Klímaváltozás, Globális felmelegedés

2020-ra a Gleccser Nemzeti Park „Pocsolyák Nemzeti Park” lesz, és a Nyugat többi része se fog sokkal jobban járni. Szóval, hol az aggodalom?

 

Állítólag őseinknek régen egyszerű volt a számtana: „Egy, kettő, három, sok”. Ez jellemzi sok szavazó hozzáállását 2008-ban, akik a gazdaság, az energiaárak, az iraki háború, és „azon egyéb problémák” miatt aggódnak. Az elnökválasztáshoz közeledve a legtöbb amerikai nem aggódik a globális felmelegedés miatt. Akkor talán majd fognak, amikor kinyitják a vízcsapot, és nem jön belőle víz.

Augusztus elején a Sierra Clubbal bejártuk a Gleccser Nemzeti Parkot, hogy pillantást vessünk az óriási jégmezők némelyikére. 1910-ben 150 gleccser volt a parkban; most 25 van, amelyek évente tömegük 9%-át veszítik el. Valamikor 2015 és 2020 között el fognak tűnni. A helyiek azon viccelődnek, hogy a hatalmas területet át fogják nevezni „Pocsolyák Nemzeti Parknak”.

A gleccserek világszerte eltűnőben vannak. Csakúgy, mint a jégtakaró az olyan helyeken, mint az Északi-sark és Izland. Miközben a jég eltűnését a globális felmelegedés meggyőző bizonyítékának tartják, a legtöbb amerikainak ez nem okoz álmatlan éjszakákat. Egy áprilisi Gallup felmérés azt találta, hogy „míg az amerikaiak 61%-a szerint a globális felmelegedés hatásai már elkezdődtek”, csak 37% aggódik emiatt, nagyjából ugyanannyi, mint amikor a Gallup először tette fel ugyanezt a kérdést, 19 évvel ezelőtt.

Miért nem látják a globális klímaváltozást fontosabb kérdésnek? Sok megfigyelő szerint az átlagos amerikai túl elfoglalt ahhoz, hogy néhány országos problémánál többel foglalkozzon – ez az „egy, kettő, három, sok” jelenség. A társadalomkutatók arról számolnak be, hogy az átlagos szavazónak nincs sok szabadideje: túl elfoglaltak, hogy megéljenek. A legtöbb amerikai a gazdaság miatt aggódik – fizetik az ingatlankölcsönüket és az egészségügyi biztosításukat –, és a benzinárak miatt. A kevés hír, ami eljut hozzánk, az vagy rádiós beszélgetésekből származik – kulturális témák – vagy a kábel TV-ből – Irak és terrorizmus. Bár tudatában vagyunk a globális klímaváltozás fenyegető veszélyének, túl zaklatottak vagyuk ahhoz, hogy képesek legyünk felmérni a következményeket.

Hacsak nem csapja őket arcon, akkor az átlagos amerikait nem lehet felizgatni egy elvont fenyegetéssel. Ha egy globális felmelegedési esemény – mammut hurrikán, tornádó, vagy erdőtűz – a közelünkben van, akkor elkezdünk aggódni. Ebből a nézőpontból néhány ezer hektárnyi jég eltűnése Montana eldugott zugában alig tűnik jelentősnek. Legtöbben ezt nem látjuk a veszély jelének. Pedig az. A gleccserek eltűnése óriási problémák előjele. Nyugaton a legnyilvánvalóbb a szárazság.

A Gleccser Parkban tett túránk során a helyi tudósok elmagyarázták a globális felmelegedés egész rendszert érintő hatását. A gleccserolvadáson kívül kevesebb a hó, több az eső, és hosszabb a növekedési időszak. Az utóbbi ötven évben Montana átlaghőmérséklete több mint 3oC-kal emelkedett. Ez hosszabb száraz időszakokat eredményezett, ami egy rovarfertőzésnek köszönhetően rendkívüli fapusztuláshoz vezetett. Ez viszont katasztrofális erdőtüzek táptalajává vált – a hurrikánokhoz és tornádókhoz hasonlóan, nem az a helyzet, hogy ezek a csapások gyakrabban fordulnak elő, de amikor bekövetkeznek, nagyobb a hatásuk. A melegebb víz a lombkorona eltűnésével együtt a park vadvilágának nagy részére jelent veszélyt.

És Montana víz utánpótlása csökken: egy olyan államban, ahol valaha bőven volt víz, most vannak olyan területek, ahol nincs elég: Montana keleti része tartós szárazságtól szenved. …

Itt a nyugati parton a szárazság az élet nyugtalanító ténye. Ahogy a Délnyugat benépesült – Los Angelestől Albuquerque-ig – északról kellett vizet szállítani, mert az éves csapadék nem volt elég a helyi igények kielégítéséhez. Montana vízproblémái a Nyugat vészjósló valóságát illusztrálják: a globális felmelegedés csökkenti a helyi vízellátásunkat. Ha a Los Angeles medencében élsz, az általad használt víz nagy része az Owens-folyóból jön, a Sierrákból, és a Colorado-folyóból; mindkettő fogyatkozik.

Ahogy a neve sejteti, a Colorado-folyót a Colorado-hegység hóolvadása táplálja, ami az utóbbi pár évben drámai mértékben lecsökkent. A több mint 2000 km hosszú folyó hét állam elsődleges vízforrása. 2012-re a növekvő igény és csökkenő utánpótlás hatására a Colorado-folyó többet nem lesz képes kielégíteni szerződéses kötelezettségeit. Közben a folyó útját szegélyezik a közelgő katasztrófa jelei: a Powell-tó már kiszáradt, és a szakértők azt jósolják, hogy a Mead-tó 2021-re el fog tűnni.

Ha Montana, az egymilliós népességű állam kezd kifogyni a vízből, mi vár akkor Dél-Kaliforniára, a 23 millió lakosú területre? A Délnyugat polgárai most más miatt aggódhatnak, de az évtized végén közös sikolyuk ez lesz: hol a víz!

 

(Bob Burnett, Huffington Post, Alternet, 2008. augusztus 14.)

Idézet

Kíméld meg mások életét, akkor új életet fogsz kapni, a hasonló hasonlót vonz. Ez a törvény sosem téved. Ha az egész bolygó népe erényben és tényleg könyörületes életmódban él, akkor a Föld semmi perc alatt Mennyországgá fog változni.

Ching Hai Legfelsõbb Mester az életmentõ vegetáriánusság könyörületérõl

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok