Hétfőn, a glasgow-i ENSZ-klímacsúcson (COP26) több mint száz ország képviselői állapodtak meg arról, hogy 2030-ig véget vetnek az erdőirtásoknak, a szén-dioxid megkötésében, és így a globális felmelegedés lassításában fontos szerepet játszó erdők védelmezése érdekében. A nyilatkozat aláírói között olyan nagyhatalmak és fontos erdőkkel rendelkező országok is megtalálhatók, mint az Egyesült Államok, Kína vagy Brazília.
A konkrét cselekvési tervvel kiegészített nyilatkozatot várhatóan kedd reggel mutatja be Boris Johnson brit miniszterelnök, Joe Biden amerikai elnök és Joko Widodo indonéziai elnök kíséretében. Az aláíró kormányok 12 milliárd dollárt, a kezdeményezéshez csatlakozó vállalatok pedig további 7 milliárd dollárt szánnak az erdők védelmezésére és újratelepítésére. Ennek különböző formái vannak: az erdőkben élő őslakosok közösségeinek erősítésére 1,7 milliárd dollárt különítettek el, miközben több mint 30 pénzügyi intézet tett ígéretet arra, hogy nem fektet be többé olyan cégekbe, amelyeknek közük van az erdőirtásokhoz. Továbbá új irányelveket alkottak, amelyek segítségével idővel ki lehet iktatni az erdőirtást az ellátási láncokból.
Az elemzők egyetértenek abban, hogy a bejelentés fontos lépésként értékelhető, de ennél sokkal többre van szükség. „A Glasgow-ban elhangzott pénzügyi bejelentések örömteliek, de még mindig kis összegekről van szó ahhoz a pénzmennyiséghez képest, ami – gyakran állami támogatások formájában – az erdőirtásokért felelős üzletágakban mozog” – mondta Frances Seymour, a World Resources Institute (WRI) nevű kutatócsoport fenntarthatósági szakértője.
A WRI szerint, ha a trópusi erdők irtása egy ország lenne, akkor az lenne a világ harmadik legnagyobb üvegházgáz-kibocsátója, Kína és az USA után. Az érintetlen erdők és lápok természetes szénraktárként működnek, azaz még azelőtt megkötik a szén-dioxidot, hogy az a légkörbe távozna – amikor azonban fakitermelésre szánnak egy erdőt, vagy futótüzek tombolnak bennük, az ökoszisztémák szén-dioxid-nyelő területekből szén-dioxid-termelő ökoszisztémákká változnak. Az erdők emellett szűrik a vizet, hűsítik a levegőt, és kulcsszerepük van a biodiverzitás fenntartásában is.
Marhalegelők, monokultúrák, fakitermelés
Az erdőirtások legnagyobb része az ipari mezőgazdaság terjeszkedése miatt történik, mivel például a húsipari vállalatok beszállítóinak szükségük van az újabb és újabb marhalegelőkre, míg az élelmiszeriparban a szója, a kakaó vagy a pálmaolaj előállításához szükséges monokultúrákkal helyettesítik az erdők változatos ökoszisztémáját.
Az erdők megmentése persze már a korábbi megegyezéseknek is része volt, legalábbis elméletben. A 2015-ben aláírt párizsi klímaegyezmény szerint az erdőben gazdag országoknak pénzügyi segítséget kell nyújtani, hogy visszaszorítsák a fakitermelést és a mezőgazdasági célú irtást, de ebben nem igazán látni érdemi változást – idén az is kiderült, hogy az amazóniai esőerdő brazíliai része már 20 százalékkal több szén-dioxidot juttat a légkörbe, mint amennyit megköt. De kevés hatása volt a 2017-ben bejelentett ENSZ-terveknek és a 2014-ben aláírt New York-i Erdőügyi Nyilatkoznak is, amely szintén 2030-ra ígérte az erdőirtások végét – igaz, ezekben a célok megfogalmazásán túl nem jutottak el konkrét lépések kidolgozásáig.
A glasgow-i nyilatkozatot minden korábbinál több ország írta alá, a legfontosabb szereplők részvételével. Kínában például a 20. században a népesség és az ipar növekedésével együtt jártak a jelentős mértékű erdőirtások, de az elmúlt néhány évtizedben már az erdősítési projektek és a fenntartható fakitermelést megalapozó lépések jellemezték az országot. Míg 1990-ben az ország szárazföldi területének 17 százalékát borították erdők, ez mára 23 százalékra ugrott.
A kínai erdősítések minőségével kapcsolatban a szakértők szerint merülnek fel ugyan kérdések, de a fejlődés szemmel látható, és Hszi Csin-ping is a kínai klímapolitika központi elemévé tette az erdők védelmezését. A belföldi tevékenység mellett azonban külföldön is lesz dolga Kínának, ha komolyan akarja venni az ígéretet: a faanyagok és fűrészáruk tekintetében erősen az orosz, délkelet-ázsiai és afrikai importra támaszkodnak, miközben a friss erdővédelmi nyilatkozat értelmében az ezekben az országokban történő, jelentős mértékben illegális fakitermelést sem lenne illő támogatniuk.
Folrrás
- Qubit.hu, 2021. 11. 02
- New York Times, 2021. 11. 02
