Klímaváltozás, Globális felmelegedés

A globális felmelegedés vizsgálatakor kevés adat áll rendelkezésre bolygónk harmadik legnagyobb jégraktáráról: a magashegységekkel határolt Tibeti-fennsíkról, amely szintén drámai felmelegedésen megy keresztül.

 

A közeljövőben a klímaváltozás és a felmelegedés gyors és intenzív lesz a Tibeti-fennsíkon. Ezt állapítja meg a Nature magazinban megjelent tanulmány, amely kínai és amerikai kutatók közelmúltban folytatott kutatási eredményeit összegzi. A mérések szerint az utóbbi fél évszázadban a fennsík átlagos hőmérséklete 0,3 Celsius fokot emelkedett, amely háromszorosa a világátlagnak. Tibet gleccsereinek 82%-a folyamatosan visszahúzódik. Csak az utóbbi évtizedben a permafrost (állandóan fagyott föld) kiterjedése 10% -kal csökkent.

Ha ez a trend folytatódik, vagy felgyorsul, akkor a következményeket a fennsíktól nagy távolságokban is érzékelni fogják. A felmelegedés következtében több milliárd ember vízutánpótlása forog veszélyben és bolygónk jelentős részének a légköri cirkulációja is megváltozhat.

 

A Föld harmadik pólusa

 

A Tibeti-fennsík területe 2,5 millió négyzetkilométer. Átlagosan 4000 méterrel fekszik a tengerszintje felett. A nagy magasság okozza, hogy átlaghőmérséklete jóval hidegebb, mint azt a földrajzi szélessége indokolná. A terület közigazgatási központja, a viszonylag „alacsonyan” (3600m) elhelyezkedő Lhassza, melynek évi középhőmérséklete 8 Celsius fok. (A hasonló szélességen fekvő Houston esetében ez 21 Celsius fok).

A magas fekvés Tibet éghajlatát hideggé teszi, különösen télen, amikor legnagyobb részét hó és jég borítja, amely visszaverve a napsugarakat, csak fokozza a hűtő hatást. Ennek köszönhető, hogy a sarkvidékeket leszámítva, itt található bolygónk harmadik legnagyobb jégraktára. Jelentős mennyiség található a magashegységekből lefutó jégárakban (gleccser), illetve az állandóan fagyott földben (permafrost). Magassága és a rendkívül zord éghajlata miatt, bolygónk harmadik pólusaként is emlegetik.

A szélsőséges természeti körülmények, valamint a politikai elzártság miatt Tibet éghajlatában lejátszódó változásokról sokkal kevesebb adat áll rendelkezésre, mint az Északi-, vagy a Déli-sarkvidékről. A fennsík éghajlattörténeti adatainak gyűjtését a kínai kutatók az 1980-as években kezdték meg. A 6000-7000 méteres magasságból vett jégmintákat oxigénizotópos vizsgálatoknak vetették alá. Ezekből tudjuk, hogy a XX. század kezdetétől egy erős melegedési periódus figyelhető meg Tibetben is. Az eredmények összhangban van azokkal a mérésekkel, melyeket a meteorológiai állomások szolgáltatnak az 1950-es évektől kezdve. A tendencia megfelel a globális felmelegedés kiváltotta hatásoknak, azonban mértéke a világátlag háromszorosa.

A magyarázat a sajátos elhelyezkedésben keresendő. A természeti adottságok és a környezetében mind intenzívebben jelentkező emberi tevékenység felerősítik az üvegházhatás okozta felmelegedést. A legújabb műholdképeken jól látható, hogy nyáron a környező regionális sivatagokból (Taklamakán, Góbi, Thar) származó por erre száll és felemelkedik a fennsík északi és déli lejtői előtt. A por, amely képes egészen 10 kilométer magasságik is feljutni egyrészt elnyelik, másrészt visszaverik a napsugarakat. Ezzel megváltoztatják a fennsíkot elérő sugárzás mennyiségét.

A klímaváltozásban a por kombinálva jelentkezik a feketeszén kibocsátással. A fosszilis tüzelőanyagok elégetésével a CO2 mellett, jelentős korom és pernye is a levegőbe kerül. Délkelet-Ázsia – beleértve a Himalája régiót is – a földi „feketeszén” kibocsátás egyik neuralgikus pontja. A kutatók robotrepülőgépet használva megmérték azt a napfény mennyiséget, melyet a szénszennyezés felszív. Megállapították, hogy ez 50 százalékkal növeli a levegőben lévő sugárzásmennyiséget. Amikor ez a szennyezés rátelepszik a Himalája gleccsereire, feketére festi a havat és a jeget, amely így több hőt nyel el és megindul az olvadás. A CO2 után ez a második legjelentősebb tényező, amely hozzájárul a terület melegedéséhez. A kutatók szerint ez a kombinált hatás elegendő ahhoz, hogy megmagyarázza az évtizedenkénti 0,3 Celsius fokos melegedési trendet a Himalájában. Az olvadási időszak a fennsíkon napjainkban jóval korábban kezdődik és tovább tart.

A gleccserek olvadásának a vizsgálata azt mutatja, hogy a Kunlun hegység keleti részén 17 százalékkal hátráltak az utóbbi 30 évben, tízszer gyorsabban, mint a fennsík középső részén lévők. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, akkor a fennsík gleccsereinek kétharmada eltűnhet 2050-re.

 

Áradások és aszályok

 

Az olvadó gleccserek veszélyes gleccsertavakat hoznak létre, melyeket csupán a gleccser hordalékából felépülő morénasánc próbál féken tartani. A Himalája északi lejtőin a tudósok 34 ilyen gleccsertavat azonosítottak be és 20 kitöréses áradást regisztráltak az utóbbi 50 évben.

Az ilyen áradások rövidtávon okoznak veszélyt. Hosszú távon azonban a fennsík legmagasabb részének vízellátása kerülhet veszélybe. A környező hegyekből nyerik vizüket azok a hatalmas folyók – Jangce, a Sárga-folyó, a Mekong, a Gangesz és az Indus – melyek keresztülszelik Délkelet-Ázsiát. Ha a gleccserek visszahúzódása folytatódik és a hó mennyisége csökken a fennsík legmagasabb régióiban, akkor több milliárd ember vízellátása kerülhet veszélybe.

Egy általános olvadás a permafrostban a tárolt víztartalom jelentős részének elvesztését eredményezheti, amely újabb ökológiai katasztrófa elindítója lehet. Az állandóan fagyott föld maga is veszélyben van, mivel a felső aktív rétege – amely megfagy és felolvad minden évben- egyre vastagabb lesz. Így egymást erősítve azok a hatások, melyek a hőt és a csapadékvizet mozgatják a talaj és a légkör között, megzavarhatják magát a rendszert is. A permafrost lepusztulása, vagy instabillá válása éppen úgy veszélyezteti az emberi építményeket (így a nemrég átadott Qinghai–Tibet vasútvonalat), mint a fennsík alpesi ökoszisztémáját. Utóbbi számára az állandóan fagyott föld legfelsőbb, aktív rétegeiben csapdába ejtett víz teszi lehetővé, hogy ezen a magasságon ki tudjon fejlődni. Miután a permafrost tárolja a talajban lévő szén egyharmadát, a növényzet elvesztése előidézheti, hogy nagy mennyiségű szén kerüljön a légkörbe tovább súlyosbítva a globális felmelegedés hatásait.

 

Veszélyben a monszun

 

Milyen hatással lehet az átalakuló Tibeti-fennsík – melegedő éghajlat, visszahúzódó gleccserek, pusztuló permafrost és alpesi ökoszisztéma – a közvetlen és a globális környezetére?

A változások első és legjelentősebb áldozata az indiai monszun lehet. Ezt az erős, évszakonkénti szelet a szárazföld és az óceán közötti hőmérsékletkülönbség hozza létre. Nyáron a szárazföld belseje jobban felmelegszik, mint az Indiai-óceán, ekkor a szél az óceán felől érkezik rengeteg csapadékkal.

A Tibeti-fennsík kiemelkedése – amely 50 millió évvel ezelőtt kezdődött – csak felerősítette ezt a hatást. A fennsík kiemelkedésével létrejött egy nagy kiterjedésű felület, amely tovább növelte a szárazföld és óceán között amúgy is meglévő légnyomáskülönbséget, ezáltal fokozta a monszunhatását. A jelenleg rendelkezésre álló klímamodellek különböző eredményeket adnak a monszun várható változására. Egyesek szerint csökkenni, mások szerint növekedni fog a monszun intenzitása. Az itt élők számára mindkét lehetőség a kialakult életkörülményeiket veszélyezteti, akár az élelmiszergazdaságot, akár az ivóvízellátást érinti. Ugyanakkor az indiai monszunban beálló változások nemcsak Indiát, hanem az egész bolygónk éghajlatát fenyegetik.

 

Erősödő üvegházhatás

 

A fennsík nagy tömege és zártsága jelentős hatással van a fölötte uralkodó szélrendszerre is. A kutatók megfigyelései szerint a Tibeti-fennsík fölötti légáramlás képes vízgőzt és szennyezőanyagokat szállítani a sztratoszférába, abba a légköri rétegbe, ahol a földi ózon legnagyobb része található. A sztratoszférában a nagysebességű futóáramok képesek a vízpárát és a szennyezőanyagokat globálisan is szétteríteni.

Egységnyi vízgőz erősebb üvegházhatású gáz, mint a CO2. A vízgőz normál körülmények között 1-2 kilométerrel a sztratoszféra szintje alatt található. A fennsík felett ettől eltérő a helyzet, mivel itt több mint 6 km-rel magasabban az alsó-sztratoszférában található. Mindezt erősíti az a hatás, hogy a sztratoszféra a fennsík felett vékonyabb. A felszín által kisugárzott hő így eleve magasabbra tud feljutni és ott nagyobb hőmérsékletemelkedést képes okozni. A melegebb levegő segíti a vízpára feljutását a sztratoszférába, mivel az így nem fagy meg és nem csapódik ki. A magasabb hőmérsékletet fokozza a jég olvadását, amely pozitív visszacsatolásként tovább növeli a vízpára feláramlását a sztratoszférába és ezzel erősíti az üvegházhatást.

 

Akcióterv a közeljövőre

 

Jelenleg a kínai kutatók megpróbálnak minél több adatot begyűjteni a Tibeti-fennsíkról. Ezek ismeretében lehet majd komplex képet kapni az itt lejátszódó változásokról és a várható következményekről. Újra felmérik Kína összes gleccserét. Feldolgozzák jellemzőiket: elhelyezkedés, hosszúság, vastagság és a gleccsereket alkotó csonthó állapota. 1978-2002 között már lefolytattak egy hasonló vizsgálatot, amelyről a tudósok azt gondolják, alkalmas referencia lehet arra, hogy kimutassák az azóta történt legfontosabb változásokat. Mindezek mellet a glaciologusok folytatják azt a kutatást, amellyel beazonosítják, és nyomon követik a veszélyes gleccsertavakat, hogy fel tudjanak készülni azok lehetséges áradásaira.

A legfontosabb feladat továbbra is az üvegházhatású gázok és a fosszilis szennyezőanyagok kibocsátásának csökkentése. Utóbbi felelős azért a drámai mértékű levegőszennyezésért, amely napjainkban az egyik legnagyobb környezetszennyezést jelenti Ázsiában. A kutatók kiszámolták, hogy a füst, korom és pernye kibocsátás drasztikus csökkentése, gyors megoldást jelenthetne mindkét problémára. A szimulációk azt mutatják, hogy csak a hagyományos főzési-fűtési módok (fa, trágya és terménymaradvány tüzelése) felszámolása 40-60 százalékkal tudná csökkenteni a szennyezőanyagok kibocsátását. Mindezt gyorsan meg lehet oldani és hosszú távon jóval olcsóbb, mint a CO2 kibocsátás csökkentése. Ugyanakkor ezzel egyidejűleg egy jobban hozzáférhető energiaforrást kell biztosítani az itt élő népesség számára.

 

(Ladányi László, 2008. augusztus 14., geographic.hu)

Idézet

A vegetáriánussá válás, vagy legalábbis a kevesebb vöröshús fogyasztás az egyedüli, leghatékonyabb lépés, amit bárki megtehet, hogy csökkentse az üvegházgáz kibocsátást.

Sir Paul McCartney és Dr. Rajendra Pachauri levele a "The Independent" újságban

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok