Ha mindenki az Egyesült Államokban felhagyna a húsevéssel és sajtfogyasztással heti egyetlen napra,
az egyenértékű lenne 146 billió le nem vezetett kilóméterrel,
vagy 7,6 millió autó kivonását a forgalomból,
az Environmental Working Group szerint.
Photographer: Jasper Juinen/Bloomberg

Bár a legtöbben – így vannak ezzel még az amerikaiak is – hisznek a klímaváltozásban, ha tenni kell valamit ellene, leginkább másoktól várják a megoldást – főleg a kormánytól. Az amerikai Forbes kilenc olyan lépést szedett össze, ami nekünk apróság, a Földnek viszont hatalmas dolog.

Tömegközlekedés, ipar és energetika – néha tehetetlennek érezzük magunkat ezekkel szemben, hogyan tudnánk megváltoztatni ezeket a szektorokat pont mi? Milyen jó lenne, ha lenne valami hatalmas, külső erő, ami egyszerre elintézne mindent helyettünk. Ha velük szemben tehetetlennek is érezzük magunkat, miért kéne úgy élnünk, mintha a személyes, hosszútávú céljainkra nem lehetnénk hatással?

A döntéshozók lehet, hogy nem hallgatnak a tiltakozásokra vagy ügyet sem vetnek a környezetvédő csoportok aggodalmára – de mi akkor is dönthetünk úgy, hogy pénzünkből nem juttatunk olyan cégekhez, amelyek döntően hozzájárulnak a környezetszennyezéshez. Ki kell venni a zsebükből pár ezer forintot!

Íme, kilenc dolog, ami a személyes életünket tekintve apróság, miközben a jövőnk szempontjából hatalmas lépés.

1. Itt az ideje váltani – legyünk vegetáriánusok! Sőt, még jobb, ha vegánok! Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásából az állattenyésztés a FAO kimutatása szerint stabilan 18%-kal veszi ki a részét, de a WorldWatch kutató szerint ebből az eredményből sok komponens hiányzik, ők úgy vélik, az éves kibocsátásból a nagyüzemi, ipari állattartás 51%-kal részesül. Ez a brutális adat azt is jelenti, hogy ha a káros kibocsátástól sikerülne megtisztítani a közlekedést, az ipart és az energetikát, akkor is csak a munkánk kevesebb mint felét végeztük el, hiszen ott van még a hús- és tejfogyasztás. Akkor már egyszerűbb azzal kezdeni, hogy lemondunk ezekről, nem? Ez persze hatalmas változás és nem könnyű. Első lépésnek elegendő, ha kipróbáljuk, milyen vegának vagy vegánnak lenni egy napig vagy egy hétig. (Ahogy erre nagyinterjúnkban Antal Miklós kutató is felhívta a figyelmet, régebben egyáltalán nem volt elterjedt a mindennapi húsfogyasztás, az emberek többsége hetente csak egyszer evett húst – Magyarországon is).

Ne legyenek illúzióink, ez továbbra is a legfontosabb lépés, amit valaki egymaga a klímaváltozás ellen tehet.

2. Egyél organikus ételt, amikor csak tudsz! Ez persze nem mindig könnyű, de a természetesen termelt élelmiszerekhez nem használják az olajfinomítás egyik melléktermékét: a műtrágyát. Az ember nem is gondolná, hogy amikor egy hagyományos almát vesz, azzal az olaj- és vegyipart is támogatja. Pedig így van. Bár vannak arról kutatások, hogy az organikus élelmiszerek egészségesebbek is, az eredmények egyelőre nem meggyőzőek minden kutató szerint – a Föld védelme azonban mindenképpen mellettük szól.

3. Ha lehet, vegyél helyit! Nemcsak “hazafiságból” érdemes helyi árut venni, az áruszállítás visszafogása fontos lépés a klímaváltozás elleni harcban. A legjobb egy helyi biokertészet!A magyar gasztronómiában is egyre fontosabb és trendibb helyi termelőktől beszerezni az alapanyagokat – szerencsére (a trendiség is fontos, mert azt jelenti, eladható). Ehhez a kezdeményezéshez komoly csúcséttermek csatlakoztak az elmúlt években Magyarországon. A gasztróértéke mellett a Föld is boldogabb hely lett ettől.

4. Éljen csak ebben a klímában! A klimatizált lakásunkból beülünk a klimatizált autónkba, hogy megérkezzünk a klimatizált irodánkba – valóban egész évben 21 fokra van szükségünk bárhová megyünk? Természetesen szükségünk van klímára, ha a hőmérsékleti körülmények extrémek – fagypont alatti vagy éppen 40 fokos a forróság. Amúgy nyugodtan “használhatjuk” azt a klímát (értsd: éghajlatot), ami az emberi élet kialakulását is lehetővé tette. A klímaberendezések rengeteg – nem tiszta – energiát fogyasztanak, csak akkor használd őket, ha tényleg indokolt!

5. A szárítógép nagyon veszélyes! Ha az ember kiteregeti a ruháit mosás után, ahelyett, hogy bedobná azokat a szárítógépbe, a világgazdaság máris kevesebb fosszilis üzemanyagot használt fel. Egyrészt, kevesebb energia, ha nem kapcsolunk be egy újabb gépet mosás után, másrészt, az így szárított ruhák jellemzően tovább bírják. Vagyis kevesebbszer kell majd ruhát vennünk, mert a régi elhasználódott – és emiatt kevesebb illegálisan fűtőolajat használó ázsiai teherszállító hajó fut majd ki a kikötőből új textiláruval.

6. Használd a lábad! Ha üzemanyagot vásárolunk az autónkba, gazdasági döntést hozunk, igyekszünk gyakorlatiasan dönteni. Ugyanilyen döntés lehet, hogyha autó helyett inkább biciklit használunk, vagy gyalogolunk. Ahol több a biciklis, ott előbb-utóbb kiépül a megfelelő infrastruktúra is – vagyis még könnyebb lesz a bicajra szavazni az autóval szemben (Budapest is milyen jó példa erre). Ahol több a gyalogos, ott előbb-utúbb úgy alakítják a szabályokat és a közlekedést, hogy az nekik kedvezzen – ez így logikus, hiszen többen vannak. (Figyelhetünk arra is, hogy mikor és hol van forgalomszámlálás, hogy meggyorsítsuk ezt a folyamatot.) Az európai nagyvárosokban is elindult egy folyamat: Madridtól Párizsig egyre több városvezető dönt úgy, hogy a városközpontból kitiltja az autókat, vagy minimalizálja a forgalmat. (Budapest erre viszont nem jó példa, a dugódíj bevezetése is lekerült egyelőre a napirendről, miközben egyre többször kell szmogriadót elrendelni.)

7. A gyerek ne legyen kifogás! A szülők sajnos gyakran védekeznek azzal, hogy “gyerekem van, ezért veszek húst”, vagy “vannak gyermekeim, ezért kell autóval mennünk”.

Ez nagyjából olyan, mintha azt mondanák: “gyerekeim vannak, ezért meg kell semmisítenem a jövőjüket”.

Kutatások szerint egy-egy gyerek meghatszorozza a szülők karbonlábnyomát. Itt az idő kis vegetáriánusokat nevelni, akik klímaberendezés nélkül is kibírják valahol, ahova gyalog mennek el – hasznos képességek ezek ahhoz, hogy valaki túlélje a 21. századot.

8. Hasznosítsd te újra! A recycle címke már azelőtt divatba jött, mielőtt tudtuk volna, a klímaváltozás milyen nagy probléma. Az egymásba érő nyilak egy dezodor csomagolásán sok mindenkit megnyugtatnak, pedig az ilyen újrahasznosítható termékek szállítása és feldolgozása komoly káros kibocsátással jár. Persze ez még mindig kevesebb problémát okoz, mint a semmiből előállítani valami újat – de a legtisztább, ha házilag hasznosítjuk újra, azt amink van – vagy meg sem vesszük, amire nincs szükségünk.

9. Ellensúlyozzuk a széndioxid-kibocsátásunkat! Ha fentieket mind betartottuk, legyünk felelősök másokért is – és tegyünk az elkerülhetetlen kibocsátás csökkentésért, míg az egész társadalom nem követ minket. Egyrészt, hosszabb utazásoknál kiszámolhatjuk, mekkora is a káros-anyagkibocsátásunk. Vannak erre kiváló kalkulátorok, néhány adat megadása után össze tudunk hasonlítani több opciót is. A környezetre kevésbé káros utazási módok sokszor kényelmetlenebbek vagy valamivel drágábbak – de a hosszú távú célhoz képest ezek bevállalható dolgok. Persze mi is tudjuk, sok magyar családnak a nyaralás is gond, de azt is látjuk, hogy sokan Magyarországon is megengedhetik maguknak, hogy kicsit többet áldozzanak egy-egy utazásra, ha az kevésbé szennyező. Minél több utasnak lesz ez fontos szempont, annál jobban odafigyelnek majd rá az ágazat szereplői is – rengeteg példát látunk arra, a zöld gondolkodás hogyan épül be az egyes szektorok üzleti modelljeibe. Ne higgyük, hogy épp a közlekedés marad majd ki ebből – a holland vonatok év eleje óta például csak szélenergiából nyert árammal futnak. A kibocsátásunkat úgy is ellensúlyozhatjuk, ha olyan cégek termékeit vagy szolgáltatásait vásároljuk, akikről tudjuk, hogy a környezet fontos számukra. Nem kell hosszasan keresni őket, az ENSZ minősíti és egy helyen össze is gyűjti ezeket nekünk.
 

A cikk alapja egy amerikai Forbes cikk, igyekeztünk a pontokat olyan kiegészítésekkel ellátni, amik a magyar olvasók számára is gyakorlati útmutatásként szolgálhatnak.

Forrás:

• Zsiborás Gergő, Forbes.hu, 2017. február 05.
• Jeff McMahon , Forbes.com, 2017. január 23.