Klímaváltozás, Globális felmelegedés

Az emberiség réges-régen túl van azon a ponton, hogy elég legyen csökkentenie az üvegházhatású gázok, azok közül is leggyakrabban hangoztatott szén-dioxid kibocsátását. Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) legfrissebb, csütörtökön nyilvánosságra hozott különjelentése szerint globális életmódváltásra van szükség. Ehhez pedig nemcsak az kell, hogy egyeduralkodóvá váljon a megújuló energiaforrások használata, és kivonják a forgalomból a műanyag szívószálakat és fülpálcikákat. 

Az emberiségnek át kell térnie a klímatudatos agrárgazdálkodásra és étrendre, valamint az eddigiektől gyökeresen eltérően kellene használnia az anyaföldet, a megszokottól eltérő fehérjeforrások után kellene néznie, és általában véve is lényegesen takarékosabban kellene bánnia a táplálékforrásokkal, ha el akarja kerülni az éghajlatváltozás további súlyosbodását és annak negatív következményeit. Ez a végső következtetése az IPCC augusztus 8-án a kiadott földjelentésének. 

 
A függelékkel együtt az 1000 oldalt is meghaladó hosszúságú dokumentációból, valamint annak emészthetőbb, mintegy 40 oldalnyi összefoglalójából az alábbiak derülnek ki: 

  • Az emberiség a jégmentes szárazföldek és természetes vizek közel háromnegyedét zsákmányolja ki annak érdekében, hogy biztosítsa a saját élelmét, ruházkodását és egyéb szükségleteit.
  • Az utóbbi 60 évben megduplázódott az egy főre jutó hús- és növényiolaj-fogyasztás, és több mint harmadával nőtt a napi kalóriabevitel.
  • A megtermelt élelmiszerek 25-30 százaléka hulladékként végzi.
  • A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a földek egyéb használata a felelős az üvegházgáz-kibocsátás mintegy negyedéért.
  • A metángáz-kibocsátás fele az állattartás és a rizstermesztés számlájára írható.
  • Az erdőgazdálkodás, a növénytermesztés és az állattartás nagymértékben növelte a talajerózió mértékét, és hozzájárul a talajban lévő szerves anyagok jelentős mértékű csökkenéséhez.

Aktuális klímakérdések különjelentésekben

Az éghajlatváltozással foglalkozó szakemberek évek, évtizedek óta egyre határozottabban figyelmeztetik a vesztébe rohanó emberiséget a légkör és az óceánok melegedésének a hosszú távú veszélyeire. Változás azonban mindeddig nem sok történt, és ennek a veszélyei is egyre nyilvánvalóbbak: idén júliusban rekordmennyiségű sarkköri jég olvadt el, az Európán végigsöprő hőhullámok 1,5-3 Celsius-fokkal voltak melegebbek, mint eddig bármikor, sorra dőltek meg a hőmérsékleti rekordok mind negatív, mind pedig pozitív irányban.

Noha az IPCC hétévente ad ki átfogó jelentést a klímaváltozás aktuális állapotáról és a kormányok időközben életbe léptetett intézkedéseinek a hatékonyságáról, valamint a klímaváltozás által szükségessé váló aktuális lépésekről, az aktuálisan felmerülő témákban évente több különjelentést is készít. Idén az első ilyen a 1,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-növekedéssel foglalkozott, a tegnapi az elsivatagosodás és a földhasználat, valamint az éghajlatváltozás összefüggéseit vizsgálta, szeptemberben pedig az óceánok és a jégszféra állapotáról várható egy összefoglaló.  

Az egyre fokozódó elsivatagosodás, valamint az ezzel szoros összefüggésben egyre inkább felerősödő élelmiszerhiány pillanatnyilag elsősorban az afrikai és a mediterrán országok vezetőinek okoz hatalmas problémát, ők kérték, hogy az IPCC tárja fel az emberiség aktuális földhasználati gyakorlata és a szóban forgó következmények kapcsolatát. 

A jelentés sarokpontjairól az IPCC mérsékléssel foglalkozó munkacsoportjának alelnökét, Ürge-Vorsatz Diána éghajlatkutatót, a CEU professzorát kérdeztük, aki a Qubitnek elmondta, hogy a jelentés egyik legfontosabb megállapítása szerint az emberiségnek gyökeresen meg kell változtatnia a mezőgazdasági termelés és az élelmiszerfelhasználás módját, valamint az étrendjét ahhoz, hogy ne erősítse tovább az éghajlatváltozás hatásait. 

