A rövidebb telek gyengítik az erdei „szénelnyelõket”; az adatok elemzése megfordítja a tudósok várakozását
Gyengül az erdõk azon képessége, hogy felszívják az ember által termelt szén-dioxidot, mutat rá egy elemzés, a fagyott Észak több mint 30 helyszínérõl, több mint két évtized adatai alapján.
A ma közzétett felfedezés döntõ fontosságú, mert azt jelenti, hogy az általunk kibocsátott CO2 nagyobb része fog a légkörben az éghajlatra hatni, ahelyett, hogy biztonságban elzárva lenne a fákban, vagy a talajban.
Az eredmények részben választ adhatnak azokra a friss tanulmányokra, amelyek szerint a légköri CO2 mennyisége a vártnál gyorsabban növekszik. Ha a magasabb hõmérsékletek azt jelentik, hogy a növények és mikrobák kevesebb szenet szívnak fel, akkor a globális felmelegedés gyorsulni fog.
Az Al Gore-ral közösen Béke Nobel-díjat kapott Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) arra a következtetésre jutott, hogy az emberiségnek nyolc éve maradt a globális felmelegedés legrosszabb hatásainak megakadályozására.
A szárazföld és a tenger szénfelvétele döntõ a jövõ melegedésének elõrejelzésében. „Jelenleg 50% kedvezményt kapunk a fosszilis üzemanyag kibocsátásunk éghajlatra gyakorolt hatását tekintve”, írta John Miller, a Coloradói Egyetem éghajlatkutatója a Nature újságban a kutatáshoz fûzött kommentárjában – ami azt jelenti, hogy amit kibocsátunk, annak felét felszívják az óceánok és a szárazföldi ökoszisztémák. „Sajnos nincs rá garanciánk, hogy az 50% kedvezmény folytatódni fog, és ha eltûnik, a kérlelhetetlen fosszilis üzemanyag CO2 kibocsátásunk teljes éghajlati lökését érezni fogjuk.”
A meglepõ újragondolás azzal a világszerte bõségesen rendelkezésre álló bizonyítékkal kapcsolatos, hogy a tél késõbb, a tavasz pedig korábban kezdõdik. Az északi szélességi fokokon a tavaszi és nyári hõmérsékletek 1,1 és 0,8oC-kal emelkedtek az utóbbi két évtizedben. Ez a növények számára hosszabb növekedési idõszakot jelent, amirõl a tudósok azt gondolták, hogy a melegedés lassításában jó dolognak kellene lennie. Ez a fokozott növekedés még az ûrbõl is látható, ahol a mûholdas mérések a föld zöldülését mutatják. Ahogy a növények több CO2-t vesznek fel, annak fékeznie kellene a CO2 növekedését.
Azonban az új adatok azt mutatják, hogy ez így túl leegyszerûsített. A csoport az északi régiók – köztük Szibéria, Alaszka, Kanada és Európa – több mint 30 megfigyelõ állomásának adatait elemezte. Az 1980-ig visszanyúló adatok képet adnak a helyi légkörben a CO2 szintjérõl. Ez a fotoszintézis során a növények CO2 felvételének eredménye, csakúgy, mint a növények és mikrobák CO2 kibocsátása a légzés során.
A csoport különösen arra az õszi dátumra figyelt, amikor az erdõk nettó szén elnyelõbõl átváltottak nettó kibocsátóvá. Ahelyett, hogy ez a dátum az éven belül késõbbre tolódott volna, ahogy várták, valójában hamarabb következett be – néhány helyen néhány nappal, de más helyeken néhány héttel.
„A mûholdas adatokból származó információ, hogy a zöldülés erõsödik, jó jelnek tûnt. Volt remény arra, hogy ez segíthet nekünk a kibocsátás enyhítésében”, mondta Anders Lindroth, a kutatócsoport tagja a svédországi Lund Egyetemrõl. „De még akkor is, ha van egy zöldülés, ez nem jelent pozitív hatást a szén-egyensúlyban… ez rossz hír.” „Ez potenciálisan nagyobb melegítõ hatást jelent”, mondta Timo Vesala a Helsinki Egyetemrõl, a kutatás irányítója.
Nehéz pontosan megjósolni azt, ahogy ez a trend a jövõ melegedésére fog hatni, mondta Colin Prentice a Bristol Egyetemrõl. „Több évtizednyi hosszabb idõszakok alatt a modellek változásokat jósolnak a vegetáció struktúrájában, köztük tundra területek erdõsödését, az erdõk pedig a tundránál sokkal több szenet szoktak felvenni. Ezért szkeptikus lennék, hogy bármi specifikus jövõbeli vonatkozást belelássak ezekbe a felfedezésekbe.”
A kutatás részben választ adhat a Global Carbon Project eredményeire, ami megerõsítette, hogy a légköri CO2 szint emelkedése gyorsul. 1970 és 2000 között a koncentráció kb. 1,5 ppm-mel (1 ppm: 1 rész 1 millióból) növekedett évente, de 2000 óta az éves növekedés átlagosan 1,9 ppm-re ugrott – a vártnál 35%-kal magasabbra. Az emelkedés részben Kína megnövekedett CO2 termelésének tudható be, de a csoport szerint a gyengülõ szénelnyelõk szintén felelõsek.
James Randerson írása
The Guardian, 2008. január 3.
