Klímaváltozás, Globális felmelegedés


Hagyományos kínai gyógyszereket árusító üzlet Hongkongban.
Fotó: Vivek Prakash/AFP

Hongkongban bezártak a bankok, az iskolák, a máskor nyüzsgő városban alig van élet. Akik kimerészkednek az utcára, védőmaszkot viselnek. Csökkenti járatait a legnagyobb helyi légitársaság, a Cathay Pacific Airways is. Egymás után mondják le híres művészek is fellépéseiket: nem tartja meg a hét végére tervezett két hongkongi koncertjét a Rolling Stones, ugyancsak törölte egyelőre turnéprogramjából a várost Carlos Santana és Moby.

Meg tudja tippelni, hogy mikor írta ezt az MTI? Talán 2020. január közepén? Végén? Esetleg február?

Egyik sem.

Ez a hír 17 évvel ezelőtt, 2003. március 29-én jelent meg. Akkor is egy, a denevérekről emberekre átkerülő, halálos tüdőgyulladást okozó koronavírustól rettegett a világ. 2003-ban SARS-ként szerepelt a sajtóban a vírus, aminek a genetikai kódja csaknem 80 százalékban megegyezik a 2019 végén megjelenő Covid-19 koronavíruséval.

Akkor a járványt sikerült még a globális elterjedés előtt elfojtani, de így is 71 országba jutott el, 774 halálos áldozata volt. Az eset után a kínai kormány ígéretet tett arra, hogy  mindent  megtesz annak érdekében, hogy ilyen ne fordulhasson elő újból.


Mentősök emelnek ki a mentőkocsiból egy beteget akit az atípusos tüdőgyulladás, azaz a súlyos akut légúti szindróma (SARS) tüneteivel szállítottak egy szingapúri kórházba 2003. szeptember 9-én
Fotó: Jonathan Drake / MTI

17 évvel később, Budapesten

15 óra múlt. Bezártak a bankok, az üzletek, a kocsmák, az iskolák, a máskor nyüzsgő városban alig van élet. Akik kimerészkednek az utcára, védőmaszkot viselnek. A légi forgalom megszűnt. Egymás után mondják le híres művészek is fellépéseiket, nincs mozi, színház, sőt még a március 15-i nemzeti ünnep is elmaradt. Ez a cikk is home office-ban készül.

Innen már nem nehéz levonni a következtetést: a kínai kormánynak nem sikerült betartania a 2003-ban tett ígéretét. És ebből az is következik, hogy a koronavírus-járvány nem egy teljesen váratlan, elkerülhetetlen természeti csapás, hanem meg lehet határozni, hogy milyen döntések vezettek a SARS és 16 évvel később a Covid-19 megjelenéséhez.

Így neveld a járványodat

A hetvenes évek elején súlyos élelmiszerhiány volt Kínában, 36 millió ember éhezett. Az országban szigorú tervgazdaság működött a Szovjetunió mintájára, a Kommunista Párt volt az élelmiszer-termelés kizárólagos szervezője és a megtermelt élelmiszer elosztója.

A folyamatos élelmiszerhiány miatt az állampárt úgy döntött, hogy liberalizálja a mezőgazdaságot: 1978-tól kezdve magánszemélyek, vállalkozók is szabadon termelhettek és kereskedhettek a mezőgazdasági termékekkel.

Ez az új, kínai gazdasági mechanizmus az élelmezés területén sikeresnek bizonyult. A magánszektor folyamatosan bővült. Volt elegendő gabonája a lakosságnak, kukorica, rizs, búza, plusz elegendő takarmányt is meg tudtak termelni az állattenyésztéshez. A sikeres gazdálkodók terjeszkedni kezdtek, újabb földterületeket vontak be az iparosodó mezőgazdaságba. A piac bővült, a termelés nőtt, egyre több pénz halmozódott fel vidéken.

A Kommunista Párt elégedett volt az eredményekkel, és ez a mai napig meghatározza Kína fejlődését: az agrárszektor volt az első olyan terület, ahol megszüntették a hatósági árakat, és hagyták, hogy a kereslet és a kínálat alakítsa azokat. Mivel a reform sikeresnek tűnt, a kommunista diktatúra egyre több szférában vezetett be piaci viszonyokat.

A mezőgazdasági kisvállalkozások nagy többsége háziasított állatokat, baromfit, sertést, marhát tenyésztett, de volt egy kisebb réteg, amelyik olyan vadállatok befogására és szaporítására szakosodott, mint például a teknősök, kígyók, tobzoskák.

Utóbbi állat lehetett az, amelyik a denevérek szervezetében jelen lévő koronavírust Vuhanban átadhatta egy embernek 2019 végén.

Habár a vadállatok kereskedelme ekkor még hivatalosan nem volt engedélyezve az országban, a diktatúra szemet hunyt efölött. Nem is érintett sok háztartást, a vadállatok és a velük foglalkozó tenyésztők teljesen marginális szereplői voltak az ország mezőgazdaságának. Egy ideig.

Pusztítást hozott a természetvédelem

A változás a mezőgazdaság első liberalizálása után tíz évvel, 1988-ban jött el, miután a Kommunista Párt felismerte, hogy a vadállat-kereskedelem komoly piaci lehetőségeket rejt. Ekkor hozták meg azt a természetvédelmi törvényt, ami tartalmában épp hogy a természet pusztítását vetítette előre. Ebben a vadvilágot, vagyis az emberi beavatkozástól mentes természetet felhasználható, „természetes erőforrásnak” nevezik.

Hamar kiderült, hogy mit is jelent ez a haszonelvűség a gyakorlatban: innentől kezdve a vadállatok szaporítása, vágása és kereskedelme szabaddá vált. A legkülönfélébb, nem háziasított állatok – a medvétől kezdve az orrszarvún át a tobzoskáig – ugyanolyan megvásárolható árucikkek lettek, mint a szarvasmarha vagy a tyúk.


Eladásra szánt krokodil a kínai Huangsha halpiacon a kínai Kuantung tartományban lévő Kuangcsouban
Fotó: Aleksandar Plavevski / MTI / EPA

A korábban jelentéktelen számú vadállattartók egyre nagyobb számban jelentek meg a mezőgazdasági szektorban, és egyre nagyobb befolyásra tettek szert.

Mivel a vadonhoz szokott tigris tartása sokkal körülményesebb, mint a tízezer éve háziasított tehéné, a kínai agrárszektornak csak egy nagyobb tőkével rendelkező csoportja engedhette meg magának, hogy vadállatokkal üzleteljen.

Az azóta eltelt három évtized alatt a vadhúsipar országos lobbierővel rendelkező iparággá nőtte ki magát, 2017-es adatok alapján egymillióan dolgoztak a szektorban, az éves bevétele pedig elérte a 73 milliárd dollárt, ami nagyjából 23,5 ezermilliárd forintnak felel meg.

Mindennapossá váltak a piacokon az élve kiállított vadállatok, amiket gyakran helyben vágnak le, az emberek és a háziasított állatok közvetlen közelében. Mivel a vadállatok testében rengeteg, az emberi szervezet számára ismeretlen kórokozó található, az ilyen piacokon jelentősen megnő annak az esélye, hogy egy új vírus átugorjon egy másik állatra, majd ezután megtegye az újabb ugrást: átterjedjen az emberekre, ahogy az 2003-ban és 2019-ben meg is történt. A különbség csak annyi, hogy a 16 évvel ezelőtti koronavírust nem egy tobzoska, hanem egy cibetmacska adta tovább az embereknek. Mindkettő alapterméknek számít a vadállatpiacokon.

Hogy ez az üzlet kicsiben hogy néz ki, arról a Financial Times közölt riportot. A lapban bemutatott Vang Cse-lin sokáig rizstermesztő volt a kínai Csianghszi tartományban, de áttért egy jövedelmezőbb termékre: elkezdett egzotikus állatokat tenyészteni. 2019-ben például eladott 33 cibetmacskát, és ezzel 50 ezer jüant, azaz nagyjából 2 millió 300 ezer forintnak megfelelő összeget keresett. „A vadállattartás sokkal profitábilisabb, mint a növénytermesztés” – mondta az amerikai lapnak, hozzátéve, hogy a rizstermesztéssel feleannyit keresett, mint a vadakkal. A kínai kormány mindent megtett azért, hogy minél többen vegyenek részt a vadállat-kereskedelemben. Két hónapja még futottak azok az állami kampányok, amelyekben a vidéken élők meggazdagodásának leggyorsabb, legkönnyebb útjaként reklámozták a vadtenyésztést.

Az állami tévécsatornán pedig 2001 óta fut egy dokureality-sorozatnak álcázott propagandaműsor „A meggazdagodás titkai” címmel, amiben rendszeresen mutatnak be vadállat-tenyésztéssel foglalkozó cégeket.

A kínálathoz érkezett a kereslet is

A kínai bérek évek óta tartó, stabil emelkedésével a drágább különlegességnek számító vadállatok iránti kereslet is folyamatosan növekszik. Persze még mindig nem az átlag kínai vásárolja ezeket, hanem egy szűk, vagyonosabb réteg, akik körében a különleges állatok fogyasztása státuszszimbólumnak minősül.

Az állatok testrészeihez sok esetben még olyan hiedelmeket is társítottak, amelyek szerint gyógyító hatásuk van, sokat már kifejezetten ezért tenyésztenek, nem is élelmiszernek.

Miközben a háziasított állatok az évezredek alatt hozzáidomultak a mezőgazdasághoz – például egy tenyésztett tyúkot már kifejezetten zavar a napfény, jobban érzi magát a mesterségesen megvilágított ketrecben –, a vadállatok sokkal jobban szenvednek az ipari kihasználástól.

Kínában a kormány a kényes ügyekben nem közöl megbízható adatokat, ezért nem tudjuk pontosan, de megközelítőleg több tízezer medvét tartanak leszíjazva olyan telepeken, ahol felvágják a hasukat, katétert dugnak az epehólyagba, és lecsapolják az epéjüket. A folyamatos termelés fenntartása miatt nem engedik, hogy a nyílt seb begyógyuljon.


Ketrecbe zárt medvék a Kína Fucsien tartományában lévő Kujizhentang nevű, hagyományos kínai gyógyszerek előállításával foglalkozó cég telephelyén. A medveepét hagyományosan különböző egészségügyi problémák kezelésére használják Kínában.
Fotó: Str / AFP

A hagyományos kínai orvoslásban már több ezer éve szerepel a medveepe gyógyító ereje, és azt a modern orvostudomány is igazolta, hogy vesebajok kezelésére alkalmas a folyadék, de erre sok olyan gyógyszer is létezik, ami nem jár ennyi szenvedéssel, egyáltalán nem számít orvosi szempontból nélkülözhetetlennek a medveepe. Üzleti szempontból fontos igazán: a New York Times 2013-ban mutatta be a iparágat, akkor a nyers medveepe kilogrammonként 24 ezer dollárt (7,7 millió forintot) ért a piacon, ugyanannyit, mint fél kiló arany.

Nem eszik meg a denevért

A koronavírus-járvány kitörése óta elterjedt az a nézet, hogy az egészet annak köszönhetjük, hogy a kínaiak megeszik a denevéreket. Csakhogy ez egyáltalán nem igaz, Kínában nem számít elfogadottnak a denevérevés. Ugyanannyira viszolyognak a denevérhústól a kínaiak, mint mi, Európában. Vuhanban sem esznek ilyet. Viszont a kínai hagyományos orvoslásban tényleg használnak denevért, igaz, nem a húsát, hanem az ürülékét, abból készül olyan kivonat, amit a szem betegségeinek gyógyítására használnak.

De ezen a területen is sok az álhír, például elég sok helyen megjelenik az az információ, hogy a kínaiak az orrszarvú szarvát a vélt potencianövelő hatása miatt fogyasztják, de ez sem igaz, lázcsillapítóként használják a szarvból készült port a hagyományos orvoslásban – ez a hatása egyébként tudományosan nem igazolt. De a szarvak nagy részét nem a kínai tradicionális gyógymódokban hívők vásárolják fel, hanem a világ különböző tájain élő gazdagok, akik szobadísznek, vagy faragott ékszerként veszik meg.


Fotó: Ronny Adolof Buol / AFP

Szintén gyakori tévhit, hogy a hagyományos kínai orvoslás úgy, ahogy van hülyeség. Vannak olyan elemei is, amelyeket nem igazoltak tudományosan, de 2015-ben például az orvosi Nobel-díjat egy olyan növény maláriaellenes hatásának igazolásáért ítélték meg, melyet a kínai hagyományos gyógyászat már nagyon régóta használt.

A vadállatpiaci szereplők szabályozása gyakorlatilag nem létezik Kínában, akkor sem kapnak büntetést a cégek, ha álhíreket terjesztenek a termékeikről, emiatt a medveepét is gyakran árulják csodaszerként, olyan tulajdonságokat társítva hozzá, ami a hagyományos kínai orvoslás szerint sem megalapozott, például hirdetik a másnaposság vagy épp a rák ellenszereként.

A helyzetet tovább rontja, hogy a kínai állam, látva, hogy milyen komoly profitot termel a hagyományos kínai orvoslás és az ezt kiszolgáló vadállat-kereskedelem, ezeket a szektorokat felvette a legfontosabb exportra termelő iparágak közé. Kiemelt jelentőséget kaptak az „Egy övezet, egy út” programban, ami jelenleg az ország legfőbb külpolitikai-külgazdasági projektje.

2003, 2019, …..?

Az új, 2019-es koronavírus-járvány kitörése után a kínai kormány megtorpant, felismerte, hogy a vadállat-kereskedelem komoly járványügyi kockázatot jelent, ezért februárban úgy tűnt, szigorú szabályozásokat jelentettek be.

De ha jobban megnézzük az új szabályozást, látszik, hogy a probléma nagyja érintetlen maradt.

Betiltották a vadhús kereskedelmét, de érintetlenül hagyták a ruházati, kutatási és gyógyászati céllal működő farmokat, ami arra utal, hogy eszük ágában sincs lemondani a vadállatiparról, és arról sem, hogy a hagyományos kínai orvoslásból exportképes, nemzetközileg keresett szektort csináljanak. A kritikusok szerint arra sincs garancia, hogy a vadhús-tenyésztők ne tudnák kijátszani a törvényt azzal, hogy gyógyszerként árulják a tobzoskát a vuhani piacon.

Jól mutatja ezt az is, hogy alig egy hónappal azután, hogy az élő vadállatok kereskedelmére és élelmiszerként való fogyasztására vonatkozó ideiglenes tiltást véglegessé tették, az injekció formájú, Tan Zsö Csing nevű tradicionális kínai orvosságot a Nemzeti Egészségügyi Bizottság a legsúlyosabb koronavírus-fertőzések gyógymódjaként ajánlja.

Ennek az egyik összetevője a medveepe.

Nem sok jót ígér az sem, ha felidézzük a SARS-vírusra adott kínai reakciót. 2003-ban listába szedték a különböző vadon élő fajokat, és védett állatokká nyilvánították őket, ezzel teljesen kivonva minden vadállatot a mezőgazdasági és a gyógyászati piacról. A szigort összesen négy hónapig sikerült tartani, azután 54 állatfajt levettek a védett listáról.

A Science folyóiratban március 27-én jelent meg egy állásfoglalás, amiben kínai biológusok, ökológusok arra szólítják fel a kormányt, hogy vezessen be teljes tiltást a vadállatok fogyasztására, és szigorú büntetéssel sújtsák azt, aki megszegi ezt. „Kínának a vadon élő állatok fogyasztását véglegesen be kell tiltania a jövőbeli közegészségügyi kockázatok megelőzése érdekében” – írták.

Ez nem egy kínai probléma

Sok járványnak Afrikában vagy Ázsiában volt a kiindulópontja, mivel ezeken a területeken a népesség hirtelen indult növekedésnek, elképesztően gyors volt a városiasodás. Kelet-Ázsiában mintegy 200 millió ember vándorolt vidékről a városokba 2000 és 2010 között. A 21. század első évtizede tehát példátlan népességmozgást hozott a világ legnépesebb országaiban. Ráadásul ezek azok az országok, ahol virágzik a vadállat-kereskedelem. Mégis, a koronavírus-járvány kitörése előtt és után is több elemzés jutott arra a következtetésre, hogy az igazi probléma a természet kizsákmányolása.

Hiszen Kína éppen az amerikai, nyugat-európai országok mintáját követte a természet 1978-tól kezdődő piacosításával.

Ha most körülnézünk a világban, hasonló a helyzet mindenhol. Például a 2012-es párizsi klímacsúcson is elmondta minden ország, hogy rendkívül fontos a környezetvédelem, de aztán egyik ország sem merte megregulázni egyik, a környezetet erőforrásként használó szektort sem, mert a gazdasági szempontok minden felülírnak. Ez ugyanaz a történet, mint ami a kínai vadpiac hátterében áll.

Komoly hiba lenne azt gondolni, hogy a probléma kizárólag a fejlődő országok vadpiacait érinti. Az egész bolygón elterjedt ipari állattenyésztés önmagában is komoly járványveszélyt jelent.

Óriási sebezhetősége, hogy az azonos fajba tartozó háziasított állatok többnyire már üzleti szempontok szerint kitenyésztett, nagyon hasonló génállománnyal rendelkeznek. Ez segít abban, hogy árucikkekként kezeljék ezeket, hiszen mindegyiknek ugyanolyan igényei vannak, kiismerhetőek, könnyebben menedzselhetőek nagyobb számban is. Mint amikor egy gyárban lecserélik a szalagmunkásokat egy jól bejáratott robotra: kiszámíthatóbban, tervezhetőbben, kevesebb hibával lehet termelni. Egészen addig, amíg el nem megy az áram, ugyanis, az egyszerre érinti a teljes termelési kapacitást.

A nagyipari állattartásnál is hasonló a helyzet: ha egy vadállattól eredő fertőzés képes átugrani egy tenyésztett állatra, onnantól az egész állományt akadálytalanul fertőzni tudja. Ezt láttuk pár hónappal ezelőtt a sertéstenyésztésben, amikor a sertéspestis következtében a teljes faj negyede elpusztult.


Az afrikai sertéspestis megjelenése miatt leölt állatokat földelnek el állat-egészségügyi dolgozók Kanghva-szigeten 2019. szeptember 26-án
Fotó: MTI / EPA

Hiba lenne azt gondolni, hogy állatról emberre terjedő (szakszóval: zoonotikus) betegségek nem üthetik fel a fejüket a fejlett világban. Éppenséggel a 2009-es H1N1-vírus is egy fejlett országból, egy mexikói nagyipari sertéstelepről indult el, és vált világjárvánnyá. Hivatalosan 18 500 halottja volt, de sokan haltak bele úgy, hogy nem tesztelték őket a vírusra. A valódi szám 284 ezer körül lehet. De jelentek már meg új influenzavírusok a leggazdagabb országokban is, például a H5N2 és a H5Nx Egyesült Államokban és Európában – ezeknek szerencsére nem sikerült átugorniuk az emberre.

Több környezetpusztítás, több járvány

A nemzetközi tudományos életben kialakulóban egy új diszciplína, a bolygóegészség-kutatás (planetary health), ami a környezet, az állatvilág és az emberek jóléte közötti kapcsolatot vizsgálja.

  • A környezeti jólétet, hiszen ha leállna az erdőségek, a vadállatok élőhelyeinek pusztítása, akkor csökkenne az ember-állat érintkezések száma, valamint a vadon élő állatok és a tenyésztett háziállatok érintkezésének száma is.
  • Az állatvilágét, hiszen az erdőirtások jelentős része a húsiparhoz, nagyipari állattenyésztéshez kapcsolódik, ami sok esetben egyáltalán nincs tekintettel az állatok életminőségére. A zsúfolt telepeken, rossz körülmények között tartott állatok körében a fertőzések megjelenésének is nagyobb az esélye.
  • És az emberi jólétet, hiszen az alacsonyabb jövedelműek nehezebben férnek hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz, ráadásul a fejlődő országokban az egészségügyi rendszerek általánosságban is alacsonyabb színvonalúak, így a fertőzések terjedésének is nagyobb az esélye.

A koronavírus-járvány kitörése óta több cikkben is felmerült, hogy ezeket a gyakran külön kezelt rendszereket egységes, átfogó keretben kellene vizsgálni. Főleg, hogy elég komoly hatással vannak egymásra.

Például egy korábbi kutatás arra jutott, hogy 50 százalékkal megnőtt a malária okozta emberi megbetegedések száma, pusztán amiatt, hogy az Amazonas-medencében 4 százalékkal emelkedett az erdőirtás üteme, és a szúnyogok vándorolni kezdtek az erdőirtás hatására.

Emellett azt is megfigyelték már, hogy a klímaváltozás kedvez az állatról emberre terjedő betegségek kialakulásának, mivel a melegebb átlaghőmérséklet és a környezet átalakulása miatt a vadon élő állatok megváltoztatják az élőhelyüket, és így olyan fajok találkozhatnak egymással, amelyek korábban nem igazán keveredtek egy területen. Ez pedig a zoonotikus kórokozók újabb és újabb megjelenésének kedvez.

A klímaváltozás hátterében pedig masszívan ott van az élelmiszer-termelés: a becslések szerint az iparág évente kb. 14 milliárd tonna szén-dioxidért felel, ami a teljes emberi eredetű üvegházhatású kibocsátás 25-30 százaléka.

Kate Jones, a University College London biodiverzitást vizsgáló tanszékvezetője a Guardiannak nyilatkozott arról, hogy az újonnan megjelenő, állati eredetű fertőző betegségek „nagyon komoly, ráadásul egyre nagyobb veszélyt jelentenek a globális egészségre, biztonságra és gazdaságra”. Jones és kutatócsoportja 2008-ban megvizsgálta az 1960-as évek óta megjelent, emberekre is veszélyes betegségek közül 335-öt. A kutatás során kiderült, hogy ezek többsége, 60 százaléka állati eredetű, és ezek megjelenése egyre gyakoribb.

A kutató szerint egyértelműen a környezet egyre nagyobb pusztítása áll ennek a hátterében.

 

Forrás:

Idézet

Csökkentenünk kell a légkörben lévõ CO2 mennyiségét; az már felment nagyjából 385 ppm-re. Ha meg akarjuk állítani a melegedést... akkor vissza kell vinnünk a CO2-t legalább 350 ppm-re.

Dr. James Hansen, a NASA vezetõ klímakutatója

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok