Klímaváltozás, Globális felmelegedés

Az eddigi legátfogóbb modellezés annak valószínűségéről, hogy mennyivel fog melegedni a Föld éghajlata ebben az évszázadban, azt mutatja, hogy gyors és határozott cselekvés nélkül a probléma nagyjából kétszer olyan súlyos lesz, mint hat évvel ezelőtt becsülték – és még annál is rosszabb lehet.

 

A vizsgálathoz az MIT Integrated Global Systems Modell-jét használták, a globális gazdasági tevékenységek és éghajlati folyamatok olyan részletes komputeres szimulációját, amit a 90-es évek kezdete óta fejlesztett és finomított a Globális Változások Közös Tudományos és Politikai Programja. Az új vizsgálat a modell 400-szoros lefuttatásával járt, minden egyes futtatásnál úgy használva enyhén eltérő input paramétereket, hogy minden egyes futtatásnak nagyjából azonos legyen a valószínűsége arra nézve, hogy a jelenlegi megfigyeléseink és tudásunk alapján az lesz pontos. Más kutatócsoportok is megvizsgálták a különböző kimenetelek valószínűségeit, magának a klímarendszer fizikai válaszainak a variációi alapján. De az MIT modell az egyetlen, amelyik interaktív módon magában foglalja az emberi tevékenységek lehetséges változásainak részletes kezelését is – mint például a gazdasági növekedés mértékét, és az ahhoz kapcsolódó energia felhasználást a különböző országokban.

 

Ronald Prinn, a tanulmány társszerzője, a Közös Program társigazgatója, és az MIT Globális Változás Kutatóközpontjának igazgatója azt mondja, hogy a globális felmelegedés tekintetében véleményünket és intézkedéseinket fontos a kollégák által ellenőrzött tudományra alapozni. És ebben az irodalomban az MIT modell a többitől eltérően nagy részletességgel vizsgálja a gazdasági tevékenységek hatásait, a légköri, óceáni és biológiai rendszerek hatásaival együtt. „Ebben az értelemben munkánk egyedülálló”, mondja.

 

Az új előrejelzések, amelyeket az Amerikai Meteorológiai Társaság „Journal of Climate” folyóiratában ebben a hónapban jelentettek meg, 2100-ra a felszíni melegedési valószínűségek középértékét 5,2 Celsius fokra teszik, míg a 90%-os valószínűségi tartomány 3,5 és 7,4 Celsius fok közé esik. Ez összevethető egy 2003-as vizsgálatban a növekedés előrejelzett, mindössze 2,4 Celsius fokos valószínűségi középértékével. A különbségért egyetlen nagy változás helyett néhány tényező felelős. Közöttük vannak a jobb gazdasági modellezés, és az újabb gazdasági adatok, amelyek azt mutatják, hogy a korábbi forgatókönyvekben jósoltaknál kisebb az esélye az alacsony kibocsátásoknak. További változások magukban foglalják annak figyelembevételét, hogy a XX. század vulkánkitöréseinek hűtő hatása a múltban elfedte a mögötte rejlő melegedést, és a pernye kibocsátást, ami hozzájárulhat a melegítő hatáshoz. Továbbá a mély óceánok hőmérséklet emelkedési mérései – amik lehetővé teszik annak megbecslését, hogy milyen gyorsan távolítódik el a hő és a szén-dioxid a légkörből, és jut el az óceánok mélyére –alacsonyabb átadódási sebességet mutatnak, mint korábban becsülték.

 

Prinn azt mondja, hogy ezek, és az új méréseken és új elemzéseken alapuló egyéb változások egész sora megváltoztatta az esélyeket arra nézve, hogy mi várható ebben az évszázadban a „nincs intézkedés” forgatókönyvekben – vagyis, amikor nincsenek életbe léptetett intézkedések, amelyek konkrétan kiváltják az üvegházgáz kibocsátások csökkenését. Mint mondja, a változások összességében „sajnos nagyjából mind ugyanabba az irányba mutatnak. Összességében egymásra rakódtak, és így nagyobb előrejelzett globális felmelegedést okoztak.”

 

Míg a „nincs intézkedés” előrejelzések kimenetelei most sokkal rosszabbnak tűnnek, mint korábban, az előző munkákhoz képest az előrejelzett kimenetelekben kisebb a változás, ha most erős intézkedések lépnek életbe az üvegházgáz kibocsátások drasztikus csökkentésére. Prinn szerint cselekvés nélkül „lényegesen nagyobb a kockázat, mint korábban becsültük. Ez fokozza az erőteljes politikai cselekvés sürgősségét.”

 

Hogy a 400 szimuláció valószínűségi tartományát illusztrálják, Prinn és a csoport létrehozott egy „rulettkereket”, ami tükrözi a különböző szintű hőmérséklet emelkedések legújabb relatív valószínűségeit. A kerék nagyon grafikus módon bemutatja, milyen súlyosak a potenciális klímahatások.

 

„A világ semmi esetre sem tudja vállalni ezeket a kockázatokat, és nem kellene így tennie”, mondja Prinn. És az ezzel a modellezéssel jelzett valószínűségek valójában alulbecsülhetik a problémát, mert a modellbe nincsenek teljesen beleépítve más pozitív visszacsatolások, amelyek például felléphetnek, ha a megemelkedett hőmérséklet az északi-sarki területeken kiváltja az örökfagy (permafroszt) nagy mértékű olvadását, ezt követően pedig a metán – egy nagyon erős üvegházgáz – nagy mennyiségeinek kiszabadulását. Annak a visszacsatolásnak a figyelembevétele „csak súlyosbítani fogja”, mondja Prinn…

 

Prinn hangsúlyozza, hogy a számítógépes modelleket úgy építik, hogy illeszkedjenek az ismert körülményekhez, folyamatokhoz, és az idevágó emberi és természeti rendszerek elmúlt történelméhez, és ezért a kutatók függenek ennek a jelenlegi tudásnak a pontosságától. Mint mondja, ezen túl „mi elvégezzük a kutatást, és hagyjuk, hogy az eredmények oda jöjjenek ki, ahová akarnak”. Mivel olyan sok a bizonytalanság, főleg a tekintetben, hogy hogyan fognak az emberi lények dönteni, és mekkora lesz a klíma válasza, „nem tettetjük azt, hogy pontosan meg tudjuk csinálni. Ehelyett elvégezzük ezt a 400 futtatást, és megnézzük a valószínűségi tartományokat.”

 

Mint mondja, mivel a járművek több évre tartósak, az épületek és erőművek pedig évtizedekre, ezért fontos, hogy amilyen hamar csak lehet, elkezdjünk alapvető változásokat bevezetni a nemzeti és nemzetközi politika terén. „A kockázatcsökkentés legkisebb költséggel járó változata az, hogy most elkezdjük, és folyamatosan átalakítjuk a globális energiarendszert a jövő évtizedekben, alacsony, vagy nulla üvegházgáz kibocsátású technológiákra.”

 

(ScienceDaily, 2009. május 20.)

Idézet

Az idő a legszűkösebb erőforrásunk. Olyan természetes határokat lépünk át, amiket nem látunk, és olyan határidőket szegünk meg, amiket nem ismerünk fel. Ezeket a határidőket a természet állítja fel. A természet méri az időt, de mi nem látjuk az órát.

Lester R. Brown, az Earth Policy Institute elnöke

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok