Klímaváltozás, Globális felmelegedés

A tudósok szerint a Föld óceánjainak alacsonyabb oxigénszintjei a globális klímaváltozáshoz kötődő alapvető változások egy másik jele lehetnek, különösen az Egyesült Államok északnyugati, csendes-óceáni partvidékén. Arra figyelmeztetnek, hogy felbomolhatnak az óceánok bonyolult mélyvízi ökoszisztémái és törékeny táplálékláncai.

 

 

Washington és Oregon államok partjainál egyes helyeken az oxigén szinte teljes hiánya kaliforniai tarisznyarák tetemhalmokat hagyott az óceán alján, kipusztított 25 éves tengeri csillagokat, elsorvasztott tengeri anemona kolóniákat, és potenciálisan mérgező baktériumszőnyeget hozott létre, amelyek ilyen körülmények között érzik jól magukat.

 

A hypoxia, vagy alacsony oxigénszint területei régóta léteznek az óceán mélyén. Ezek a területek – a Csendes-, Atlanti-, és Indiai-óceánban – viszont úgy tűnik, hogy terjednek, egyre több négyzetkilométert fednek le, a felszín felé kúsznak, és egyes helyeken, mint az USA északnyugati partvidékén, betolakodnak a kontinentális talapzatra, a partvonaltól látótávolságra.

 

„Az oxigénszintek kimerülése mindhárom óceánban szembeszökő”, mondja Gregory Johnson, az Országos Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) óceánkutatója Seattle-ből. Egyes foltokban, mint pédául Dél-Kalifornia partjainál az elmúlt 25 évben az oxigénszint nagyjából 20 százalékkal csökkent. Másutt az oxigénszintek egyharmaddal csökkenhettek 50 év alatt, mondják a kutatók.

 

„Az igazi meglepetés az, hogy hogyan vált ez az új szabállyá”, mondja Jack Barth óceánkutató az Oregon Állami Egyetemről. „Évről évre ezt látjuk.” Barth és társai azt mondják, hogy a változások összhangban vannak a jelenlegi klímaváltozási modellekkel. Korábbi vizsgálatok azt találták, hogy az óceánok egyre savasabbá válnak, ahogy szén-dioxidot, és más üvegházgázokat nyelnek el.

 

„Ha a Föld tovább melegszik, arra számítunk, hogy egyre alacsonyabbak lesznek az oxigénszintek”, mondja Francis Chan tengerkutató az Oregon Állami Egyetemről. Ahogy az óceán melegszik, a felszínen lévő melegebb víz fedőként hat, és ez hat a természetes cirkulációra, ami általában lehetővé teszi, hogy a már oxigénben kimerült mélyebb vízrétegek elérjék a felszínt. A felszín az, ahol az óceán vize újratöltődik oxigénnel a levegőből.

 

Általában az óceán „halott zónáit” mezőgazdasági hordalékhoz és egyéb szennyezéshez kötik, amit az olyan nagy folyók hoznak, mint a Mississippi vagy a Columbia. A kb. 400 halott zóna közül az egyik legnagyobb a Mexikói-öbölben van, a Mississippi torkolatához közel. A tudósok viszont most azt mondják, hogy e területek némelyike, köztük az Északnyugaton lévők, az óceán szélesebb oxigén szint változásaihoz kötődnek.

 

Washington és Oregon parti vizei az óceáni áramlások eredményeként kettős csapással néznek szembe. A tudósok régóta tudják, hogy egy természetes alacsony oxigén zóna húzódik meg az északnyugati kontinentális talapzat mélyebb vizeiben. Nyáron az északi szelek a Föld forgása segítségével a felszíni vizeket a parttól elfelé hajtják. Ez a folyamat oxigénszegény vizet szív a felszínre, egy feláramlásnak nevezett folyamat során. Bár a mélyből felhúzott víz oxigénben szegény, tápanyagokban viszont gazdag, ami „megtrágyázza” a fitoplanktont. Ezek a mikroszkópikus szervezetek alkotják a világ egyik leggazdagabb táplálékláncának az alapját. De ahogy elpusztulnak, lesüllyednek, és elkezdenek lebomlani. Ez a lebomlási folyamat oxigént használ fel, ami az oxigénszintet még jobban kimeríti. A déli szelek ezt megfordítják, a leármalásként ismert jelenség során.

 

2002 óta a szél és óceán cirkulációk változásai felbomlasztották a feláramlás és leáramlás finom egyensúlyát. A tudósok most a part közelében fedeznek fel terjedő alacsony oxigén zónákat. „Ez összhangban van a globális felmelegedés modelljeivel, de az időtartam túl rövid ahhoz, hogy tudjuk, vajon ez egy irányzat, vagy időjárási jelenség”, mondja Jonhson.

 

Mások kicsit határozottabbak és gyorsabbak, hogy az alacsonyabb oxigénszinteket a globális felmelegedéssel kössék össze, az olyan időjárási jelenségekkel szemben, mint az El Nino, vagy az Évtizedes Csendes-óceáni Oszcilláció, egy olyan eltolódás az időjárásban, ami minden 20-30 évben következik be az északi óceánokban.

 

„Ez egy nagy felfordulás az ökoszisztémában, aminek óriási biológiai következményei lehetnek”, mondja Steve Bograd óceánkutató a NOAA-tól. Bograd a Kaliforniai-áramlás oxigészintjét tanulmányozza, ami a nyugati parton Kanadától Baja Californiáig áramlik, és egyes kutatók szerint végül hatással lehet rá a klímaváltozás.

 

Az északnyugati partvonal mentén az eddigi legrosszabb hypoxiás zónát 2006-ban találták. Newport, Oregon közelében kb. 3100 négyzetkilométeres területet borított, és Barth szerint olyan közel volt a parthoz, hogy eltaláltad volna egy baseball labdával. A zóna a vízoszlop 80%-át borította, és abnormálisan hosszú ideig, négy hónapig tartott.

 

A feláramlás miatt a világ egyik legtermékenyebb óceáni területét találjuk meg Washington és Oregon partjainál. Hasonló feláramlás csak három másik helyen fordul elő, Peru és Chile partjainál, az Észak-Afrikától Portugáliáig nyúló területen, és Dél-Afrika és Namíbia atlanti-óceáni partvidékén....

 

„Ez olyan, mint egy kísérlet,” mondja Chan. „Kihúzunk bizonyos dolgokat a táplálékláncból, és látnunk kell, mi történik. De ha elég sok dolgot kihúzol, annak igazi hatása lehet.”

 

(Les Blumenthal, McClatchy Newspapers)

Idézet

Gyorsabban kell mozdulnunk, hogy választ adjunk a kihívásra? Igen! Mert kevesebb időnk van, mint gondoltuk.

Hilary Benn, angol környezetvédelmi miniszter

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok