Óceánok, tengerek
A sarki jégtakaró és a gleccserek olvadása a tengerek vízszintjének emelkedésével jár.
A globális felmelegedés az óceáni cirkuláció leállásához vezethet. Az USA Massachusetts Egyetemének Amherst-i kutatói új vizsgálataik során azt találták, hogy a globális felmelegedés hatására növekedik az Északi-sarkvidék körforgásában az édesvíz mennyisége. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a Grönlandról és más forrásból elolvadó nagy mennyiségű jég olyan fokig hígíthatja az általában sós sarkvidéki vizeket, hogy az Atlanti-óceán északi felének termohalin cirkuláció néven ismert körforgása lassulhat, vagy akár le is állhat, ami katasztrofális következményekkel járna a globális éghajlatra.
Egy új NASA térkép bemutatja a tengeri halott zónák jelentős kiterjedését, olyan mélytengeri területeket, ahol az oldott oxigén szintje olyan alacsony, hogy a tengeri fajok nem tudnak életben maradni. E halott zónák közül sok sűrűn lakott partvonalak közelében található, főleg az USA keleti partján és Észak-Európában.
A klímaváltozás óceánokra gyakorolt hatásainak első átfogó szintézise azt találta, hogy most az óceánok néhány millió éve nem látott sebességgel változnak.
A tudósok szerint a Föld óceánjainak alacsonyabb oxigénszintjei a globális klímaváltozáshoz kötődő alapvető változások egy másik jele lehetnek, különösen az Egyesült Államok északnyugati, csendes-óceáni partvidékén. Arra figyelmeztetnek, hogy felbomolhatnak az óceánok bonyolult mélyvízi ökoszisztémái és törékeny táplálékláncai.
Az Egyesült Királyság halállománya gyakorlatilag összeomlott a XX. században. Egy új tanulnány szerint 1889 óta a brit vizekben a halmennyiség 94%-kal csökkent.
A tengeri erdőirtás egy további fordulópont lehet. Friss japán vizsgálatok kimutatták, hogy egykor dús, tengeri fűvel borított területek teljesen eltűntek. Ezeket a területeket „a tenger bölcsőinek” hívják, mert létfontosságú táplálékot, oxigént és élőhelyet biztosítanak a halaknak.
Az élettelen óceáni sivatagok 5 millió km2-rel növekedtek az utóbbi évtizedben.
Júliusban a világ óceánjai melegebbek voltak, mint a feljegyzések 130 éve alatt bármikor, 17 oC átlaggal, mint arról az USA Országos Éghajlati Adatközpontja (NCDC) beszámol.
Az emelkedő szén-dioxid kibocsátások a világ óceánjainak veszélyes elsavasodását idézik elő, és fenyegetik a korallzátonyok és a meszes héjú állatok egészségét – állítja 69 ország tudományos akadémiájának nyilatkozata.
Mint Cousteau unokája mondja, „Fel kell ismernünk, hogy nincs önálló politika, főleg, amikor víz erőforrásainkról van szó. Energia, közlekedés, klímaváltozás, infrastruktúra, mezőgazdaság, városfejlesztés: ez az, ahol az óceánpolitikánknak kezdődnie kell. Mind kapcsolódnak egymáshoz.”
A kontrollálatlan globális felmelegedéstől az óceán lakói fuldokolnának. A halott zónák az óceán olyan alacsony oxigéntartalmú területei, ahol az élet magasabbrendű formái, mint a halak, rákok és kagylók, nem tudnak megélni.
Az óceán sok korallzátonyához hasonlóan a mexikói Cancuntól Hondurasig terjedő közép-amerikai Chitalesből vészes tempóban tûnik el az élet.
A Nápolyi-öböl híres lélegzet elállító szépségéről és csillogóan tiszta vizéről. A turisták évszázadokon át özönlöttek a környékre, hogy megtapasztalják hírnevét. De a hullámok alatt a tudósok vészt jelző titkot fedeztek fel. Ischia szigetének környékén a tenger fenekéről felbugyogó gázáramlatokat találtak.
Bhola, egy kis dél-bangladesi sziget közel kétmillió lakosa első kézbõl tapasztalja a klímaváltozás hatásait. A Dhaka fővárosi székhelyű Parti Őrség szerint óránként 11 bangladesi veszíti el otthonát az emelkedő víz miatt. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) számítása szerint 2050-re Banglades 17%-a el fog tûnni, 20 millió embert kényszerítve az áttelepülésre.
