Az élelmiszerválságra és a klímaváltozásra létezik egy közös, egyszerű megoldás: a húsfogyasztás csökkentése, ill. a vegetáriánus étrend. Ha komolyan vesszük a globális felmelegedést és a globális szegénységet, a vegetáriánus étrend elfogadása nem a legkevesebb-e, amit mindannyian megtehetünk? Tajvanban a napokban egymillió ember csattanós választ adott: de igen!
Áprilisban az ENSZ élelmiszerpolitikai szakreferense a termények elterelését bioüzemanyaggá alakítás céljából „emberiség elleni bűntettnek” nevezte. Valóban, 100 millió tonna kukorica és egyéb termény, ami embereket táplálhatna, az autóink táplálása helyett.
Mit kezdjünk akkor azzal a ténnyel, hogy több mint 750 millió tonna kukoricát és búzát térítenek el a világ éhezőitől (és a bioüzemanyagoktól), hogy csirkéket, sertéseket, és más tenyésztett állatokat etessenek velük? És ez még nem is tartalmazza a világ szójatermésének 80%-át, amit szintén haszonállatokkal etetnek fel.
Ez bizony még nagyobb hatású bűntett az emberiség ellen: először is, több mint hétszer annyi termény az, amit a haszonállatok etetésére térítenek el, hogy mi megehessük az állatokat; másodszor, míg a termény eltérítése bioüzemanyagok céljából csökkenti a globális felmelegedést, a húsevés hatása rossz az egészségünkre és a környezetünkre – nincs pozitív oldala.
Több mint 20 évvel ezelőtt tettem magamévá a vegetáriánus étrendet, miután elolvastam Frances Moore Lappe „Diet for a Small Planet” (Étrend egy kis bolygó számára) című könyvét. A könyvben Lappe azzal érvel, hogy a föld használata állati takarmány termesztésére nem hatékony, szennyező, és ellopja az élelmiszert a világ éhezői elől.
Ezt az érvet visszhangozza a nagy tekintélynek örvendő környezetvédelmi agytröszt, a The WorldWatch Institute, amint néhány évvel ezelőtt megjelent beszámolójában kijelenti: „A húsfogyasztás a gabona felhasználásának nem hatékony módja – a gabona jobb hatékonysággal hasznosul, amikor emberek fogyasztják el. A hústermelés folytatódó növekedése a gabona állatokkal való feletetésétől függ, ami versengést hoz létre a gabonáért a gazdag húsevők, és a világ szegényei között.”
Ez az üzenet egyre inkább meghallgatásra talál, így néhány héttel ezelőtt az ENSZ klímafőnöke, Yvo de Boer azt mondta a Reuters hírügynökségnek, „A legjobb megoldás az lenne, ha mind vegetáriánussá válnánk.” Valóban. De Boer a globális élelmiszerválságról és a globális felmelegedésről is beszélt, hiszen nemrég egy ENSZ jelentés azt találta, hogy a húsevés a globális felmelegedés első számú emberi okozója, a bolygó teljes üvegházgázának közel egyötödéért felel – és persze a szegény közösségek az elsők, amelyek a klímaváltozás potenciálisan súlyos következményeit elszenvedik.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) elnöke, aki Al Gore-ral közösen kapta a Nobel-békedíjat, maga is vegetáriánus, és nem győzi hangoztatni annak szükségességét, hogy az éghajlattal törődő emberek ebbe az irányba mozduljanak. A Békedíjat alig követően egy sajtókonferencián az IPCC kijelentette, „Kérem, egyen kevesebb húst – a hús nagyon szénigényes árucikk”.
Valóban az, és ez az, amiért a LiveEarth koncertek hivatalos kézikönyve kijelenti, „a hús elutasítása az egyedüli leghatékonyabb dolog, amit a szén lábnyomod csökkentéséért tehetsz”. És az ENSZ jelentés arról is beszámol, hogy a húsevés „az egyik legjelentősebb okozója napjaink legsúlyosabb környezetvédelmi problémáinak.” A 408 oldalas jelentés konkrétan említette a húsipar hozzájárulását „a föld leromlás, klímaváltozás, légszennyezés, vízhiány és vízszennyezés, és a biodiverzitás csökkenésének problémáiban”.
A klímaváltozás és globális élelmiszerválság problémái egyértelműen globális és politikai megoldásokat igényelnek; de azoknak a megoldásoknak tartalmazniuk kell az eltávolodást azoktól a masszív támogatásoktól, amit a kormányok a húsiparaiknak adnak, a kormány által fizetett vizsgálati programok formájában (ezeknek az iparágaknak állniuk kellene saját költségeiket), a takarmánynövények szubvencionálásával, a kutatócsoportokkal, amelyek segítenek nagyobb állatok tenyésztésében kevesebb erőforrásból, és így tovább. És szintén tartalmaznia kellene kormányprogramokat, amelyek bátorítják a tömegek eltávolodását a csirkétől, sertéstől, és más haszonállatoktól.
Gordon Brown brit miniszterelnök az előző hónapban így nyilatkozott, „világpolgárokként az éhínség mindannyiunk számára erkölcsi kihívás… 5 másodpercenként egy gyermek halálával, az éhínséggel összefüggő okok miatt, a cselekvés ideje most van.”
A New Scientist legutóbbi száma az élelmiszerválságot, és a vegetáriánusokkal szemben a húsevők etetéséhezszükséges hatalmas mennyiségű többlet terményt taglalva, a megoldások megvitatásánál ezt írja: „Megpróbálhatjuk csökkenteni az igényt az emberek meggyőzésével, hogy például térjenek vissza egy kevésbé húsos étrendhez, de nem valószínű, hogy ez működni fog.”
Szerintem a New Scientist szerkesztői lebecsülik az embereket. Tajvanban az elképzelést komolyan veszik; a Guardian szerdán arról számolt be , hogy a globális élelmiszerválságra és a globális felmelegedésre válaszul „Tajvanban körülbelül egymillió ember – köztük a parlament elnöke, a környezetvédelmi miniszter, és Taipei és Kaohsiung polgármestere – megfogadta, hogy soha többé nem nyúlnak húshoz vagy halhoz.”
Ha komolyan vesszük a globális felmelegedést és a globális szegénységet, a vegetáriánus étrend elfogadása nem a legkevesebb-e, amit mindannyian megtehetünk?
(Bruce Friedrich, Huffingtonpost)