A globális felmelegedés okai között több olyan van, amelyek pozitív visszacsatolással egymást erősítik. Például az olvadó jégtakaró kevesebb napsugárzást tükröz vissza, ettől melegebb lesz az óceán, ami a jégtakaró olvadását tovább fokozza. Ugyanilyen a klatrátokban (jég-metán szerkezet) levő metán, amelyik a jég olvadása miatt a légkörbe kerülve tovább gyorsítja a klatrátok olvadását. Ezek az önerősítő folyamatok egy bizonyos ponton túl már nem állíthatók meg. Ez a globális éghajlati fordulópont, vagy nem visszafordítható pont. Egy olyan elszabadult folyamat indulhat be, amire már többször volt példa a Földtörténet során, és egyik alkalommal a Földi élet 90%-nak kipusztulását eredményezte. 

 

Tehát olyan fizikai változások történnek a világban, hogy később a szén-dioxidot és a többi üvegházhatású gázt a levegőből kivonva sem tudjuk az ökológiai katasztrófákat elkerülni. Gleccserek táplálnak Ázsia területén sok folyót. A globális éghajlati fordulópont után ivóvízhiány lép fel ezeken a területeken. A globális felmelegedés biológiai hatásaképpen pedig állatfajok tömegesen pusztulnak ki ezen időpont után. Jelentős konfliktusok, összecsapások várhatók az ivóvízkészletek csökkenése esetén.

2015-re jelentős ivóvíztartalékok fogynak el a világ különböző pontjain. Sok tudós ezt az időpontot jelöli meg a fordulópontnak, többek között James Hansen (a NASA egyik kutatóintézetének vezetőjeként a klímaváltozást kutatja. A globális felmelegedés kutatóinak egyik oszlopos tagja, már az 1980-as években megkongatta a harangokat).

 

James Hansen azt állítja:
„Elhagytunk … fordulópontokat.
Még nem hagytuk el a nem visszafordítható pontot.
Még visszaállíthatunk dolgokat… de gyors és határozott irányváltásra van szükség.”