktikus Oszcilláció az északi félgömb nagy részére hatással volt, emiatt a fagyos sarki levegő dél felé áramlott, a meleg levegő pedig északra...

 

(Randolph E. Schmid, AP)

Idézet

Azt ajánlanám, hogy váljunk meg a hús étrendtől, ami valóban nem fenntartható, és nemcsak erről van szó, tudjuk, hogy a túl sok hús nem jó, ott van a szívbetegség és rák kérdése.

Dr. Jonathan Patz, az IPCC jelentéseinek fő szerzője, a környezetvédelem és egészségügy professzora

 

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok