Az alábbi vezércikk nem kisebb presztízsű újságban jelent meg, mint a Nature Geoscience, a legrangosabb földtudományokkal foglalkozó folyóirat.

Az állati fehérje ára

Emelkedőben van a hús tömegtermelése, de ez mind a klímára, mind a környezetre nézve költséggel jár. Egy radikális váltás az étrendünkben tűnik a legkönnyebb útnak a hosszú távú fenntarthatósághoz.

Az állattartás termelése az utóbbi néhány évtizedben masszív átalakuláson ment át. Ahogy a hús iránti igény szerte a világon növekedett, a kis vállalkozásokat és független farmokat kolosszális nagyüzemi létesítmények váltották fel, ahol az állatokat ürülékkel teli ketrecekbe zsúfolták, és antibiotikum és hormon injekciókat adtak nekik, hogy fenntartsák az egészséget, és maximálisra fokozzák a növekedést. És az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) előrejelzése mellett - miszerint a század közepére a hústermelés meg fog duplázódni – a körülmények rosszabbodni fognak.

Ez rossz hír a bolygónak. Az állati trágya a dinitrogén-oxid, a negyedik legfontosabb üvegházgáz gazdag forrása. E szám 659. oldalán egy cikk azt sugallja, hogy a trágya termelődése fő hajtóereje volt a dinitrogén-oxid koncentráció 1860 óta tartó növekedésének. Sőt mi több, az állati takarmány előállítása nagy mennyiségű szén-dioxidot bocsát ki, és maguk az állatok, különösen a tehenek, megdöbbentő mennyiségben bocsátanak ki még egy további üvegházgázt – metánt.

A húsipar az erdőirtás katalizátora is, különösen Dél-Amerikában. E szám 601. oldalán egy film bemutatója felhívja a figyelmet arra a kolosszális sebességre, amivel az Amazonaszt elpusztítják, hogy utat törjenek az állatállománynak és takarmányuknak. A hústermeléshez óriási mennyiségű antibiotikum és hormon is kell, amelyek szennyezik a levegőt és a vizeket. És az intenzív állattenyésztő egységek melegágyai a betegségek átadásának és a vírus evolúciónak.

Tehát mi a megoldás? Az egyik stratégia a kibocsátások szabályozása. Európában az 1999-ben aláírt Göteborgi Egyezmény – ami a káros mezőgazdasági kibocsátások csökkentését célozta – részleges sikernek bizonyult (Nature Geosci. 1, 409-411; 2008).

De a húsipar kibocsátásainak szabályozása globális szinten egy teljesen más kihívás; és a kibocsátások csökkentése nem feltétlen jelentene segítséget az erdőirtásra, hormonokra, antibiotikumokra és betegségre nézve.

A változás valódi kiváltója a fogyasztó, és a probléma megoldása inkább alulról felfelé, mint fentről lefelé bizonyulhat a leghatékonyabb gyógymódnak. Ha mindenki kevesebb húst enne, a kibocsátások lefelé mennének, és e pusztító iparág által okozott környezeti kár csökkenne. Ez az az üzenet, ami mellett Rajendra Pachauri, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) elnöke lándzsát tör. Érdemes megfogadni. (Megjelent a Nature Geoscience 2:597, 2009, 2009. szeptemberi számában: http://www.nature.com/ngeo/journal/v2/n9/full/ngeo631.html)

A teljes angol szöveg itt is megtalálható: www.cetfa.com