A metán szerepe a klímaváltozásban
Aktív metánszivárgásra bukkantak az Antarktisz közelében, a Déli-óceán részét képező Ross-tenger mélyén, írja a Guardian. Az üvegházhatású gáz könnyen eljut a légkörbe, mivel egy időre teljesen eltűntek, és később is csak kisebb mennyiségben bukkantak fel újra a mikrobák, amelyek ezt normális esetben meggátolnák.
Nem világos, ebben az esetben mi okozza a szivárgást, de kutatók régóta figyelmeztetnek, hogy a klímaválság és az óceánok melegedése fokozhatja a jelenséget. A Ross-tenger hőmérséklete azonban egyelőre nem növekedett jelentősen, így itt valószínűleg másról van szó.
A mérések kezdete óta a legmagasabb szintjét érte el a globális metánkibocsátás a Stanford Egyetem tanulmánya szerint.
A kutatók azt írták, 2000 és 2017 között olyan pályára került ennek az üvegházhatású gáznak a kibocsátása, ami a klímamodellek szerint a század vége előtt 3-4 Celsius-fokos felmelegedéshez fog vezetni.
Miközben a környezetudatosabb hírfogyasztók vagy csak egyszerűen a lélegezni kedvelők legalább annak próbálnak örülni a koronavírusos időkben, hogy Kínától Budapesten át Amerikáig mindenhol javul a korlátozások miatt a levegő, aggasztó történelmi csúcsról számol be a NOAA. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal friss adatai szerint a rendszeres mérések kezdete óta soha nem volt még olyan magas a metánkoncentráció a földilégkörben, mint most. A szén-dioxidnál 80-szor erősebb üvegházhatású gázról van szó.
A NASA tudósai több mint 400 alkalommal repültek el az Északi-sark felett, hogy megnézzék, hol szivárog a metán a talajból. A helyzet egyáltalán nem jó. A jégtakaró olvadásával óriási mennyiségű metán kerülhet a légkörbe, ami lényegében katalizálja a globális felmelegedést.
Jason Box elismert éghajlatkutató, a Dán és Grönlandi Geológiai Kutatóintézet professzora, számtalan cikk és tanulmány szerzője. Ha valakitől, hát tőle nem várná az ember, hogy sommásan össze tudja foglalni álláspontját egy olyan sokrétű kérdésben, mint a klímaváltozás, ám hála a Twitternek, a klimatológus egy mondatba sűríthette szakmai véleményét.
„Ha a jeges-tengeri metánkészlet akár egy töredéke is a légkörbe jut, baszhatjuk” – osztotta meg a kutató.
Ezzel a címmel jelent meg tegnap az index.hu cikke. A metán szerepe a klímaváltozásban nem újdonság, évek óta közlünk cikkeket erről. Tudományos körökben régóta ismert a metán és a metán-klatrát kulcsfontosságú szerepe az öngerjesztő folyamatokban. (szerk.)
Eddig nagyon alulbecsülték az üvegházhatást okozó metán globális kibocsátásának mértékét. A legfrissebb, minden eddiginél átfogóbb vizsgálat szerint a korábbi becslésnél kétszer több ilyen gáz kerül a légkörbe.
Az Észak-Oroszországban található Bely-szigetén furcsa jelenséget okoz a felmelegedés: ahogy olvad a permafroszt, a föld alatt felszabaduló metán óriási gázbuborékokat alkotva destabilizálja a talajt, mely szó szerint kicsúszik az arra járók lába alól...
A klímaváltozás kapcsán elsősorban a szén-dioxid kerül elő, mint az ember által legnagyobb mennyiségben kibocsátott üvegházhatású gáz. Van azonban egy másik gáz, amely miatt egyre jobban aggódnak a tudósok.
A helyiek csak „az alvilág átjárójaként” hívják azt a Szibériában található óriási krátert, mely a közelmúltban jelent meg a globális felmelegedés hatására. Az emberek nem mernek a közelébe menni, a szakértők szerint pedig helyesen is teszik, hogy félnek tőle.
Ugyan mi lehet a tenger fenekén, ami olyan értékes, hogy óriáscégek milliárd dolláros projektekben igyekeznek kifejleszteni a technikát, amivel fel lehet hozni az? Lepényhalak? Hajóroncsok? Spongya Bob és barátai? Nem, a megoldás kicsit unalmasabb: fehér, jégkása-szerű trutyi, és 5-10 centis, krumplira emlékeztető kavicsok. Előbbi a világ energiagondjait oldhatja meg jó hosszú időre, a másik a hitech iparágaknak adhat óriási lökést. Csak közben ott van az óceán élővilága, ami nagyon nem örül a mélytengeri bányászatnak.