Az emberiség nem volt jó gazdája a földnek

Az egyik legnagyobb problémát például a műtrágyázáson és szántáson alapuló monokultúrás agrárgazdálkodás jelenti. A termőterületek megművelése ugyanis a végsőkig kizsákmányolja a földet, ezen pedig a talaj állandó fedésével, a talaj szervesanyag-tartalmának szinten tartásával lehetne változtatni. A termelést kisebb területeken kellene végezni, mégpedig úgy, hogy az ültetett termények évszakról évszakra, vagy akár hónapról hónapra változnak. A mezőket erdősávokkal kellene védeni.


A szántást és a műtrágyázást egyaránt el kellene felejteni
Fotó: Pxhere

Az IPCC mostani jelentése szerint mára a jégmentes földfelületek mintegy negyede súlyosan károsodott, ami az emberi tevékenységnek, a mezőgazdaságnak és az állattartásnak tudható be. A talajerózió átlagosan tíz-hússzorosa, de helyenként akár százszorosa a talaj megújulási képességének. Mindezt az éghajlatváltozás, különösen az alacsonyan fekvő, tengerközeli, folyódelták melletti területeken, valamint a szárazabb síkságokon, például a sztyeppéken és a szavannákon tovább súlyosbítja. 

A fokozódó hőség és szárazság miatt 1961 óta évente átlagosan 1 százalékkal nőtt a száraz síkságok aránya. Ennek következtében 2015-re már nagyjából 500 millió ember élt elsivatagosodó területeken.

A legrosszabbul a Szahara környékén, az észak-afrikai országokban, a Közel-Keleten, valamint a Dél-Kelet-Ázsiában élők jártak. A globális felmelegedés jelenlegi mértéke elsősorban a száraz síkságokon fenyeget vízhiánnyal, további talajerózióval, a növényvilág erőteljes pusztulásával és például gyakori futótüzekkel. A szakemberek szerint az éghajlatváltozás következményei az említett területeken közepesen súlyosnak tekinthetők. Ha azonban a Föld átlaghőmérséklete tovább növekszik, és a növekedést nem sikerül 1,5 százalék alá szorítani, az említett területeken az új IPCC-jelentés szerint elviselhetetlenné válik az élet. 

Ázsiában és Afrikában például kiterjedt területek sivatagosodhatnak végképp el, míg Észak- és Dél-Amerikában, a mediterrán térségben és Dél-Afrikában a pusztító bozóttüzek válhatnak rendkívül gyakorivá. A trópusi és szubtrópusi területeken a gabonanövények hozama drasztikusan csökkenhet, míg a tengerközeli településeken egyfelől a tengerszint növekedése, másfelől a hurrikánok gyakorivá válása miatt válhat lehetetlenné az életvitelszerű letelepedés. A legnagyobb veszélyben a nők, a gyerekek, az idősek és a szegények vannak.

Mindebben nem kis szerep jut annak, hogy bár kevés szó esik róla, a földfelszínközeli hőmérséklet közel kétszer olyan gyorsan nő, mint a légkör globális hőmérséklete. Az 1850 és 1900 közötti időszakhoz képest az ezredforduló utánra a talajközeli hőmérséklet átlagosan 1,53 Celsius-fokot nőtt, míg a teljes légkör átlagos hőmérséklete 0,87 Celsius-fokkal lett melegebb ugyanebben az időszakban. Mindez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Földön élő emberek mind közvetlenül, mind közvetve (például a mezőgazdasági termények hozamának a csökkenése vagy az ivóvíz-ellátás akadozása miatt) gyakrabban és egyre fokozódó mértékben kénytelenek felvenni a harcot a szélsőséges időjárási viszonyokkal.

A szélsőséges időjárási jelenségek, például a hőhullámok és a monszunszerű esőzések gyakoriságát és intenzitását nemcsak a légköri gázok mennyiségének a visszaszorításával, hanem a termőtalaj és általában a földterületek ésszerűbb használatával is csökkenteni lehetne. A jelentés nem részletezi, de érintőlegesen említi, hogy a mezőgazdasági hozamok mennyiségi és minőségi javításához érdemes lehet megvizsgálni a haszonnövények és haszonállatok tűrőképességének a genetikai alapú javítását is. 

Fát ültetni csak okosan, szépen

A szakértők külön foglalkoztak a faültetés és az erdősítés manapság gyakran felmerülő kérdésével is. Miközben senki nem vitatja, hogy az erdő- és általában a faültetés hasznos lehet, és például Budapesten is elférne még egy-két millió fa, a jelentés készítői az agrárerdészet általánossá tételének a fontosságát emelik ki – hangsúlyozta a Qubitnek Ürge-Vorsatz. Az efféle rendszerekben ugyanazon a területen kombinálva zajlik az erdőgazdálkodás és a mezőgazdasági termelés. Mindez nemcsak a biodiverzitás fenntartását segíti elő, hanem például a termőtalaj-használat optimalizálását is lehetővé teszi. Ebben a formában például a faültetésnek kevésbé kell az élelmiszer-termelés rovására történnie. 


Agrárerdészet: az új faültetési direktíva
Illusztráció: Wikimedia Commons

Sokat ront a helyzeten az urbanizáció és a környezetkárosító városszervezés is – emelt ki egy másik fontos megállapítást Ürge-Vorsatz. Városi környezetben például, különösen az óriási metropoliszok környezetében lényegesen pusztítóbbak a hőhullámok, de az urbanizáció az esőzések és a széllökések pusztítását is tovább fokozza. 

A marhahús vörös posztó

Az IPCC szakértői az állattartók számára is tettek javaslatokat: a további negatív hatásokat a szakemberek szerint például az állatállomány kosztjának a feljavításával, valamint a húsfeldolgozó üzemek karbonlábnyomának a csökkentésével lehetne kordában tartani. 

Mindez azonban nem elég: sokat segítene, ha az emberek klímatudatosabb étrendre térnének át. A kiegyensúlyozott étrend, a növényi alapú táplálkozás és az ökotudatos állattartásból származó élelmiszerek fogyasztása nemcsak a termőföldek felszabadulását, hanem az üvegházhatású gázok mennyiségének a csökkenését is maga után vonná. Hasonlóan jótékony hatású lenne a globális helyett a lokális fogyasztás előnyben részesítése.

A klímatudatos étrend nem feltétlenül jelent egyet a vegetáriánus vagy vegán táplálkozásra való áttéréssel – egyértelműsítette a jelentésben foglaltakat a magyar klímakutató. Mindössze annyit jelent, hogy egészségesebb, zöldségeket és gyümölcsöket nagyobb arányban tartalmazó étrendre kellene az emberiségnek áttérnie. A kérődzők tartását minimálisra kellene visszaszorítani, amit nagyban elősegítene például, ha kevesebb vörös húst ennének az emberek. 

Az IPCC-jelentések egyébként nem előírások. Az összefoglalók irányelveket fogalmaznak meg a kormányfők számára, amelyek foganatosításához a magyar szakértő szerint például már az is elegendő lehetne, ha a kormányok a saját népegészségügyi szerveik által egészségesként elfogadott étrendet propagálnák, például gazdasági ösztönzőkkel.

 

Forrás:

 

GlobalisFelmelegedes.info szerk.: Dr Rajendra Pachauri az IPCC korábbi vezetőjeként már egy évtizede is hangoztatta a növényi étrend fontosságát. Amit kihangsúlyoznék a fenti cikkből, hogy az étrend változtatása nélkül már nem oldható meg a klímakatasztrófa.

"Az egész hús ciklus nagyon, nagyon intenzív a szén-dioxid kibocsátás szempontjából."

"Ha kevesebb húst eszel, egészségesebb leszel, csakúgy, mint a bolygó!"

"Kérem, egyenek kevesebb húst – a hús nagyon szénigényes árucikk."

"Ne egyen húst, járjon biciklivel, és legyen mértékletes vásárló – így segítheti a globális felmelegedés megfékezését."

Dr. Rajendra Pachauri, a Béke Nobel-díjas IPCC korábbi vezetője

Idézet

Csak annyit tesznek, hogy feláldoznak egy kis darab húst, és egy kis darab tofuval helyettesítik. Milyen nehéz lehet az? ... Megéri a gyermekeitekért, igaz? Hogy a következő generációnak legyen bolygója.

Ching Hai Legfelsőbb Mester az egyedüli megoldásról

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok