A világ egyik vezető ökológiai modellezője a Kaliforniai Egyetemről (UC Davis) azt mondja, hogy nehezebb megjósolni a Föld természetes rendszereiben hirtelen bekövetkező változásokat, mint azt a szakértők gondolták.

Ez aggasztó eredmény a kutatók számára, akik próbálják azonosítani azokat a fordulópontokat, amik a klímaváltozást átlökhetik egy helyrehozhatatlan globális katasztrófává. „Sok kutató keresi a figyelmeztető jeleket, amik előrejelzik a természetes rendszerek hirtelen változásait, abban a reményben, hogy megelőzzék azokat a változásokat, vagy javítsák a felkészülésünket rájuk”, mondta Alan Hastings, a UC Davis-ről. „Sajnos új vizsgálatunk azt találta, hogy a potenciálisan nagy következményekkel járó rendszer eltolódások figyelmeztetés nélkül történhetnek – a rendszerek hirtelen átfordulhatnak. Ez azt jelenti, hogy a globális klímaváltozásnak az ökoszisztémákra gyakorolt egyes hatásait csak akkor lehet látni, amikor a hatások drámaiak. Azon a ponton a rendszer visszaállítása egy kívánatos állapotba nehéz lesz, ha ugyan nem lehetetlen.”

A jelenlegi vizsgálat ökológiai modellekre koncentrál, de következtetései más összetett rendszerekre is alkalmazhatók, különösen emberi dinamikával járókra, mint amilyenek a halászat és a pénzpiacok. Hastings, a UC Davis Department of Environmental Science and Policy professzora, és a világ egyik legjobb szakértője, ami a matematikai modellek alkalmazását illeti a természetes rendszerek megértésére….

A tudósok széles körben egyetértenek abban, hogy a klímaváltozás már fő környezeti változásokat okoz, mint amilyen a csapadék gyakorisága és intenzitása, szárazságok, hőhullámok és erdőtüzek; emelkedő tengerszint; vízhiányok és száraz területek; új és nagyobb kártevő járványok, amik kárt okoznak a termésben és az erdőkben; és a betegségeket okozó trópusi kórokozók kiterjedő hatósugara.

És attól tartanak, hogy ennél rosszabb jön. Amint John Holdren, az USA elnökének tudományos tanácsadója nemrég egy kongresszusi bizottságnak mondta: „A klímakutatók ’fordulópontok’ miatt aggódnak… olyan határok miatt, amiken túl egy kis további növekedés az átlaghőmérsékletben, vagy valami ahhoz kötődő éghajlati változóban döntő változásokat idéz elő abban a rendszerben, amelyre hatnak.”

Holdren a következő fordulópontokat sorolta fel: az Északi-sark jegének teljes eltűnése nyáron, ami drasztikus változáshoz vezet az egész északi félgömb óceáni áramlataiban és éghajlati mintázatában; a grönlandi és antarktiszi jégmezők jegének gyorsuló fogyása, ami a tengerszint növekedésének ütemét évszázadonként 2 méterre, vagy még jobban fokozza; és az óceán savasodása az elnyelt szén-dioxidtól, ami az óceán táplálékláncainak tömeges összeomlását okozza.

(ScienceDaily, 2010. febr. 10.)