Mint Cousteau unokája mondja, „Fel kell ismernünk, hogy nincs önálló politika, főleg, amikor víz erőforrásainkról van szó. Energia, közlekedés, klímaváltozás, infrastruktúra, mezőgazdaság, városfejlesztés: ez az, ahol az óceánpolitikánknak kezdődnie kell. Mind kapcsolódnak egymáshoz.”

Az USA Washington államában a kagylók egyes területeken négy éve nem szaporodtak, és az előzetes vizsgálatok azt mutatják, hogy az ok az óceán növekvő savassága lehet. A Mexikói-öbölben a víz csökkenő oxigéntartalma a rákokat arra kényszerítette, hogy máshová vándoroljanak.

Bár két tengeri eredetű gyógyszer – az egyik rák kezelésére, a másik fájdalom csillapítására – a piacon van, 25 másik pedig fejlesztés alatt, a tengeri algán növő gombát, a baktériumokat a mélytengeri iszapban, és a legyezőkorallokat, amik életmentő gyógyszereket tudnának előállítani, az óceán változó körülményei tartják ostrom alatt.

Kutatók, tudósok, és Jacques Cousteau unokája nyomasztó képet festettek kedden az óceánok jövőjéről, és az ország parti államainak „kék gazdaságáról”. A szenátus gazdasági bizottsága óceán albizottságának meghallgatása a várakozások szerint arra koncentrált volna, hogy az óceánok leromlása hogyan hat a tengeri vállalkozásokra és a parti közösségekre. Ehelyett a nyilatkozatok nagy része arra koncentrált, hogy a bolygó 70 százalékát borító óceánok hogyan változnak máris a globális felmelegedés hatására.

Az óceán savasodása, vagy a savas, oxigénhiányos vízben burjánzó betegségek lehetnek felelősek azért, hogy a kagylók négy éve nem szaporodnak Washington államban, mondja Brad Warren, aki Seattle-ben az óceán egészségének és savasodásának programjait felügyeli. Mint mondja, egy szövetségi vizsgálat azt találta, hogy a kékrák lárvák kétharmada elpusztult, amikor olyan savasságnak tették ki őket, amik jelenleg a nyugati partvidék mentén találhatók.

Szövetségi vizsgálatok arra is fényt derítettek, hogy a Csendes-óceán északi részén és Alaszka mentén a savasság mértéke más óceánterületekkel összehasonlítva szokatlanul magas. A nagyfokú savasság már megtizedeli az olyan apró fajokat, mint a pteropodák, amik a lazacok és egyéb halak fontos táplálékai.

Ahogy az üvegházgáz kibocsátások növekednek, az óceánok a gyárkéményekből és autó kipufogókból származó szén-dioxid több milliárd tonnáját nyelik el. Warren szerint az eredmény szénsav, ami felhígítja a tengervízben a kalciumkarbonát „dús levesét”, amin sok faj él, különösen a tápláléklánc alján. Mint mondja, az óceán kényes kémiai egyensúlyát „ha egyszer elveszítjük, örökre elveszik”.

Alexandra Cousteau arról számolt be, hogy a Mexikói-öbölben a Mississippi folyó hordaléka – ami a középnyugati államok farmjairól származik – akkora halott zónát hozott létre, mint New Jersey, ahol kevés faj tud életben maradni. Louisiana mocsarai napi 33 futballpálya sebességével tűnnek el, ahogy a klímaváltozás miatt a hurrikánok ereje és gyakorisága fokozódik.

Mint Cousteau mondja, „Fel kell ismernünk, hogy nincs önálló politika, főleg, amikor víz erőforrásainkról van szó. Energia, közlekedés, klímaváltozás, infrastruktúra, mezőgazdaság, városfejlesztés: ez az, ahol az óceánpolitikánknak kezdődnie kell. Mind kapcsolódnak egymáshoz.”

Mások arról számoltak be, hogy a gazdasági veszteség végül óriási lehet a halászatra, más óceántól függő iparágakra, és az ország parti településeire nézve. Együttvéve, a Nagy-tavakkal együtt az óceán és a parti települések több mint 50 millió munkahelyet biztosítanak, és az ország gazdaságának közel 60%-át adják.

Mint az Országos Óceángazdasági Programtól Judith Kidlow megjegyzi, „Az olyan jelentős környezeti változások, mint a tenger szintjének és hőmérsékletének emelkedése, az oxigén kiürülése és az óceán savasodása drámaian meg fogják változtatni a a tájat, és át fognak alakítani egy sor természeti és fizikai értéket, valamint kulturális és gazdasági értékeket is. A következő 30 évben az ország az iparosodás és városiasodás kezdete óta a legjelentősebb változásokat fogja látni az óceánban és a parti településekben.”

Az albizottság elnöke, Maria Cantwell washingtoni demokrata szenátor az Országos Óceán- és Légkörügyi Hivatal jelenleg 4 milliárdos költségvetésének megduplázását javasolta, az ügynökségnek további feladatokat adva. Azonban megjegyezte, hogy a szén kibocsátások csökkentésére a lényeg az átfogó klímaváltozási törvény elfogadása kell, hogy legyen. Mint mondja, „óceánjaink védelme környezeti és gazdasági kötelesség”.

(Les Blumenthal, McClatchy Newspapers, 2009. június 9.)