A Világbank kutatóinak 2009. októberben megjelent tanulmánya szerint az állattartás hozzájárulása a klímaváltozáshoz legalább 51%! A kutatók a megoldást és annak gazdasági vonatkozásait is alaposan megvitatják.
A FAO 2006-os "Az állattartás hosszú árnyéka" című kiadványának megjelenése óta egyre többen adtak hangot nézetüknek, hogy az állattartás szerepe a globális felmelegedésben lényegesen több az ott említett 18%-nál. Ennek a témának járt végül utána a Világbank két kutatója, és alapos vizsgálódásuk eredményeként azt találták, hogy a klímaváltozás több mint feléért az állattartás okolható. Alább olvashatjuk jelentésük szövegét, ami pdf fájlként is letölthető innen (17MB).
Állattartás és klímaváltozás
Mi van, ha a klímaváltozás főszereplői…
tehenek, sertések, és csirkék?
Robert Goodland és Jeff Anhang írása
****************
Amikor csak megvitatják a klímaváltozás okait, a listát a fosszilis üzemanyagokkal kezdik. Az olaj, földgáz, és különösen a szén valóban fő forrásai az ember-okozta szén-dioxid (CO2) és más üvegházgázok kibocsátásainak. De úgy gondoljuk, hogy az üvegházgázok forrásaként a táplálék céljából tartott háziasított állatok életciklusát és ellátási láncát nagyon alábecsülik, és valójában az összes ember-okozta üvegházgázok legalább feléért ezek felelősek. Ha ez az érv igaz, ez azt jelenti, hogy az állattartás termékeinek jobb alternatívákkal való helyettesítése lenne a klímaváltozás megfordításának legjobb stratégiája. Valóban, ennek a megközelítésnek sokkal gyorsabb hatása lenne az üvegházgáz kibocsátásokra és légköri koncentrációikra – és így az éghajlat melegedésének sebességére – mint a fosszilis üzemanyagokat megújuló energiával helyettesítő tetteknek.
Az állattartásról már régóta tudják, hogy hozzájárul az üvegházgáz kibocsátásokhoz. Az állattartás hosszú árnyéka, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2006-os jelentése szerint évente 7,516 millió tonna CO2 egyenérték (CO2e), vagyis az évenkénti világszintű üvegházgáz kibocsátások 18%-a tulajdonítható a szarvasmarhának, bivalynak, birkának, kecskének, tevéknek, lovaknak, sertésnek és baromfinak. Ez a mennyiség valóban könnyen járhat azzal, hogy a klímaváltozásra adandó válasz módjai után kutatva alaposan megnézzük az állattartást. A mi elemzésünk viszont azt mutatja, hogy az állatállomány és melléktermékei rovására évente legalább 32,564 millió tonna CO2e írható, vagyis a világ évenkénti üvegházgáz kibocsátásának 51%-a.
Ez egy erős kijelentés, ami erős bizonyítékot kíván, ezért alaposan átnézzük az állattartásból származó üvegházgáz kibocsátások közvetlen és közvetett forrásait. Némelyik ezek közül nyilvánvaló, de alulbecsülték, némelyiket egyszerűen nem vették figyelembe, és némelyik kibocsátási forrást már figyelembe vették, de rossz ágazatokhoz sorolták be. Az állattartás adatai helyről helyre változnak, és elkerülhetetlen pontatlanságok hatnak rájuk; ahol bármilyen üvegházgáz összeg számításánál lehetetlen volt a pontatlanságok elkerülése, ott az összeg csökkentésére törekedtünk, ezért az összesített számításunk visszafogottnak tekinthető.
Az átfogó kép
Az alábbi táblázat összegzi az állattartáson alapuló kibocsátások kategóriáit, és az általunk számolt nagyságukat.
A FAO 7,516 millió tonna CO2e, évenként az állattartásnak tulajdonítható adatával kezdjük. Ez a szám az állatállomány legeltetéséhez és a takarmánytermesztéshez szükséges erdőirtás, az állatállomány életben tartása, és a végtermékek feldolgozása és szállítása során keletkező üvegházgáz kibocsátások összegzéséből adódik. Kimutatjuk, hogy 25,048 millió tonnányi, az állattartásnak tulajdonítható CO2e értéket alulbecsültek, vagy nem vettek figyelembe; ebből a részösszegből 3,000 millió tonnát rossz helyen számoltak el, 22,048 millió tonnát pedig egyáltalán nem számoltak bele. Amikor a figyelembe nem vett tonnákat hozzáadjuk a légköri üvegházgázok globális főösszegéhez, az a főösszeg 41,755 millió tonnáról 63,803 millió tonnára emelkedik. A FAO állattartásnak tulajdonítható 7,516 millió tonna CO2e értéke akkor 18%-ról 11,8%-ra fog csökkenni. Nézzük meg egyenként a figyelmen kívül hagyott, vagy rossz helyen elszámolt üvegházgázok kategóriáit:
Légzés. A FAO az állatállomány légzését kizárja a számításából, a következő érv alapján: Az állatállomány légzése a CO2-nak nem nettó forrása… Az állatállomány légzéséből jövő kibocsátások egy gyorsan pörgő biológiai rendszer részei, ahol maga az elfogyasztott növényi anyag a légköri CO2 szerves vegyületté történő átalakítása során keletkezett. Mivel a kibocsátott és elnyelt mennyiségek egyenlőnek tekinthetők, az állatállomány légzése a Kiotói Egyezmény szerint nem számít nettó forrásnak. Valójában, mivel az elfogyasztott szén egy része a növekvő állat szövetében tárolódik, ezért a növekvő globális állományt akár széncsapdának is lehetne tekinteni. Az elmúlt évtizedekben a lábon álló állatállomány biomasszája jelentősen növekedett… Ezt a folytatódó növekedést… szénelnyelési folyamatnak lehetne tekinteni (becsült értéke nagyjából évente 1 vagy 2 millió tonna szén).
Ami inkább érinti a lényeget, az állattartás (az autókhoz hasonlóan) emberi találmány és komfort, nem része az ember előtti koroknak, és az állatállomány által kilégzett CO2 nem természetesebb, mint az, ami az autó kipufogójából származik. Továbbá, míg idővel létezhet egy egyensúly az állatok által kilégzett, és a növények által fotoszintézissel megkötött CO2 között, ez az egyensúly sosem volt statikus. Ma tízmilliárdokkal nagyobb állatállomány lélegez ki CO2-t, mint az iparosodás előtti korban, míg a Föld fotoszintetikus kapacitása (a képessége, hogy növényi masszában megkötve a szenet eltávolítsa a légkörből) az erdőirtás miatt meredeken csökkent. (Közben, persze, még több szenet juttatunk a levegőbe a fosszilis üzemanyagok égetésével, még jobban elárasztva a szénmegkötő rendszert.)
A FAO az állatállomány légzését a Kiotói Egyezményre hivatkozva nem sorolja fel, mint az üvegházgázok elismert forrását, habár valójában az Egyezmény a CO2-t kivétel nélkül felsorolja, és gyűjtőkategóriaként tartalmaz olyat, hogy „egyéb”. Az átláthatóság miatt ezt külön kellene felsorolni bármilyen, Kiotót helyettesítő egyezményben.
Csábító dolog az emberi eredetű kibocsátások egyik vagy másik forrását kizárni a szén könyveléséből – az ember saját érdekei szerint – azon az alapon, hogy azt ellensúlyozza a fotoszintézis. De ha helyénvaló az emberek százmilliói által nem használt, fosszilis üzemanyag hajtotta autókat üvegházgáz forrásként figyelembe venni, akkor ugyanolyan helyénvaló figyelembe venni az állatállomány légzését. Emberek százmilliói nem, vagy alig fogyasztanak állattartásból származó terméket, és – az emberi légzéstől eltérően – az állati légzésre nincs szükség az ember életben maradásához. Az állatállomány légzésének tulajdonítható üvegházgázokat az üvegházgáz mérlegekből kizárva megjósolható, hogy az emberek nem fognak velük foglalkozni, és mennyiségük növekedni fog – mint ahogy az valójában történik.
Alan Calverd brit fizikus 2005-ös számítása szerint az állatállomány légzéséből származó szén-dioxid világméretekben az antropogén üvegházgázok 21%-áért felelős. Nem adta meg ennek a CO2-nak a súlyát, de az nagyjából 8,769 millió tonnára jön ki. Calverd számítása az egyetlen ilyen típusú eredeti számítás, de mivel csak egy változót tartalmaz (a teljes állatállomány összes tömegét, mivel a hidegvérű tenyésztett halak kivételével kilogrammonként mind nagyjából ugyanannyi CO2-t lélegez ki), így minden, adott súlyú állatállomány légzéséből jövő CO2 számítás nagyjából ugyanannyi lesz.
Calverd számítása nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az állatállomány légzéséből származó CO2-t kizárták a globális üvegházgáz elszámolásokból. Szintén nem vette figyelembe azokat az üvegházgázokat, amiket elemzésünk újonnan tulajdonít az állatállománynak. Az összes odatartozó üvegházgázokat hozzáadva az üvegházgáz elszámolásokhoz, az állatállomány légzésének tulajdonítható üvegházgázok százaléka 21-ről 13,7 százalékra esik.
Föld. Mivel ma hiány van füves területekben, gyakorlatilag az egyetlen mód több állatállomány és takarmány előállítására a természetes erdők kiirtása. Az állattartás termékei iránti piac növekedése a fejlődő országokban a legnagyobb, ahol az esőerdő hektáronként általában legalább 200 tonna szenet tárol. Ahol az erdő lecserélődik mérsékelten leromlott füves területtel, a hektáronként tárolt szén mennyisége 8 tonnára csökken.
Átlagosan egy hektár legelő nem lát el többet, mint egyetlen szarvasmarhát, aminek a széntartalma egy tonna töredéke. Összehasonlítva, hektáronként több mint 200 tonna szén szabadulhat ki rövid időn belül, miután az erdőt és egyéb növényzetet kivágták, elégették, vagy felaprították. Az alatta lévő talajból hektáronként újabb 200 tonna szabadulhat ki, és még több üvegházgáz az állatállomány légzéséből és ürülékéből. Így az állatállomány bármely fajtája aprócska „szénperselyt” jelent, hogy helyettesítse a talajokban és erdőkben tárolt óriási szénmennyiséget. De ha véget vetünk az állatállomány vagy a takarmány előállításának, akkor az erdő gyakran meg fog újulni. Az üvegházgáz csökkentési erőfeszítések főleg a kibocsátások csökkentésére koncentrálnak, míg lemondanak a fák potenciálisan óriási mennyiségű szén megkötéséről – azon képességük ellenére, hogy az üvegházgázokat gyorsan és olcsón csökkentik.
Vagy tegyük fel, hogy a legeltetésre és takarmánytermesztésre használt földet ehelyett arra használnánk, hogy olyant termesszünk rajtuk, amit közvetlenebb módon alakítunk emberi táplálékká, vagy bioüzemanyagokká. Azok az üzemanyagok világszerte a szén felét ki tudnák váltani, ami évente nagyjából 3,340 millió tonna CO2e kibocsátásért felelős. Ez a mennyiség az üvegházgázok 8%-át jelenti azokban a világméretű üvegházgáz elszámolásokban, amelyek kihagyják a jelen cikkben vizsgált további üvegházgázokat, vagy világszerte az üvegházgázok 5,6%-át, amikor az itt vizsgált üvegházgázokat is beleszámítjuk. Ha a biomassza nyersanyagokat gondosan választják ki és dolgozzák fel, akkor a bioüzemanyagok egységnyi energiára nézve 80%-kal kevesebb üvegházgázzal járhatnak, mint a szén. Ezért a föld állattartásra és takarmánytermesztésre való használatával járó extra kibocsátást 2,672 millió tonna CO2e-nek, vagy a világméretű éves üvegházgáz kibocsátás 4,2%-ának lehet becsülni.
Ezt a két hihető forgatókönyvet figyelembe véve a világszintű üvegházgázok legalább 4,2%-át úgy kellene beszámítani, mint olyan kibocsátást, ami a föld legeltetésre és takarmánytermesztésre való használata miatt igénybe nem vett üvegházgáz csökkentésekből adódik.
Metán. A FAO szerint az ember okozta metán 37%-a az állattartásból származik. Bár a metán sokkal erősebben melegíti a légkört, mint a CO2, féléletideje a légkörben csak kb. 8 év, szemben a CO2 legalább 100 évével. Emiatt a megújuló energia és energiahatékonysági intézkedésekkel összehasonlítva a világszerte tartott állatállomány jelentős csökkenése viszonylag gyorsan csökkentené az üvegházgázokat.
Az üvegházgázok hővisszatartó képességét a légkörben a globális melegítő képességükkel (GWP) írják le, ami a melegítő képességüket a CO2-hoz viszonyítja (aminek a GWP-je 1). Az új, széles körben elfogadott GWP adat a metánra 100 éves időtartamon belül 25 – de 20 éves időtartamon belül ez 72, ami helyénvalóbb, egyrészt a nagy hatás miatt, amivel a metán csökkentése járhat 20 éven belül, másrészt az éghajlat súlyos felbomlása miatt, amire 20 éven belül számíthatunk, ha az üvegházgázokban nem érünk el jelentős csökkenést. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület a metánra támogatja a 20 éves időtartam használatát.
Más források. Az üvegházgázok négy további kategóriáját – amelyek együtt legalább 5,560 millió tonna CO2e-nek (az üvegházgázok 8,7%-ának) felelnek meg – a FAO vagy nem vette figyelembe, vagy alulbecsülte, és nem szerepelnek az üvegházgázok létező világméretű elszámolásaiban:
Először, az Állattartás hosszú árnyéka 2002-es FAO statisztikát említ a 18%-os számítás fő forrásaként. 2002-től 2009-ig az állattartás termékeinek mennyisége 12%-kal növekedett a világon, aminek együtt kell járnia az üvegházgáz kibocsátások arányos növekedésével. A FAO számításából, és a sajátunkból következtetve úgy számoltuk, hogy 2002 és 2009 között világszerte az állattartás termékeinek növekedése nagyjából 2,560 millió tonna CO2e-nek felel meg, vagy az üvegházgáz kibocsátások 4%-ának.
Másodszor, a hivatalos statisztikákban a FAO és mások gyakran alulbecsülték a legeltetett és nagyüzemi állatállományt is. Az Állattartás hosszú árnyéka nemcsak hogy nem használ korrekciós tényezőt az ilyen alulbecslésre, hanem bizonyos szekciókban ténylegesen alacsonyabb számokat használ, mint amik más FAO statisztikákban, és másutt fellelhetők. Például, az Állattartás hosszú árnyéka arról számol be, hogy 2002-ben 33 millió tonna baromfit állítottak elő az egész világon, míg a FAO 2003 áprilisi Food Outlook beszámolója szerint 2002-ben a világon 72,9 millió tonna baromfit állítottak elő. A beszámoló azt is kijelenti, hogy 2002-ben 21,7 milliárd állatot neveltek fel, miközben sok nem-kormányzati szervezet szerint a 2000-es évek elején évente kb. 50 milliárd állatot neveltek fel. Ha a valós szám közelebb áll az 50 milliárdhoz, mint a 21,7 milliárdhoz, akkor a hivatalos állattartási statisztikák alulbecsléséből adódó üvegházgázok százalékosan valószínű több mint 10 %-ot tesznek ki.
Harmadszor, a FAO az állatartásnak tulajdonítható üvegházgázok különböző aspektusaiban 1964, 1982, 1993, 1999, és 2001 évi adatokra hivatkozik. A kibocsátások ma sokkal magasabbak lennének.
Negyedszer, a FAO Minnesotát, mint az adatok gazdag forrását említi. De ha ezeket az adatokat általánosítják a világra, akkor a valós értékeket alulbecsülik, mert Minnesotában hatékonyabban működik az állattartás, mint a legtöbb fejlődő országban, ahol az állattartó ágazat a leggyorsabban növekszik.
Először, a FAO kijelenti, hogy „az állattartáshoz kötődő erdőirtást, amiről pl. Argentínából számoltak be, kizárták” az üvegházgáz könyvelésből. Másodszor, a FAO kihagyja az állatállomány definíciójából a tenyésztett halakat, és így nem veszi figyelembe az ő életciklusuk és ellátási láncuk során keletkezett üvegházgázokat. Szintén kihagyja azoknak a tengeri és szárazföldi iparágaknak az építéséből és működtetéséből származó üvegházgáz hányadokat, amelyek az állatállomány tengeri élőlényekkel való etetését szolgálják (az évenként kifogott tengeri élőlényeknek akár fele).
Végül, a FAO figyelmen kívül hagyja az üvegházgázoknak azt a lényegesen magasabb mennyiségét, ami az állattartás alábbi aspektusainak tulajdonítható, az állattartás termékeinek alternatíváival szemben: • Fluor tartalmú szénvegyületek (sokkal inkább szükségesek az állattartás termékeinek hűtésénél, mint az alternatíváknál), melyeknek a globális melegítő képessége akár néhány ezerszer nagyobb, mint a CO2-é.
• Sütés/főzés, ami általában magasabb hőmérsékletet és hosszabb időt jelent a húsnál, mint az alternatíváknál, és a fejlődő országokban nagy mennyiségű faszenet (ami a fák elégetésével csökkenti a szénmegkötést) és kerozint jelent, melyek mindegyike magas szinten bocsát ki üvegházgázokat.
• Az állattartásból eredő, elkerülhetetlenül nagy mennyiségű folyékony hulladék eltávolítása, és az állattartás hulladék termékei, a csont, zsír és romlott termékek formájában, melyek mindegyike nagy mennyiségű üvegházgázt bocsát ki, amikor megszabadulnak tőlük a szeméttelepeken, szemétégetőkben és vízi utakon.
• Az olyan melléktermékek előállítása, elosztása és eltávolítása, mint a bőr, toll, szőrme, és csomagolásuk.
• Az állattartás termékeihez használt csomagolóanyag előállítása, elosztása és eltávolítása, ami higiéniai okokból sokkal kiterjedtebb, mint az állattartás termékeinek alternatíváinál.
• Világszerte az állati eredetű betegségek (mint például a sertésinfluenza), valamint a krónikus degeneratív betegségek (mint a szívkoszorúér betegség, többféle rák, cukorbaj, és agyvérzéshez vezető magas vérnyomás) milliónyi esetének szén-intenzív gyógyászati kezelése, amelyek az állattartás termékeinek fogyasztásához kötődnek. Az állattartás termékeinek tulajdonítható üvegházgázok teljes könyvelése magában foglalná a gyógyszeripari és egészségügyi ágazatok építésének és működtetésének azon részeit, amelyeket e betegségek kezelésére használnak.
Mérséklés
A klímaváltozás egyik fő rizikófaktora az emberi népesség növekedése, amit 2006 és 2050 között nagyjából 35 százalékra jósolnak. Ugyanerre az időszakra a FAO azt jósolja, hogy az állatállomány létszáma világszerte meg fog duplázódni, tehát az állattartáshoz kötődő üvegházgáz kibocsátások is nagyjából meg fognak duplázódni (vagy kicsit kevesebbel fognak emelkedni, ha a FAO összes ajánlását teljes mértékben bevezetik), miközben általában arra számítanak, hogy a más iparágakból származó üvegházgázok csökkenni fognak. Ez az állattartáshoz kötődő kibocsátások mennyiségét a mai veszélyes szintekhez képest még inkább elfogadhatatlanná tenné. Ez azt is jelenti, hogy egy hatékony stratégiának tartalmaznia kell az állattartás termékeinek helyettesítését jobb alternatívákkal, ahelyett, hogy az egyik hústerméket egy másikkal helyettesítenénk, aminek valamivel kisebb a szénlábnyoma.
Jelentős mértékű elmélet, meggyőződés, sőt anyagi érdek is felhalmozódott a klímaváltozás megújuló energiával és energiahatékonysággal való csökkentésének elképzelése mögött. Azonban sok évnyi nemzetközi klíma megbeszélés és gyakorlati erőfeszítés után csak relatíve szerény mennyiségű megújuló energia és energiahatékonyság fejlődött ki (további nukleáris és fosszilis energia infrastruktúra mellett). A Kiotói Egyezmény 1992-es aláírása óta az üvegházgázok kibocsátása fokozódott, és a klímaváltozás gyorsult. Bármennyire kívánatos, a nem-megújuló energia helyettesítésében még egy nagyfokú előrelépés sem tenne feleslegessé jelentős lépéseket az állattartáshoz kötődő üvegházgáz kibocsátás óriási mennyiségének csökkentésében.
Az állattartás termékeinek helyettesítésére tett lépés nemcsak gyors csökkenést tud elérni a légköri üvegházgázokban, hanem meg tudja fordítani a folyamatban lévő világméretű élelmiszer- és vízválságot. Ha követnék az alább leírt ajánlásokat, az állattartás termékeiben legalább 25%-os csökkenést lehetne elérni mostantól 2017-ig, ami az ENSZ koppenhágai klímakonferenciáján megvitatásra kerülő kötelezettségi időszak vége. Ez minimum 12,5%-os csökkenést eredményezne a globális antropogén üvegházgáz kibocsátásokban, ami önmagában majdnem akkora csökkenés lenne, mint amire általában a koppenhágai tárgyalások megállapodásaként számítanak.
Ez igaz, habár az ipar és a befektetők általában akkor gyarapodnak, amikor a fogyasztók és részvénytulajdonosok által rövid távon befolyásolhatók, míg úgy tűnik, az éghajlat hosszú távú kockázatot jelent.
Az állattartáshoz kötődő üvegházgázokat a kormányok szénadók bevezetésével kezelhetik (az állattartó ágazat ellenállása ellenére), mely esetben az élelmiszeripar vezetői és a befektetők olyan lehetőségek után fognak kutatni, amelyek megteremtését az ilyen szénadók elősegítenék. Valójában az ilyen lehetőségekből még a szénadók hiányában is megpróbálhatnak hasznot húzni, mert az állattartáshoz kötődő üvegházgáz kibocsátások súlyos kockázatot jelentenek magára az élelmiszeriparra. Az előrejelzések szerint a pusztító klímaesemények fokozódó mértékben fenyegetik a fejlett piacokat, és még nagyobb kárral járnak a feltörekvő piacokon, ahol egyébként az élelmiszeripar a jóslások szerint a legnagyobb növekedését érné el.
Lehetőség
Egy egyedi élelmiszeripari céget legalább három dolog ösztönözheti arra, hogy válaszoljon azokra a kockázatokra és lehetőségekre, amelyek az élelmiszeripar egészére hatnak. Az első ösztönző az, hogy az egyedi élelmiszeripari cégek már szenvednek a pusztító klímaeseményektől, ezért egy cég saját érdekét jól szolgálhatja a klímaváltozás lassítására tett lépés. Az érintett területeken arra lehet számítani, hogy a pusztító klímaesemények nemcsak az élelmiszeripar piacait gyengítik, hanem infrastruktúráját és működési képességét is. Például mindezek a kockázatok kifejeződtek New Orleans környékén 2005-ben a Katrina hurrikánt követően, amikor a Whole Foods Market, Inc. abban az évben 16,5 millió dolláros veszteségről számolt be a New Orleans területén megsérült áruházak bezárása, az elmaradt eladások, és a megsérült áruházak felújítása miatt. Az ilyen kockázatok a jövőben súlyosbodni fognak a szélsőséges klímaesemények miatt, amelyek várhatóan világszerte növekvő gyakorisággal és intenzitással fognak előfordulni.
Egy második ösztönző abból a valószínűségből adódik, hogy amint a jelenlegi gazdasági válság megoldódik, az olaj iránti kereslet kielégíthetetlen szintekig fog emelkedni a kitermelés végső csökkenése miatt (a „csúcs olaj” jelenség). A kőolaj ára olyan magasra fog megugrani, hogy a mai gazdaság sok részének összeomlását fogja okozni. Az állattartás termékeit egy külön csapás fogja sújtani, mert a terményekből potenciálisan előállítható minden egyes gramm bioüzemanyag valószínű elő is lesz állítva – és így az állattartástól el lesz vonva– a katasztrófa elhárításával járó törekvések során. Mind az állattartó, mind a pénzügyi szektorból jöttek olyan előrejelzések, hogy a csúcs olaj néhány éven belül előidézheti az állattartó ágazat összeomlását. Az, hogy ilyen forgatókönyv esetén a kompetíció előtt legyenek, egy másik ok az élelmiszeripari vezetők számára, hogy azonnal elkezdjék helyettesíteni az állattartás termékeit jobb alternatívákkal.
Egy harmadik ösztönző, hogy egy élelmiszeripari cég elő tudja állítani és piacra tudja dobni az állattartás termékeinek olyan alternatíváit, amelyek ízben hasonlók, de könnyebb az elkészítésük, olcsóbbak, egészségesebbek, és így jobbak az állattartás termékeinél. Ezek az alternatívák az állattartás termékeinek olyan utánzatai, mint a szója és szeitán (búza glutén) alapú marha-, csirke, és sertéshús; a szója- és rizstej, sajt, és fagylalt.
Az Észak-amerikai Szója-élelmiszer Társaság szerint egyedül az Egyesült Államokban a szója analógok eladása 2007-ben 1,9 milliárd dollárra rúgott, a 2005-ös 1,7 milliárddal szemben,. Ezzel szemben a hústermékek (köztük a baromfi) eladása az Egyesült Államokban 100 milliárd dollár felett volt 2007-ben. Ez az 1,9 és 100 közötti arány nagy növekedési teret sejtet a hús és tejtermék analógok eladásában. A hús és tejtermék analógokat már mindenhol forgalmazzák a fejlődő világban is, és az USA-hoz hasonlóan az eladások az utóbbi években növekednek. Tehát a fejlődő országokban e termékek eladásának növekedéséhez nem kell arra várni, hogy egy hasonló erőfeszítés először sikerrel járjon a fejlett országokban. Világszerte a hús és tejtermék analógok számára a piac potenciálisan majdnem olyan nagy, mint az állattartás termékeinek piaca.
Az analógok akkor a legkevésbé megkülönböztethetők a hústól és tejtermékektől, amikor aprítják, panírozzák, fűszerezik, vagy más módon feldolgozzák őket, ezért egy cég leányvállalata számára a legkevésbé kockázatos stratégiák közé tartozhat gyorsétterem láncok építése olyan termékekkel, mint szójaburgerek, szója csirke termékek, különböző húsutánzó termékekkel készült szendvicsek, és/vagy szója jégkrém. Ha a lánc növekedése gyors, akkor az csábíthat más élelmiszeripari cégeket, hogy másolják az először megmozdulót.
Ha a hús és tejtermék analógok gyártása jelentősen növekedik, akkor az áruk csökkenni fog – kulcsfontosságú előny legalábbis addig, amíg a jelenlegi gazdasági recesszió sok országban kitart. Költségcsökkenések fognak adódni a méretek növekedéséből és az analóg gyártók közti növekvő versenyből, valamint azért is, mert szójaolaj a biodízel elsődleges nyersanyaga. A biodízel iránt jósolt lényegesen nagyobb kereslet kielégítése szójaliszt felesleggel fog járni, ami nemcsak a szójaolaj mellékterméke, hanem sok hús és tejtermék analóg alapanyaga. A szójaliszt készletek feleslege lényegesen leviheti az árát.
Azoknak a fogyasztóknak, akik nem szeretik a hús és tejtermék analógokat, a fehérjegazdag pillangósok és gabonák a könnyen elérhető alternatívák. Egy másik lehetőség lehet a néha „in vitro” húsnak nevezett mesterséges hús, amit laboratóriumokban állati eredetű sejtekből tenyésztenek. Végeztek néhány kísérletet és bejegyeztek szabadalmakat, de a termelés és a lehetséges forgalomba hozatal néhány évnyire van, és el fog tartani egy ideig, mire kiderül, hogy az in vitro hús képes-e költségben és ízben, valamint egészségügyi és környezeti hatásokban versenyezni az analógokkal.
Marketing
A fent említett növekedés elérése jelentős marketing befektetést fog igényelni, különösen, mivel a hús és tejtermék analógok sok fogyasztó számára újak lesznek. Egy sikeres kampány el fogja kerülni a negatív témákat, és a pozitívakat fogja hangsúlyozni. Például azt ajánlani, hogy hetente egy napon ne egyenek húst, megvonást sugall. Ehelyett a kampánynak olyan témát kellene választani, hogy egész héten olyan élelmiszer termékeket egyenek, amik ízletesek, könnyen elkészíthetők, és egy „szuper-élelmiszert” tartalmaznak, például szóját, ami gazdagítani fogja az életüket. Amikor az emberek vonzó üzeneteket hallanak élelmiszerekről, különösen az olyan szavakra figyelnek, amik kényelmet, megszokottságot, boldogságot, könnyedséget, sebességet, alacsony árat és népszerűséget váltanak ki. Következésképp, néhány egyéb témát kellene igénybe venni a hatékony marketing kampány felépítéséhez:
Az állattartás termékeit analógokkal kiváltva a fogyasztók közösen egyetlen erőteljes lépést tehetnek, hogy világszerte mérsékeljék a legtöbb üvegházgázt. Az analógok jelölése olyan igazolt kijelentésekkel, hogy mennyi üvegházgázt kerülnek el, jelentős előnyt biztosíthat nekik.
Az analógok kevésbé drágák, kevésbé szennyezők, könnyebben elkészíthetők, és egészségesebbek, mint az állattartás termékei.
A hús és tejtermék analógokat be lehet úgy állítani, mint amik egyértelműen kiválóbbak az állattartás termékeinél, így a fogyasztóknak ugyanazokra az ösztöneire hatva, amelyek más analógok, például a Rolex utánzatok eladását hajtják.
A fejlődő országokban, ahol a fejenkénti hús és tejtermék fogyasztás alacsonyabb, mint a fejlett országokban, a fogyasztók a húst és tejtermékeket gyakran egy jobb étrend részeként látják, és még nem tájékozottak a hátrányos hatásaikról. Azonban a hús és tejtermék analógok még jobb eredménnyel járhatnak, különösen, ha ilyen szándékkal reklámozzák őket.
Amint a zöld vállalkozások által bejárt út mutatja, a kampány legmegfelelőbb célpontjai a környezetvédők lennének, azon az alapon, hogy a hús és tejtermék analógok fogyasztása a klímaváltozás elleni küzdelem legjobb módja. Az ilyen üzeneteket ők várhatóan eljuttatják másokhoz, és nyomást gyakorolhatnak, hogy szolgáljanak fel analógokat azokon az összejöveteleken, amiken részt vesznek, és hogy az így elkerült üvegházgázok kapjanak jó nyilvánosságot.
