A NASA tudósai több mint 400 alkalommal repültek el az Északi-sark felett, hogy megnézzék, hol szivárog a metán a talajból. A helyzet egyáltalán nem jó.
A globális felmelegedéssel kapcsolatos egyik legnagyobb probléma, hogy elolvadhatnak a sarki jégsapkák. Ha ez bekövetkezik, akkor az jelentős mértékben megemeli majd a tengerek vízszintjét, ami 300 millió ember életére lesz közvetlen hatással. Ennél azonban egy sokkal súlyosabb következménye is lehet a klímaváltozásnak: a jégtakaró olvadásával óriási mennyiségű metán kerülhet a légkörbe, ami lényegében katalizálja a globális felmelegedést.
Éppen ezért a legfontosabb, hogy megértsük, miként kerülhet a fagyott talajból a légkörbe a gáz, és milyen mértékű a természetes kibocsátás. A NASA tudósai is ezekre a kérdésekre keresték a választ, eredményeiket pedig a Geophysical Research Letters című tudományos szaklapban tették közzé.
A szakemberek egy igen komoly felmérést végeztek el még 2017-ben: több mint 400 alkalommal repültek el az Északi-sark felett, hogy egy speciális eszköz segítségével átvizsgálják a területet, és megtudják, milyen mértékű a sarkköri metán kibocsátása. Kiderült, a helyzet drámai:
már mintegy 2 millió helyszínen szivárog a talajból a metán.
A tudósok nagyjából 51 800 négyzetkilométernyi területet fésültek át, és olyan pontokat kerestek, ahol a metán légköri koncentrációja meghaladja a 3000 ppm-es értéket (vagyis egymillió légköri részecske között legalább 3000 metánt találni). A munka elvégzéséhez egy olyan infravörös készüléket használtak, amivel például a gázerőműveknél is megnézik, szivárog-e valahol. A szakemberek a 400 repülés során összesen 1 milliárd megfigyelést végeztek el.
A NASA tudósai szerint a metánforrások többsége az olvadás miatt kialakult vízfelszín 40 méteres sugarú körén belül található. Ennek miértjét ugyanakkor egyelőre még nem sikerült megfejteniük.
Forrás:
- HVG.hu, 2020. február 17.
- Geophysical Research Letters, 2020. február 10.
