Klímaváltozás, Globális felmelegedés

A hústermelésnek meglepő környezeti költsége van: elképesztő mennyiségű hővisszatartó üvegházgáz kibocsátással jár - írja a Scientific American tudományos folyóirat.

 

Fontos alapgondolatok:

  •     Egységnyi súlyra számolva a marhahús előállítás a csirkehúshoz képest több mint 13-szor annyi, a globális felmelegedéshez hozzájáruló üvegházgázt termel. Burgonya esetében a szorzó 57.
  •     A marhahúsfogyasztás gyorsan emelkedik, ahogy a népesség növekszik, és az emberek több húst esznek.
  •     Egy átlagos amerikai ember éves marhahús étrendjének előállítása kb. annyi üvegházgáz kibocsátást jelent, mint 3000 km-nyi autóvezetés.

 

Legtöbben tudunk arról, hogy az autóink, a szénből előállított elektromos energia, és még a cementgyáraink is hátrányosan hatnak a környezetre. A legutóbbi időkig azonban az általunk elfogyasztott ételek felmentést kaptak a vita alól. Mégis, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2006-os jelentése szerint az étrendünk, és abban különösen a hús több üvegházgáz – szén-dioxid (CO2), metán, dinitrogén-oxid, és hasonlók – légkörbe pöfékelésével jár, mint akár a közlekedés, akár az ipar. (Az üvegházgázok visszatartják a Nap energiáját, ezáltal melegítik a Föld felszínét. Mivel a gázoknak különböző a hővisszatartó képessége, ezért általában minden üvegházgázt az azonos melegítő potenciállal rendelkező CO2 mennyiségében fejeznek ki.)

 

A FAO jelentés azt találta, hogy a hústermelés jelenlegi szintje a világ által évente termelt 36 milliárd tonnányi „CO2 egyenérték” üvegházgázhoz 14 és 22% közötti mennyiséggel járul hozzá. Kiderült, hogy ebédre egy húszdekás hamburger – két kártyapakli méretű húspogácsa – előállítása annyi üvegházgázt pumpál a levegőbe, mint egy másfél tonnás járművel kb. 15 km-nyi autózás.

 

Valójában minden általunk elfogyasztott étel rejtett környezeti költséggel jár, köztük a zöldségek és gyümölcsök is: szállítás, hűtés, üzemanyag a gazdálkodás során, valamint a növények és állatok metán kibocsátása mind hozzájárulnak a légköri üvegházgázok szaporodásához. Vegyük például a spárgát: egy Seattle városnak készült jelentésben Daniel J. Morgan és munkatársai a Washingtoni Egyetemről azt találták, hogy a zöldség csupán 20 dkg-jának előállítása Peruban közel 4 dkg CO2-nak megfelelő üvegházgáz kibocsátással jár, a rovarirtószer és műtrágya alkalmazása, az öntözés, és a nehéz, üzemanyagfaló gazdasági gépek használata miatt. A zöldség hűtése és elszállítása egy amerikai ebédlőasztalra további 6dkg CO2 egyenérték üvegházgázt produkál, ami így összesen közel 10 dkg CO2 egyenértéket tesz ki.

 

De ez semmi a marhahúshoz képest. 1999-ben Susan Subak, akkor a Kelet-Angliai Egyetem ökológiai közgazdászaként azt találta, hogy a tenyésztés módjától függően a tehenek 15-30 dkg metánt bocsátanak ki minden egyes általuk „megtermelt” kg húsra. Mivel a metánnak a CO2-nál nagyjából 23-szor nagyobb a globális melegítő képessége, ez a kibocsátás egyenértékű 3,6-6,8 kg CO2 kibocsátással, minden egyes kg előállított húsra.

 

Az állattenyésztés egységnyi testsúlyra nézve nagy mennyiségű takarmányt is igényel. 2003-ban Lucas Reijnders az Amszterdami Egyetemről, és Sam Soret a Loma Linda Egyetemről azt találták, hogy 1 kg-nyi fogyasztható marhahús fehérje előállítása több mint 10 kg-nyi növényi fehérjét igényel, mindazzal az üvegházgáz kibocsátással, ami a gabonatermesztéssel jár. Továbbá az állattartó gazdaságok sokféle hulladékot és szennyvizet termelnek, amik üvegházgáz kibocsátással járnak.

 

Ezeket a tényezőket figyelembe véve Subak kiszámolta, hogy 1 kg marhahús előállítása egy hízlalóban, vagy iparszerű állattartó telepen egységnyi súlyra számítva 14,8 kg CO2-t termel, több mint 36-szor annyit, mint a spárgatermesztés során kibocsátott CO2-egyenérték mennyisége. Még más hétköznapi húsfélék sem érik el a marhahús hatását; saját számításaim szerint 1 kg sertéshús 3,8 kg CO2 egyenértéket bocsát ki; 1 kg csirkehús pedig 1,1 kg CO2 egyenértéket. És a gazdaságilag hatékony iparszerű állattartó telepek, bár egyértelműen nem a legtisztább előállítási módot jelentik a CO2 egyenértékben számolt üvegházgáz kibocsátás tekintetében, a legtöbb egyéb módnál még sokkal jobbak: a korábban említett FAO adat azt jelenti, hogy 1 kg marhahús előállítása során a világ átlaga az iparszerű állattartó telepeknek többszöröse.

 

Megoldások?

Mit lehet tenni? A hulladék felhasználás és a gazdálkodási módszerek javítása bizonyára csökkentené a „szén lábnyomot”… A metánt befogó rendszerek például a hulladékot áramtermelésre használhatnák… De ezek a rendszerek túl költségesek maradnak ahhoz, hogy gazdaságilag életképesek legyenek.

 

Az egyének is csökkenthetik az élelmiszertermelés hatását a bolygó éghajlatára. Végül is bizonyos fokig az étrendünk választás kérdése. Bölcsebben választva változást érhetünk el. Például a helyben termelt élelmiszerek fogyasztása csökkentheti a szállítás iránti igényt, bár a közeli gazdaságokból, teherautókon kis tételekben, nem hatékonyan szállított élelmiszerről kiderülhet, hogy meglepően kevés üvegházgáz kibocsátást takarít meg. És az USA-ban és a fejlett világ többi részén az emberek ehetnének kevesebb húst, különösen marhahúst.

 

A következő oldalakon található ábrák kijózanító részletességgel számszerűsítik a marhahústermelés és az üvegházgázok közötti kapcsolatot. A fontos üzenet egyértelmű: alaposan el kell gondolkodnunk az étrendünkön és annak bolygóra gyakorolt hatásán, ha komolyan gondoljuk az üvegházgáz kibocsátások korlátozását. (Nathan Fiala, Scientific American. Megjegyzés: A cikk eredetileg „Az üvegházgáz hamburger” címmel jelent meg.)

Az eredeti angol cikk megtalálható itt: www.sciam.com/

Idézet

Kínától kölcsönzünk pénzt, hogy a Perzsa-öbölből vegyünk olajat, amelyet a bolygónkat leromboló módon égetünk el. Ennek minden elemét meg kell változtatnunk!

Al Gore, Béke Nobel-díjas, az USA korábbi alelnöke

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok