A fagyos télben a tundrából ugyanúgy árad az üvegházhatású metángáz a légkörbe, mint nyáron, amikor kiolvad a sarkvidéki föld, mutatták ki svéd kutatók.
Mostanáig minden klímaszakértő úgy tudta, hogy a téli fagy beálltával megszűnik a metánkibocsátás az északi-sarki térségben. "A természet nagy meglepetéssel szolgált" - mondta Torben Christiensen kutatásvezető, a Lund Egyetem munkatársa. "Senki sem számított arra, hogy a metán a fagyott környezetből is kiszabadul."
A sarkkutatók idén két hónapon keresztül, nyár derekától a tél beköszöntéig mérték a metánkibocsátást Grönland északkeleti részén. A Nature című tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint azt tapasztalták, hogy a szeptember végi kemény fagyok idején a légköri metánkoncentráció nem változik a nyáron regisztrált szinthez képest.
Régóta ismert, hogy a tundra felpuhult talajából kiszabadul a növényi maradványokban felhalmozódott metángáz, de az uralkodó nézet szerint a jégbefagyott, hóval takart föld kibocsátási aktivitása megszűnik. "Ez az elmélet tévesnek bizonyult" - mondta Christiensen.
A vizsgálat eredménye nem érvényteleníti a sarkvidék légkörébe kerülő teljes metánmennyiségre vonatkozó becsléseket, módosítja viszont az ütemezésről, az időbeli eloszlásról alkotott elképzeléseket - tette hozzá a kutató. "A kutatás révén gyarapodik a tudásunk a felszíni környezet és a klíma kölcsönhatásairól, és jobban megismerhetjük, hogy miként hat az éghajlatváltozás a sarkvidék ökológiai rendszerére" - mondta Torben Christiensen.
Az ENSZ klímaváltozást kutató bizottságának (IPCC) tavalyi jelentése szerint a metán 14,3 százalékkal járul hozzá az emberiség okozta globális felmelegedéshez.
(MTI)