Klímaváltozás, Globális felmelegedés

Sarkkutatók új globális felmelegedési veszélyt fedeznek fel - a Jeges-tengerből millió tonnaszámra szabadul fel a szén-dioxidnál 20-szor ártalmasabb gáz.

 

A kutatók első bizonyítékát fedezték fel annak, hogy a szén-dioxid-nál 20x erősebb üvegházgáz millió tonnákban jut a légkörbe a Jeges-tenger aljáról. A The Independent olyan előzetes eredmények birtokába jutott, amelyek azt mutatják, hogy a sarkvidék melegedésével és a jég visszavonulásával a tengeralatti metán masszív mennyiségei bugyognak a felszínre.

 

A földalatti metánkészletek azért fontosak, mert a tudósok úgy gondolják, hogy hirtelen kiszabadulásuk a felelős a múltban a globális hőmérsékletek gyors emelkedéséért, az éghajlat drámai változásaiért, sőt, a fajok tömeges kipusztulásáért is. Egy Oroszország északi partját teljesen végighajózó kutatóhajó fedélzetén a tudósok a metán óriási koncentrációit fedezték fel – néha a háttérszintnek akár százszorosát is –, néhány olyan területen, amelyek a szibériai kontinentális talapzat több ezer négyzetkilométerét fedik.

 

Az elmúlt pár napban a tudósok a tengerfenékről felemelkedő, „metánkéményekből” bugyogó gáztól habzó tengeri területeket találtak. Úgy gondolják, hogy elolvadt a permafrost tengeralatti rétege, ami „fedőként” működve megakadályozta a gáz kiszabadulását, így lehetővé téve, hogy a legutolsó jégkorszak előtt kialakult földalatti raktárakból a metán feltörjön. Arra figyelmeztetnek, hogy ez valószínű kapcsolatban áll a régióban az utóbbi években tapasztalt gyors melegedéssel.

 

A metán a szén-dioxid-nál 20-szor erősebb üvegházgáz, és sok kutató attól fél, hogy kiszabadulása egy gigantikus pozitív visszacsatolásban felgyorsíthatja a globális felmelegedést, ahol a több légköri metán magasabb hőmérsékletet okoz, ami további permafrost olvadáshoz vezet, és az még több metán kiszabadulásához.

 

Számítások szerint az Északi-sarkvidék alatt tárolt metán mennyisége nagyobb, mint a Föld szénkészleteiben tárolt teljes szénmennyiség, ezért életbevágó érdekünk e metánkészletek stabilitása, amint a régió a Föld egyéb területeinél gyorsabb ütemben melegszik.

 

Orjan Gustafsson, a svédországi Stockholmi Egyetem kutatója és az expedíció egyik vezetője a Jacob Szmirnickij orosz kutatóhajóról küldött emailben a metán kibocsátás mértékét ecseteli. „Tegnap és ma éjszaka a mintavételi program zsúfolt befejezése zajlott”, mondta Dr. Gustafsson. „Erős metán kiszabadulást mutató, kiterjedt területet találtunk. A korábbi helyeken [vízben] oldott metán emelkedett koncentrációit észleltük. Tegnap találtunk először olyan lelőhelyet, ahol a kiszabadulás olyan erős volt, hogy a metánnak nem volt ideje beleoldódni a tengervízbe, hanem metánbuborékokként a felszínre tört. Ezeket a ’metánkéményeket’ szonárral és szeizmikus [készülékekkel] dokumentáltuk.”

 

Egyes helyeken a metánkoncentrációk elérték a háttér 100-szorosát. Ezeket az anomáliákat a Kelet-Szibériai-tengeren és a Laptyev-tengeren látták, több ezer négyzetkilométeres területen, ami több millió tonna metánt jelent, mondta Dr. Gustafsson. „Ez ugyanaz a nagyságrend lehet, mint amit jelenleg a világóceánról becsülnek”, mondta. „Senki sem tudja, még hány ilyen terület létezik a kiterjedt kelet-szibériai kontinentális talapzaton.

 

„A hagyományos elképzelés az volt, hogy Szibéria talapzatán a tengeralatti üledékeken lévő permafrost ’fedőnek’ le kellene fednie, és helyben tartania a sekély metánkészletek masszív mennyiségeit. A növekvő bizonyíték a metán kiszabadulásra ezen a megközelíthetetlen területen azt sejteti, hogy a permafrost fedő kezd kilyukadni, és metánt ereszt… A permafroston most kis lyukak vannak. Megnövekedett metánszintet találtunk a vízfelszín felett, és még többet a vízben, pont alatta. Nyilvánvaló, hogy a tengerfenék a forrása.”

 

A 2008. évi Nemzetközi Szibériai Talapzatkutatás előzetes eredményeit az American Geophysical Union fogja közölni, amit Igor Szemiletov, az Orosz Tudományos Akadémia távolkeleti tagozatának tagja felügyel. 1994 óta kb. 10 expedíciót vezetett a Laptyev-tengerre, de a 90-es évek alatt semmi jelét nem találta a metán megnövekedett szintjének. Azonban 2003 óta a metán „forrópontok” növekvő számáról tudósított, amit most a Jacob Szmirnickij fedélzetén lévő érzékenyebb műszerekkel megerősítettek.

 

Dr. Szemiletov néhány lehetséges okot sorolt fel arra, miért szabadul fel most a metán a Jeges-tengerből, köztük azt a növekvő mennyiségű, viszonylag meleg vizet, amit a szibériai folyók adnak le, a szárazföldön lévő permafrost olvadása miatt.

 

A sarkvidék egésze az elmúlt évtizedekben az átlaghőmérséklet 4oC-os emelkedésén ment keresztül, és a Jeges-tengeren nyáron a tengeri jéggel borított terület drámai csökkenésén. Sok tudós attól fél, hogy a tengeri jég eltűnése felgyorsíthatja a melegedés folyamatát, mert a nyílt óceán több hőt szív fel a Napból, mint a jégborította tenger tükröző felülete.

 

(Steve Connor - Indipendent, 2008. szept. 23.)

Idézet

A köztünk és a Föld természetes rendszerei közti kapcsolat romlásában eljutottunk egy olyan pontra, ahol mindegyikünknek politikai aktivistává kell válnia. Minden nap számít. A civilizáció fennmaradásában mindannyian érdekeltek vagyunk.

 Lester R. Brown, az Earth Policy Institute elnöke

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok