Klímaváltozás, Globális felmelegedés

Figyelemre méltó módon majdnem száz évvel ezelőtt Gandhi írásai tele voltak a környezetről szóló gondolatokkal. „A Föld eleget nyújt ahhoz, hogy kielégítse minden ember igényét, de nem minden ember kapzsiságát.” „A Természet ajándékait úgy használhatjuk, ahogy csak akarjuk, de a könyvelésében a tartozások mindig egyeznek a követelésekkel.”

 

 
 

Garrison, New York állam, USA – A Hudson-folyó partján lévő korábbi kapucinus kolostornál pénteken nagy számban voltak zen íjászok. Egy New York városi csoport tagjai voltak, akik tízéves tanulmányaikat egy elvonulással ünnepelték a mai Garrison Intézetben, egy New Age szervezetben, ami az elmélkedést és a cselekvést próbálja ötvözni.

 
 

A zen íjászat mögött a szándék és cselekvés, a koncentráció és kivitelezés egyesítése áll. A fizikai cselekvés lelassul. Az íjász és az íj eggyé válik. A művészet természetessé válik. Az íjász kitartással és fegyelemmel fejlődik. Vagy ők ezt mondják.

 
 

Nem nagy lépés eljutni a látogató íjászoktól az intézet saját kezdeményezéséhez, egy ambiciózus programhoz jövő hónapban arról, hogyan viszonyulnak Mohandas K. Gandhi elképzelései a jelenlegi környezetvédelmi kérdésekhez, különösen a klímaváltozáshoz.

 

 
 

Gandhi számára végül is központi fontosságú volt az a gondolat, hogy egy mozgalom igazsága, hatalma, és erkölcsi ereje elválaszthatatlan résztvevőinek igazságától, hatalmától, és erkölcsi erejétől.

 
 

Ennélfogva Gandhi erőszakmentesen felszabadította Indiát korának legnagyobb birodalma alól, Martin Luther King megbuktatta a faji elkülönülést az USA déli részén, Nelson Mandela végzett az apartheiddel – a szándék egybekelt a cselekvéssel, a koncentráció kivitelezéshez vezetett, és a kitartás és fegyelem fejlődéssel járt. Mint a zen íjászok, ez túl homályosnak és egzotikusnak tűnhet a modern élet rövid időtartamú figyelme számára, de talán nem az.

 
 

A 2003-ban alapított Garrison Intézet az amerikai környezetvédelem történetének egyik fontos helyszínével szemben fekvő parton terül el – a Storm King-hegységről van szó, ahol több mint 40 évvel ezelőtt egy hősies küzdelem segített újrafogalmazni a környezetvédelmi aktivista tevékenységet és törvényt.

 
 

Ezért nincs semmi meglepő Gandhi és a klímaváltozás jelenlegi ötvözésével, ami kapcsolódik Philip Grass “Satyagraha” (Az Igazság ereje) című, Gandhiról szóló operájának első színpadra viteléhez a Metropolitan Opera által, április 11-től. Azután egy magánkonferencia lesz az intézetben, amit egy ingyenes, nyilvános esemény követ április 13-án a St. John the Divine katedrálisban, Manhattanben. Ezen részt vesznek tudósok, környezetvédelmi vezetők és művészek, köztük Mr. Glass.

 
 

Az az alapelv, hogy a klímaváltozás ma ugyanolyan közös akaratot, közös sorsot, erkölcsi célt, személyes felelősségérzetet és stratégiai éleslátást igényel, mint a többi nagy mozgalmak, és Gandhi elképzelései és eredményei teljesen illenek ahhoz, aminek most történnie kell.

 
 

A környezetvédelem és az erőszakmentesség olyan, mint egy mennyben köttetett házasság”, mondta Mr. Glass. „Ha a környezettel erőszakmentesen bánnánk, nem olvadnának el a sarki jégsapkák.

 

 
 

Figyelemre méltó módon majdnem száz évvel ezelőtt Gandhi írásai tele voltak a környezetről szóló gondolatokkal.

 
 

„A Föld eleget nyújt ahhoz, hogy kielégítse minden ember igényét, de nem minden ember kapzsiságát.”

 
 

„Isten ments, hogy India valaha a Nyugat módjára az iparosítás útjára lépjen. … Ha országunk hasonló gazdasági kizsákmányolásba fog, az úgy lecsupaszítaná a Földet, mint a sáskák.”

 
 

„Ez a mi kis bolygónk nem egy játék tegnapról.”

 
 

„A Természet ajándékait úgy használhatjuk, ahogy csak akarjuk, de a könyvelésében a tartozások mindig egyeznek a követelésekkel.”

 

 

 

Az irigykedve visszatekintő modern szemlélő számára Gandhi látszólag réginek, és valahogy naivnak tűnik. De a naiv az utolsó szó, amit Gandhira rámondhatsz, aki az erkölcsi intuíciót a politika és a közvélemény ravasz taktikai érzékével házasította össze.

 
 

„Megvolt a képessége, hogy találjon egy nagyon egyszerű jelképet, amivel sok embert mozgósíthat; gondolj a sómenetére”, mondta Rajmohan Gandhi, Gandhi unokája és életrajzírója, a brit sóadó elleni 1930-as tiltakozásra utalva, ami segített felrázni Indiát a brit uralom ellen. „Azt mondhatnád, hogy zseni volt a hirdetés terén.”

 
 

Al Gore Gandhit és Abraham Lincoln-t is idézte egy 2007-es beszédében a klímaváltozásról. Gandhi satyagraha érzékét és Lincoln egy kijelentését említette, a polgárháború sűrűjéből: „Fel kell szabadítanunk magunkat, és akkor fogjuk megmenteni az országot.”

 
 

De önmagunkat felszabadítani, és a világot és annak veszélyeit ismét meglátni most talán még nehezebb, mint bármikor volt – túl sok a figyelemelterelés, a veszély túl homályos és illékony, túl kicsi a sürgősség érzete; egy olyan ellenség, ami inkább mi vagyunk, mint ők...

 

 

 

Storm Kingtől Woodstockon át az intézetekig és ashramokig, amelyek ma a tájat tarkítják, a Hudson-völgy az elmúlt fél évszázadban jelentős, és alig megértett szerepet játszott az ország környezetvédelmi és személyes tudatosságának fejlődésében.

 
 

Bár a szkeptikusok azt mondhatják, hogy inkább hozott személyes fejlődést, mint átalakult kultúrát.

 
 

Nem valószínű, hogy egyetlen konferencia változtat ezen, de Gandhi kedvelői talán majd valami nyomra lelnek...

 

 

 
 

(Peter Applebome írása, New York Times, 2008. március 30.)

Idézet

Hiszünk abban, hogy Tuvalunak, mint nemzetnek, örökös joga van a létezésre. Büszke nemzet vagyunk, egyedi kultúrával, amit nem lehet áttelepíteni máshová.

Apisai Ielemia, a pusztulással fenyegetett Tuvalu szigetország miniszterelnöke

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok