Klímaváltozás, Globális felmelegedés

"Láttam a statisztikákat, hogy mennyi energiát, vizet fogyaszt a hústermelés, nem beszélve a környezetszennyezésről és hormonokról, elképedtem ezeken az adatokon, és elsők között lettem ilyen elhatározásból vegetáriánus." László Ervin filozófussal, jövőkutatóval, a Budapest Klub megalapítójával beszélgettünk a 10. Planetáris Tudat Világnapján. Kérdéseink most is a környezettudatossággal kapcsolatosak voltak. (tudatosvasarlo.hu)

 

 

Professzor úr, sok helyen fogalmazott úgy, hogy a világ fenntarthatósága érdekében mindenkinek határozottan kell cselekednie. Milyen konkrét lépésekre gondol, Ön például mit tud tenni az ökológiai lábnyom csökkentése érdekében?

Megpróbálok a magam lehetőségeihez képes mindenképpen úgy élni, fogyasztani és termelni, hogy az összeférhető legyen a globális helyzettel. Ez azt jelenti, hogy elértük bolygónknak azokat a határait, amit a Föld nyújtani tud. Ha 7 milliárd ember úgy akarna élni, mint, ahogy azt ma, az úgynevezett fejlett országokban 2 milliárd teszi, akkor kellene még egy bolygó. Ennek a 2 milliárdnak is rá kell jönnie arra, hogy ez az állapot morálisan nem elfogadható. Próbálok tehát úgy élni, hogy rajtam kívül másokat is élni hagyjak. Lehet szépen és jól élni, de egyúttal egyszerűbben és természetesebben is. Ha belegondolok abba, hogy korábban, amikor Manhattanben laktam egy toronyház 20. emeletén, csak a lift mennyi fölösleges energiát fogyasztott, rémes.

 

Azóta már kevésbé pazarló a háztartása?

Igen, most vidéken élek saját házban, napelemet használok az áramellátásra, a fűtésre és melegvízre. Amit lehet, igyekszem megtermelni a saját kertünkben. Próbálunk egyszerűbben és jobban élni.

 

Amit nem tud megtermelni, miként vásárolja meg?

Vannak egyszerű alapelvek. Meg kell nézni, hogy mennyi energia szükséges az adott termék előállításához. Amikor például az 1970-es években az ENSZ-nek dolgoztam, és láttam a statisztikákat, hogy mennyi energiát, vizet fogyaszt a hústermelés, nem beszélve a környezetszennyezésről és hormonokról, elképedtem ezeken az adatokon, és elsők között lettem ilyen elhatározásból vegetáriánus.

Az amerikaiak átlagos húsfogyasztása legalább kétszeresére növeli az ökológiai lábnyomot, így az akkori élelmiszer-fogyasztásommal én is ezt tettem. Ráébredtem, hogy nincs jogom mások rovására ekkora szeletet kihasítani Földünkből, ezért döntöttem önkéntesen a vegetarianizmus mellett. A saját lelkiismeretem mondja, hogy próbáljak egyszerűbben élni, hogy mások is hozzáférhessenek mindenhez.

 

A hús mellett bojkottál-e tudatosan más termékeket?

Az embernek igazából a lelkiismerete szerint magának kell éreznie, hogy mit szabad, és mit nem. Bízom abban, hogy ilyen krízishelyzetekben mindeninek van annyi önfenntartó ösztöne, hogy segíti azokat az elhatározásokat, mozgalmakat, amelyek talán hozzájárulnak az emberiség túléléséhez. Szerencsére, mindig vannak ilyen előremutató törekvések, nevezzük akár alternatív életmódnak, vagy spiritualitásnak. Azt hiszem, hogy a jobb mozgalmaknak van esélye arra, hogy terjedjenek, ebben kell segítenünk, amiben tudunk.

 

Ez a fajta életszemlélet mindenhol megoldható?

Ahol van választék, ott megtehetjük, hogy tudatos fogyasztóként viselkedjünk. Ahol nincs választék, az a szegénység, és ott nincs meg ez a lehetőség. Persze nem jelenti azt, hogy a jobb, az drágább. Sokszor a jobb olcsóbb, mert egyszerűbb és kevesebb energia kell az előállításához.

 

Mennyire tud tudatos lenni a közlekedésben?

Sajnos én egy dombtetőn élek, onnan lebiciklizni könnyű, de felfelé már nem megy. Így lent tartom a bicikliket a tengerparton, a házig meg egy kis fogyasztású autóval járok. De manapság már meg van a lehetőség, hogy hibrid vagy elektromos autókkal járjunk. És igenis próbáljunk ne mindig beülni az autóba, pláne nem a városban, ahol jól használható a közösségi közlekedés.

 

Gyerekkoromban, amikor még itt éltem Budapesten, fel sem merült, hogy ne villamossal menjünk valahova. Amúgy is mindig nagy élmény volt felülni a villamosra, és bemenni a városba. Ez sajnos azóta változott meg úgy, hogy ma már túlzásba visszük az autóhasználatot.

 

Ha egy napon minden elektromos kütyüről le kellene mondania, mi lenne az az egy, amit megtartana?

Nekem a laptop a legfontosabb, vagy bármi, amivel írni és kommunikálni tudok. Persze már vannak fantasztikus telefonok integrált funkciókkal, de azon nehéz írni. Viszont az ilyen műszaki cikkeknek már annyira alacsony az energiaigénye és anyagában megfelelő körülmények között olyan nagy mértékben újrahasznosítható lehet, hogy nem szabad ezekre, mint fő környezeti ellenségeinkre gondolni. Ezeket is tudatosan kell vásárolni, használni, ha kell, akkor javíttatni, majd utána újrahasznosítani.

 

Milyennek látja a jövőt? Inkább optimista vagy pesszimista?

Erre vannak nagyon szép gondolatok, hogy a jövőt nem megjósolni, hanem teremteni, befolyásolni kell. A lehetőségek szerint kell viselkedni. Ha biztosak vagyunk abban, hogy ez nagyon jó világ, akkor nem teszünk semmit, mert úgyis megy magától. Ha abban vagyunk biztosak, hogy ez egy nagyon rossz világ, akkor sem teszünk semmit, mert úgysem lehet mit tenni.

Azt kell látni, hogy ez egy lehető világ, egy olyan, amit még lehet befolyásolni, alakítani. Más élőlényekkel szemben az embernek meg van az a képessége, hogy bizonyos hosszú távú folyamatokat, kríziseket előre lásson, és ezekre figyelnünk kellene. A jelenlegi gazdasági válság is időben megelőzhető lett volna, ha figyelünk a jelekre. Mi ki tudnánk számítani azt, hogy „mi történne ha?", és ezt ki kell használnunk, mielőtt jelenlegi formájában összeomlik a világ, amire véges idő áll rendelkezésünkre. A planetáris tudat, amit mi már 1992-ben mondtunk, akkor azt hitték, hogy ez egy ezoterikus marhaság, de most már egyre többen értik, hogy cselekednünk kell, amíg lehet, és ne várjuk meg, hogy a krízis bekövetkezzen.

 

(Bán Dávid, tudatosvasarlo.hu, 2010.06.16.)

 

László Ervin filozófus zongoristaként kezdte pályafutását: kilencéves korában csodagyerekként debütált a Pesti Vigadóban. Tizenöt éves korától több mint húsz éven át koncertezett zongoraművészként a világ minden táján. Művészi pályája befejeztével a Yale-en, a New York-i Állami Egyetemen és számos európai és távol-keleti egyetemen oktatott filozófiát és rendszerelméletet. A Római Klub felkérésére 1978-ban készítette el "Goals for Mankind" (Célok az emberiség számára) című, nagy hatású jelentését. A párizsi Sorbonne Egyetemen a legmagasabb tudományos fokozatot kapta meg, négy egyetem választotta díszdoktorává az Egyesült Államokban, Kanadában, Finnországban és Magyarországon. Számos díjjal tüntették ki, többek között 2001-ben megkapta a Goi-díjat - a japán békedíjat -, 2004-ben pedig Nobel-békedíjra jelölték. Több mint hetven könyv szerzője, könyveit húsz nyelvre fordították le. A Budapest Klub alapítója és elnöke.

A Budapest Klub 1993 végén alakult meg, ma tizenöt országban van jelen. Tiszteletbeli tagja a dalai láma, Peter Gabriel, Milos Forman, Elie Wiesel, Mihail Gorbacsov, Edgar Mitchell, Václav Havel, Göncz Árpád és több mint ötven más világhírű személyiség. Az elsők között csatlakozott a néhai Peter Ustinov, Yehudi Menuhin és Solti György is.

Idézet

A permafrostból szivárgó metán létezõ jelenség. Ma az a kihívás, hogy nem tudjuk mérni, ezért csak naivan nem veszünk róla tudomást.

 Dr. Martin Kennedy, az UC Riverside professzora

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok