Hirtelen történt globális felmelegedés, valamint az élővilág jelentős átalakulása kísérte a paleocén és az eocén korok közötti, mintegy 55 millió évvel ezelőtti átmenetet. A geokémikusok ezt az anomáliát az óceánból származó jelentős metán-kibocsátással magyarázzák, amely megváltoztatta a szénizotópok összetételét a Föld felszínén. Mivel a metán erőteljes üvegházhatású gáz, ez vezethetett az ekkor tapasztalható globális felmelegedéshez. A klíma jelentős megváltozását körülbelül 100 000 éves intervallumban mutatták ki.
Számos emlőscsoport - például a korai főemlősök és a patások - ekkor jelent meg először Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában. A Science magazinban publikált tanulmány támogatja azt az elképzelést, mely szerint több fontos emlőscsoportnak is Ázsia volt az evolúciós központja. A vizsgálatok során összehasonlították Ázsia, Európa és Észak-Amerika ősmaradvány-tartalmú rétegsorait a földtörténetnek ebből az időszakából. Arra keresték a választ, hogy mi történt Ázsiában, miközben az észak-amerikai és európai fauna nagymértékben megváltozott. A cikk szerint Ázsia volt az evolúciós centrum többek között a főemlősök, valamint a patások két rendje esetében is (párosujjú patások: például szarvasok, tehenek, birkák; valamint a páratlan ujjú patások: például lovak, orrszarvúk és tapírok). Kimutatták továbbá, hogy a ragadozó emlősök kihalt családjába tartozó Hyaenodontidák is Ázsiában jelentek meg először, és csak később vándoroltak át Észak-Amerikába.
A vándorlást minden bizonnyal a kb. 55 millió éve, a paleocén/eocén határon bekövetkezett felmelegedés indította el, s az a Bering-szoros szárazföldi hídján át zajlott. Ezt a földtörténeti pillanatot a rétegsorokban egy szénizotóp feldúsulása jelzi. A geokémikusok ezt az anomáliát az óceánból származó jelentős metán-kibocsátással magyarázzák, amely megváltoztatta a szénizotópok összetételét a Föld felszínén. Mivel a metán erőteljes üvegházhatású gáz, ez vezethetett az ekkor tapasztalható globális felmelegedéshez. A klíma jelentős megváltozását körülbelül 100 000 éves intervallumban mutatták ki.
A jelenlegi kutatás során a Kína déli részén fekvő Hengyang-medencében gyűjtöttek mintákat a vizsgálatokhoz. A téglavörös homokkövek (Lingcha Formáció) ősmaradványokban gazdagok, amelyek kronológiai sorrendjét izotópos és mágneses mérések alapján határozták meg. Ez összehasonlítható Észak-Amerika és Európa hasonló sorozataival. A Lingcha Formációban lévő karbonátos képződmények szénizotóp-arányai alapján pontosan ki lehetett jelölni a metánkibocsátás és a globális felmelegedés időpontját. Emellett a Föld mágneses mezejének változásai szintén követhetők a kőzetrétegekben, ami további lehetőségeket biztosít a különböző lelőhelyek ősmaradványainak korrelációjára.
A legfontosabb eredmények a Hyaenodontidák esetében születtek. Ezek az eocén domináns ragadozói voltak, amelyek méretben a kisebb, mongúz-szerű élőlényektől a hatalmas, erős állkapcsú, farkas-szerű állatokig változtak. Az adatok egyértelműen azt mutatták, hogy Ázsiában már azelőtt jelen voltak ezek a ragadozók, mielőtt Európában, vagy Észak-Amerikában megjelentek volna. Mára viszont eltűntek a színről, mivel a modern ragadozók fokozatosan kiszorították őket.
A főemlősök és a páros illetve páratlan ujjú patások esetében is úgy tűnik, hogy észak-amerikai képviselőik később jelentek meg, mint az ázsiaiak. Számos emlőscsoport kialakulhatott a paleocén során Ázsia, vagy Afrika trópusi területein is, ahol az ősmaradványok megőrződésére kevés esély volt. Amennyiben ezek a paleocénben a trópusi ázsiai területeken voltak jelen, csak akkor bízhatunk a maradványaik előkerülésében, ha elhagyták a sivatagi területeket és magasabb földrajzi szélességekre vándoroltak. Elképzelhető, hogy a paleocén/eocén határon bekövetkező felmelegedés tette lehetővé, hogy ezek az állatok első ízben felkeressék a magasabb földrajzi szélességeken fekvő területeket, majd onnan folytatták az elterjedésüket Európa és Észak-Amerika területére.
A vándorlást minden bizonnyal a kb. 55 millió éve, a paleocén/eocén határon bekövetkezett felmelegedés indította el, s az a Bering-szoros szárazföldi hídján át zajlott. Ezt a földtörténeti pillanatot a rétegsorokban egy szénizotóp feldúsulása jelzi. A geokémikusok ezt az anomáliát az óceánból származó jelentős metán-kibocsátással magyarázzák, amely megváltoztatta a szénizotópok összetételét a Föld felszínén. Mivel a metán erőteljes üvegházhatású gáz, ez vezethetett az ekkor tapasztalható globális felmelegedéshez. A klíma jelentős megváltozását körülbelül 100 000 éves intervallumban mutatták ki.
A jelenlegi kutatás során a Kína déli részén fekvő Hengyang-medencében gyűjtöttek mintákat a vizsgálatokhoz. A téglavörös homokkövek (Lingcha Formáció) ősmaradványokban gazdagok, amelyek kronológiai sorrendjét izotópos és mágneses mérések alapján határozták meg. Ez összehasonlítható Észak-Amerika és Európa hasonló sorozataival. A Lingcha Formációban lévő karbonátos képződmények szénizotóp-arányai alapján pontosan ki lehetett jelölni a metánkibocsátás és a globális felmelegedés időpontját. Emellett a Föld mágneses mezejének változásai szintén követhetők a kőzetrétegekben, ami további lehetőségeket biztosít a különböző lelőhelyek ősmaradványainak korrelációjára.
A legfontosabb eredmények a Hyaenodontidák esetében születtek. Ezek az eocén domináns ragadozói voltak, amelyek méretben a kisebb, mongúz-szerű élőlényektől a hatalmas, erős állkapcsú, farkas-szerű állatokig változtak. Az adatok egyértelműen azt mutatták, hogy Ázsiában már azelőtt jelen voltak ezek a ragadozók, mielőtt Európában, vagy Észak-Amerikában megjelentek volna. Mára viszont eltűntek a színről, mivel a modern ragadozók fokozatosan kiszorították őket.
A főemlősök és a páros illetve páratlan ujjú patások esetében is úgy tűnik, hogy észak-amerikai képviselőik később jelentek meg, mint az ázsiaiak. Számos emlőscsoport kialakulhatott a paleocén során Ázsia, vagy Afrika trópusi területein is, ahol az ősmaradványok megőrződésére kevés esély volt. Amennyiben ezek a paleocénben a trópusi ázsiai területeken voltak jelen, csak akkor bízhatunk a maradványaik előkerülésében, ha elhagyták a sivatagi területeket és magasabb földrajzi szélességekre vándoroltak. Elképzelhető, hogy a paleocén/eocén határon bekövetkező felmelegedés tette lehetővé, hogy ezek az állatok első ízben felkeressék a magasabb földrajzi szélességeken fekvő területeket, majd onnan folytatták az elterjedésüket Európa és Észak-Amerika területére.
origo.hu
