Dél-Spanyolországot hosszú ideje sújtották visszatérő szárazságok, de a tudósok azt mondják, hogy a jelenlegi válság valószínű a globális felmelegedés hatására egy állandóbb klímaváltozást tükröz. És ez egy újfajta konfliktus előfutára. Arra figyelmeztetnek, hogy a múlt ütközeteit a föld miatt vívták. A maiak középpontjában az olaj áll. De valószínűnek tűnik, hogy a világ nagy részén a klímaváltozás hatására forróbbá és szárazabbá váló jövő ütközetei a víz miatt fognak zajlani.

 Fortuna, Spanyolország - Dús salátaföldek és paradicsommal teli üvegházak szegélyezik az utat. Zöldelő, új építésű, osztályon felüli pasztell üdülőházak csalogatják a vásárlókat Angliából és Németországból. Golfpályák - tucatjával, mind mostanában épültek - vezetnek a partra. Végre Délkelet-Spanyolországnak ez a nehezen boldoguló zuga virul.

Csak egy gond van a bőséget mutató képpel: a tartomány, Murcia, kifogy a vízből. Délkelet-Spanyolország régiói folyamatosan változnak át sivataggá, egy olyan folyamat során, amit felgyorsított a globális felmelegedés és a gyatra tervezésű fejlesztés. Murciában, egy hagyományosan szegényes mezőgazdasági területen, az utóbbi években fellendült az üdülőépítés, mint ahogy sok gazda is vízigényesebb terményekre váltott, az egyre kevésbé fenntartható vízátvezetési tervek által felbátorodva. Ez a kombináció újabb nyomás alá helyezte a földet és elapadó vízforrását. Idén a gazdák az ingatlanfejlesztőkkel a vízjogok felett küzdenek. Egymással azért küzdenek, hogy ki jut hozzá terményének megöntözéséhez. Fokozódó elkeseredésük jeleként a gyorsan növekvő feketepiacon a főleg illegális kutakból származó vizet úgy adják-veszik, mint az aranyat.

Dél-Spanyolországot hosszú ideje sújtották visszatérő szárazságok, de a tudósok azt mondják, hogy a jelenlegi válság valószínű a globális felmelegedés hatására egy állandóbb klímaváltozást tükröz. És ez egy újfajta konfliktus előfutára. Arra figyelmeztetnek, hogy a múlt ütközeteit a föld miatt vívták. A maiak középpontjában az olaj áll. De valószínűnek tűnik, hogy a világ nagy részén a klímaváltozás hatására forróbbá és szárazabbá váló jövő ütközetei a víz miatt fognak zajlani.

„A víz lesz idén a környezetvédelem témája – a probléma sürgős és azonnali”, mondta Barbara Helferrich, az Európai Unió Környezetvédelmi Igazgatóságának szóvivője. „Ha már tavasszal vízhiányt látsz, tudod, hogy igen rossz lesz a nyár.” …

Az ENSZ becslése szerint a klímaváltozás azt jelenti, hogy a terjeszkedő sivatagok végül 135 millió embert el fognak űzni a földjükről. Legtöbbjük a fejlődő országokban él. De Dél-Európa a problémával most szembesül, a tudósok szerint éghajlata olyan mértékig válik szárazzá, hogy Afrikáéhoz lesz hasonló.

Murcia esetében a vízválság bekövetkeztét felgyorsították az ingatlanfejlesztők és a gazdák, akik a szárazabb, melegebb éghajlathoz nagyon nem illő vállalkozásokba fogtak: olyan termények, mint a saláta, ami bőséges öntözést igényel, a kertben úszómedencét ígérő üdülők, frissen füvesített golfpályák hektárjai, amik naponta több millió litert szippantanak fel.

„A gazdák és a fejlesztők részéről is nagy nyomás nehezedik rám, hogy adjak vizet”, mondta Antonio Pérez Gracia, a víz-ügyintéző itt Fortunában… Sajnálkozott afelett, hogy minden ingatlan tulajdonosnak csak a kormány által megszabott vízadag 30%-át tudja nyújtani. „Nem tudom, mit fogunk tenni most nyáron”, tette hozzá, megjegyezve, hogy a helyi víztartó réteg olyan gyorsan süllyed, hogy a szivattyúk hamarosan nem fogják elérni. „A gazdák és a fejlesztők részéről is nagy nyomás nehezedik rám, hogy adjak vizet. Annyit panaszkodhatnak, amennyit akarnak, de ha nincs több víz, akkor nincs több víz.”

Rubén Vives, egy Pérez Gracia bőkezűségétől függő gazda nem engedheti meg magának a víz feketepiaci árát. „Idén a megélhetésem veszélyben van”, mondta Vives, aki közel két évtizedig termesztett itt kis vízigényű terményeket, például citromot.

A kutak százezrei – legtöbbjük illegális-, amik a múltban átmenetileg enyhítették a szomjúságot, a földalatti vizet egy megfordíthatatlan pontig kimerítették. Az Észak-Spanyolországból egykor ide átirányított víz is csak csörgedezik, ahogy a nedvesebb északi tartományok is kiszáradnak.

A víz miatti tülekedés botrányokhoz is vezetett. … „Murcia modellje egyáltalán nem fenntartható”, mondta Mr. Gil, a témában jártas újságíró. „Két és félszer annyi vizet használunk, mint amennyit a rendszer vissza tud pótolni. Tehát honnan szerzed? Importálod valahonnan? Kiszárítod a víztartó réteget? A klímaváltozással egy zsákutca felé tartunk. Az összes víz, amit saláta és golfpályák öntözésére használunk, pusztán arra kell majd, hogy igyunk.”

Országos méretű válsággal szembesülve Spanyolország mintegy akaratán kívül laboratóriummá vált: idén nyáron európai konferenciát támogat a víz kérdéséről, és országos akciótervet jelentettek be erre az évre az elsivatagosodással küzdve. Az a terv magában foglal egy váltást az öntözés hatékonyabb módszereire, továbbá egy átfogó programot sómentesítő üzemekre, hogy biztosítsák azt az édesvizet, amit a természet nem biztosít.

A spanyol Környezetvédelmi Minisztérium becslése szerint az ország egyharmadánál áll fenn a sivataggá válás veszélye, a klímaváltozás és gyatra földhasználat kombinációja miatt. Az országos hivatalnokok mégis láthatóan megmerevednek, amikor Spanyolország éghajlatának „afrikanizálódásáról” kérdezik őket – egy, a tudósok közt ma hétköznapi kifejezésről. „Sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint Afrika, de az EU-nagyon belül súlyos a helyzetünk”, mondta Antonio Serrano Rodríguez, a spanyol Környezetvédelmi Minisztérium földért és biodiverzitásért felelős főtitkára.

Mr. Serrano és mások a probléma széles körvonalait mégis elismerik. „Lesznek olyan helyek, ahol nem lehet többé gazdálkodni, amik határesetek voltak, most pedig használhatatlanok”, mondta Mr. Serrano. „Az országnak vannak olyan részei, amik közel vannak a határhoz.”

Míg Dél-Spanyolország mindig száraz volt, és rendszeresen sújtották szárazságok, a feljegyzések szerint Spanyolországban az átlaghőmérséklet 1880 óta 1,5^oC-kal nőtt, szemben a globális 0,78 ^oC-kal. Az ENSZ előrejelzések szerint a csapadék itt a mostani évtől 2020-ig 20%-kal fog csökkenni, 2070-ig pedig 70%-kal.

Az Almarcha családi gazdaság változásai Albanillában az elmúlt három évtized során egy bizonyíték az itteni melegebb, szárazabb éghajlatra. Két évtizeddel ezelőttig a gazdaság búzát és árpát termelt, amit csak az eső öntözött. Ahogy a csapadék csökkent, a most 51 éves Carlo Almarcha mandulatermesztésre tért át. Nagyjából tíz évvel ezelőtt felhagyott a mandulával, és bio-barackra és körtére váltott, „mert azoknak kevesebb víz kell”. Mostanában olívával és fügével kezdett el foglalkozni, „amik ellenállnak a szárazságnak, és kevésbé érzékenyek az időjárásra.” … „Valaha tudtad, hogy tavasszal ezen a héten eső lesz. Most soha nem tudod, hogy mikor fog jönni, vagy jön-e. És tél sincs többé, a növényeknek kell a hideg, hogy pihenjenek. Ezért kisebb a növekedés. Néha semmi. Úgy tűnik, még a növények is teljesen meg vannak zavarodva.” …

„A politikusok négyéves tömbökben gondolkodnak, tehát az rendben van, amíg nem fogy el az ő idejük alatt”, mondta Ms. Montón a Greenpeacetől. „Az emberek gondolnak rá, de nem igazán gondolnak arra, mi fog történni holnap. Nem aggódnak, amíg ki nem nyitják a csapot, és nem folyik semmi.”

Monica Gumm, az International Herald Tribune újságírójának írása, megjelent a The New York Times újságban, 2008. június 3-án.