Az új ételekről és gyorsételekről szóló üzenetek iránt talán legfogékonyabbak a gyerekek, akik hajlamosak a hirdetés alapján cselekedni, mivel szokásaik kevésbé rögzültek, mint a felnőtteké, és gyakran próbálják elkapni az új divathullámokat. A szülők gyakran csatlakoznak egy olyan gyorsétel, vagy egyéb élelmiszer elfogyasztásához, amihez a gyerekek ragaszkodnak, hogy azt vegyék meg nekik. Ugyanakkor a gyerekek az iskolában egyre több oktatást kapnak a klímaváltozásról, és keresik az olyan tevékenységeket, amik által a megtanultakon kísérletezhetnek. Azonban ők fő célpontjai az állattartási termékek reklámjainak, e termékek szörnyen magas klímakockázata ellenére. Ennek korrigálására meg kellene fontolni a gyerekekre ható marketing megfelelő szabályainak megváltoztatását. Mindenesetre, a hús és tejtermék analógok marketingjének a gyerekek felé prioritást kellene élveznie.
Továbbá, az élelmiszeripari cégek piacra vihetnek hús és tejtermék analógokat más cégekkel stratégiai szövetségben. Kapcsolatba léphetnek iskolákkal, kormányokkal, és civil szervezetekkel. A megfelelő képességekkel rendelkező környezetvédőket fel lehet kérni, hogy folyamatos, átfogó módon kövessék az állattartás termékeinek, és az analógoknak tulajdonítható üvegházgázokat. Politikusokat és híres személyiségeket lehet igénybe venni, hogy hassanak a közvéleményre, hogy a fogyasztók az állattartás termékeinek alternatíváit válasszák.
Azt ajánljuk, hogy amikor a kereskedők a pultokat tervezik, és megállapítják a polcpénzeket (a pulton való kedvező elhelyezésért), akkor vegyék figyelembe az analógok és a hús és tejtermékek egymás melletti elhelyezésének előnyeit. Ez láthatóvá tenné az analógokat sok olyan fogyasztó számára, akik számára az egyébként nem lenne látható, és így elősegíti eladásuk növekedését. Lehetővé tenné jó eladási eredmények elérését, ami általában előfordul akkor, amikor a fogyasztóknak ugyanazon a polcon egy terméknek több formáját mutatják be. Ahol az analógok kevesebbe kerülnek, mint a hústermékek, az egyik bemutatása a másik mellett a kereskedőnek növekvő hasznot hozhat. Vagyis, ha a fogyasztók egymás mellett összehasonlítva azt találják, hogy az analógok olcsóbbak az állattartás termékeinél, akkor az egymás melletti elhelyezés segíthet, hogy a kereskedők megtartsák összesített eladásuk szintjét egy gazdasági recesszióban.
Befektetési források
Egy cég, aminek jó terve van a hús és tejtermék analógok növekvő eladására, valószínű talál elegendő kereskedelmi tőkét az olyan befektetőktől, akik a klímaváltozás lassítását ígérő befektetési lehetőségeket keresik. Találhat kedvezményes befektetést a fejlesztési gazdasági intézetektől és a „klíma alapoktól” is. De lehet, hogy emelnie kell a hús és tejtermék analógokat nem ismerő befektetők tájékozottságát.
A befektetőknek meg lehet mutatni, hogy saját érdekükben áll, hogy elkerüljék az új befektetést a húsba és tejtermékekbe, és ehelyett az analógokban keressenek befektetést. Az energia és közlekedési projektekkel szemben az analóg projekteket gyorsan meg lehet valósítani, viszonylag alacsony szintű, növekvő befektetéssel. Ugyanakkora befektetéssel nagyobb az üvegházgázok mérséklődése, és gyorsabb a befektetés megtérülése.
Az üvegházgázok csökkenésére és mérséklésére irányuló befektetések legtöbbször a közlekedési és energia ágazatokban a megújuló energiára koncentrálnak. Azonban a megújuló energia infrastruktúrának hosszú és bonyolult a termékfejlesztési ciklusa, és a tőkeigénye is nagy. A járműflották és erőművek átalakítása becslések szerint billió dollárokba kerül, és politikai akaratot és konszenzust kíván, ami úgy tűnik, nem könnyen érhető el. Még akkor is, ha a pénz és politika felnő a feladathoz, az ilyen megoldások teljes megvalósítása várhatóan több mint egy évtizedet vesz igénybe, amikorra lehet, hogy a visszafordíthatatlan klímakatasztrófa fordulópontján már régen túljutottunk.
A legtöbb kereskedelmi bank, néhány export-hitel ügynökség, sőt néhány részvényalap is elfogadta az Egyenlítői Alapelveket, amivel elkötelezik magukat egy sor szigorú környezeti és társadalmi működési szabvány mellett a fejlődő országokban zajló befektetési projekteknél.
Ha ezek a szabványok rosszallóan tekintenek a nagyméretű állattartó projektekre, akkor egy hús és tejtermék analóg projekttel rendelkező cég jó pozícióban van, hogy befektetéseket vonzzon.
Előny csomag
A hús és tejtermék analóg projektek nemcsak a klímaváltozást fogják lassítani, hanem segítenek a globális élelmiszerválság enyhítésében is, hiszen sokkal kisebb mennyiségű terményre van szükség egy adott kalória előállításához egy analóg formájában, mint az állattartás termékeinél. Az analógok enyhítenék a globális vízválságot is, mivel felszabadulna az állattartáshoz szükséges óriási vízmennyiség. Az egészségi és táplálkozási eredmények jobbak lennének, mint az állattartás termékei esetében. Az analóg projektek munkaigényesebbek lennének, mint az állattartó projektek, tehát több munkahelyet, és több képesítést igénylő munkahelyet teremtenének. Elkerülnék az állattartó ágazatban (az analóg előállításban viszont nem) található káros foglalkoztatási gyakorlatot is, köztük az Amazonasz erdős terület egyes részein a rabszolgamunkát. Az állattartás termékein dolgozókat könnyen át lehet képezni az analógok előállítására.
Persze valamekkora állatállományt ezután is fognak tartani, különösen, ahol fontosak a kevert gazdálkodási rendszerekben. Ott is fontosak lehetnek, ahol a szegény vidéki népesség számára az állatok tartása az egyik mód, hogy értéket termeljenek és bevételhez jussanak. Ez azonban egyre kevéssé általános, ahogy az utóbbi években a számítógép, mobil kommunikáció, mobil banki szolgáltatások, mikrohitelek, és hálózaton kívüli áramtermelés használatának drámai növekedése a szegény vidéki közösségek számára a lehetőségek sokaságát hozta létre.
Sok éven át az állattartás termékeivel szembeni alternatívák támogatását táplálkozási és egészségügyi érvekre alapozták, az állatok iránti könyörületre, és környezetvédelmi kérdésekre, a szénlábnyom helyett. Ezeket az érveket többnyire figyelmen kívül hagyták, és az állattartás termékeinek fogyasztása világszerte növekedett. Emiatt egyesek úgy érzik, hogy az ilyen érvelés talán sosem lesz sikeres. Az is lehet, hogy még a kormányok sürgetése is hatástalannak fog bizonyulni, hogy a klímaváltozás alapján elrendelik az állattartás termékeinek csökkentését – az élelmiszeripar saját jókora lobby kapacitása miatt. De ha a hús és tejtermék analógok üzleti szempontból egy tiszta ügy, akkor akik általában a kormányoknál lobbiznak, közvetlenül fordulhatnak az élelmiszeripar vezetőihez, akik bajnokokként üdvözölhetik őket. Az analóg projektek üzleti kockázatai hasonlóak lennének a legtöbb egyéb élelmiszergyártó projekthez, de a kockázatokat csökkentené az a tény, hogy a szükséges infrastruktúra nagy része (például a termények előállítása és feldolgozása) már létezik.
A fő változás egy lényeges csökkenés lenne az állattartás termékeiben. Az ipar, vagy a kínálat által hajtott növekedés sikeres volt más iparágakban, pl. a számítógép és mobiltelefon ágazatokban, ami azt sugallja, hogy ez működhet a hús és tejtermék analógokra. Általában az élelmiszeriparnak szerte a világon nagyon kifinomult marketing kapacitása van, gyakorlatilag az új élelmiszeripari termékek marketingjéből erőteljes növekedés elérése a megszokott – még mielőtt figyelembe vesszük azt a külön felhajtó erőt, amit a klímaváltozás lassításából adódó érdeklődés adhat.
A megszokott üzletmenet kockázatai felülmúlják a változtatás kockázatait. A változtatás érve többé már nemcsak politikai vagy etikai érv, hanem most üzleti érv is. Úgy gondoljuk, hogy az össze iparág közül ez a legjobb rendelkezésre álló üzleti megoldás a klímaváltozás gyors megfordítására.
Robert Goodland 23 évi munkaviszony után a Világbank Csoporttól fő környezetvédelmi tanácsadóként vonult nyugdíjba. 2008-ban az IUCN az első Coolidge Emlékéremmel őt tüntette ki, a környezet megóvásáért tett kiemelkedő hozzájárulásáért.
Jeff Anhang kutató hivatalnok és környezetvédelmi szakértő a Világbank Csoport Nemzetközi Pénzügyi Vállalatnál, ami a fejlődő országokban a magánszektor számára nyújt finanszírozást és tanácsadást.
www.worldwatch.org 2009 november/december | World Watch 19
Az eredeti, angol nyelvű cikk itt található: http://www.worldwatch.org/node/6294
Kérdések és válaszok
Miért cselekedjenek az emberek az önök cikke alapján, amikor most decemberben, Koppenhágában, a fosszilis üzemanyagok csökkentésével elérhetnek egy megállapodást a klímaváltozás megfordítására?
Még a fosszilis üzemanyag használat csökkentésében elért nagy előrelépés sem szüntetné meg a hús- és tejtermékfogyasztás csökkentésének szükségességét, az állatállomány életciklusának és ellátási láncának nagy üvegházgáz kibocsátásai miatt.
Cikkük hús és tejtermék analógokat ajánl, amelyeket olyan terményekből készítenének, mint a szója és a búza. De nem ugyanolyan nagy probléma-e ezen termények előállítása, mint a húsé?
A szója és más termények előállításának legnagyobb káros hatása bizonyos helyeken a szén-megkötő erdők, és egyéb érzékeny élőhelyek átalakításából adódik. De a hús és tejtermék analóg projekteknek sokkal kisebb mennyiségű szójára és búzára van szükségük, mint amennyit jelenleg a hús és tejtermék előállítás miatt termesztenek. Ezért a szója- és búzatermesztés mai, világszerte növekvő irányzata megállna, ha analógok helyettesítenék a hús és tejtermék projekteket. A már átalakított földterület több mint elegendő lenne az analóg projektek szója- és búzaigényének kielégítéséhez. Nem javasoljuk semmilyen további erdő átalakítását a növénytermesztés miatt – vagy valójában, semmilyen ok miatt sem.
Már folyamatban vannak „húsmentes hétfő”, és egyéb hasonló kampányok. Ezek miért nem elegendők?
Az a javaslat, hogy valaki hetente egy napra ne egyen húst, megvonást sugall. Általában nem így reklámoznak egyetlen élelmiszerterméket sem. A fogyasztók olyan reklámokra szoktak reagálni, amik arra ösztönzik őket, hogy megvegyék azt az élelmiszert, ami ízletes, gazdaságos, könnyen elkészíthető, és egészséges. Amikor egy márkakereskedő ilyen terméket hirdet, általában arra buzdít, hogy a terméket mindig fogyaszd. Például a Coca-Colát a fogyasztók felé nem úgy hirdetik, mint olyan üdítőt, amire valaki hetente egyszer váltson át Pepsi-Coláról, hanem egész hétre.
Nem a metán-e az állattartásból eredő fő üvegházgáz, és ha így van, akkor a cikkük miért nem koncentrál jobban a metánra?
A metán fontos, de más üvegházgázok szintén azok. Például, az állatállomány által kilégzett CO2 hatása nagyobb lehet, mint ugyanakkora mennyiségű, bármely más ágazat által kibocsátott CO2-é. Ez amiatt van, mert más ágazatok a CO2-dal együtt kibocsátanak részecskéket – például szulfátokat – amelyeknek a CO2 melegítő hatását ellensúlyozó hűtő hatást tulajdonítanak, míg a lélegzetben nincsenek ilyen részecskék.
Arra a kibocsátásra is fontos koncentrálni, ami az igénybe nem vett széncsökkentésnek tulajdonítható, azáltal, hogy a földet az állatállomány legeltetésére, és takarmánytermesztésre használjuk. Ez amiatt van így, mert bármilyen mértékű, igénybe nem vett csökkentésnek pontosan ugyanaz a hatása, mint az ugyanolyan mértékű kibocsátás növekedésnek. És ami még fontosabb, az állatállomány és takarmány céljára használt földterület révén elérhető szén csökkentés az egyetlen járható út arra, hogy rövid távon a ma légkörben lévő szén jelentős mennyiségét megkössük.
Cikkük azt sugallja, hogy a civil szervezetek által becsült 50 milliárdos állatállomány hihetőbb, mint a FAO jelentés 21,7 milliárdos, becsült értéke. Miért higgyünk inkább a civil szervezetek becslésének, a FAO jelentés becslésével szemben?
Miután cikkünket publikálásra benyújtottuk, felfedeztük, hogy a FAO saját statisztikai osztálya szerint 2007-ben az állatállomány nagysága 56 milliárd volt.
A cikk kijelenti, hogy a bioüzemanyagok helyettesíthetik a szenet. Ez hogyan lehetséges?
Ha több földet használnak bioüzemanyag célú növénytermesztésre (ami bekövetkezhet, akár kívánatos, akár nem), figyelmet kell fordítani arra, hogy a bioüzemanyagok a szenet helyettesítsék, ahelyett, hogy ahhoz hozzáadódnának. Ez a jövőben elképzelhető. A múltban a bioüzemanyagok és a szén is hozzájárultak a globális energia ellátáshoz, azonban helyettesíthetőségük korlátozott volt. De manapság egymással jobban helyettesíthetővé váltak, mivel sok országban felfuttatták a bioüzemanyag termelést, egyes országokban (köztük az USA-ban) leállították az új, széntüzelésű erőművek építését, és egyre elérhetőbbé válnak az olyan autók, amelyek akár árammal, akár bioüzemanyaggal – vagy mindkettővel – üzemeltethetők. Várható, hogy a növekvő helyettesíthetőség irányzata folytatódni fog.
Miért kellene a metánt más időskálán figyelembe venni, mint a szén-dioxidot?
Minden üvegházgázt olyan időskálán kellene figyelembe venni, ami arányos azzal az időtartammal, amíg a légkörben üvegházgázként megmarad. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerint a különböző üvegházgázoknál az időskála kiválasztása politikai döntés, nem pedig tudományos kérdés. Metánra a 20 éves időskála használatát alátámasztja az alábbi IPCC ajánlás:
Ha a hangsúly azon van, hogy elkerüljük a potenciálisan hirtelen, nem-lineáris klímaválaszokat a viszonylag közeli jövőben, akkor a 20 éves időskála választása olyan mérőszámot ad, ami a megfelelő üvegházgáz csökkentési stratégiák tekintetében releváns az ilyen döntések meghozatalához. Továbbá, ha a potenciális klímaváltozás sebessége a legfontosabb (nem pedig végleges nagysága), akkor használható a rövidebb időtartamokra koncentrálás.
Nem lehet-e a metánt a mérséklésével kezelni, az elkerülése helyett?
Az állattartó ágazat a tevékenysége miatt fellépő éghajlati kockázatokat megvitatva azzal a kijelentéssel reagált, hogy dolgozik az állatállomány számára új takarmány kifejlesztésén, és a trágya biogázzá alakításán. Az ilyen erőfeszítések csökkenteni fogják a metán kibocsátást. Azonban az új takarmány kidolgozása még kutatási és fejlesztési fázisban van. Még akkor is, ha eljut a bevezetésig, termesztése a jelenlegi takarmánynál valószínű drágább lesz, és nem valószínű, hogy a fejlődő világ nagy részén gyorsan átveszik. Bár már vannak aktív projektek a trágya biogázzá alakítására, még akkor is, ha az ilyen projektek száma drámaian növekszik, és bevezetnek új takarmányt, ezek az intézkedések az üvegházgázokat világszerte legfeljebb néhány százalékkal tudják csökkenteni. Ha ugyanakkor az állatállomány száma megduplázódik, ahogy a 2006-as FAO jelentés jósolja, akkor az üvegházgázok az állattartó ágazat összes többi területéről megduplázódnak, miközben más ágazatokból az üvegházgázok csökkennek. Ez az állattartásnak tulajdonítható üvegházgázok százalékos arányát még a mainál is elfogadhatatlanabbá tenné.
Miért fontos figyelembe venni a hús és tejtermékek hűtéséből származó üvegházgázokat?
A 2006-os FAO jelentés kizárja az állattartás termékeihez használt hűtőanyagoknak tulajdonítható üvegházgázokat, mint amilyenek a klórfluorocarbon, hidrofluorocarbon, és perfluorocarbon. A legtöbb ilyen üvegházgáz globális melegítő képessége százszor vagy ezerszer nagyobb a szén-dioxidénál. Sokkal több hűtésre van szükség az állattartás termékeinek ellátási láncában, mint az alternatív termékek esetében.
Miért fontos figyelembe venni a hús és tejtermékek elkészítéséből származó üvegházgázokat?
A 2006-os FAO jelentés kizárja az állattartási termékek elkészítésének tulajdonítható üvegházgázokat. Még a leghatékonyabb elkészítési módok mellett is, a hús elkészítése általában magasabb hőmérsékletet és hosszabb időt igényel, mint a hús alternatíváké. Azonban a húst gyakran készítik el tűzhelyeken, barbeque-kon, és utcai árusok készülékein, amiket a fejlődő országokban gyakran faszénnel vagy kerozinnal fűtenek. E módszerek széles körben elterjedtek és kulturális beidegződésűek, emellett viszont igen alacsony hatékonyságúak, és szén-igényesek is. Minden egyes sütési esemény melegedési és hűlési időszakokkal jár, és ezért egységnyi felhasznált hőenergiára nézve még szén-igényesebb, mint a széntüzelésű erőművek. Az erdőirtást gyakran súlyosbítja a faszéngyártás. Ezért az állattartás termékeinek elkészítéséből származó üvegházgázok mennyisége lényegesen nagyobb, mint ami az alternatív termékek elkészítéséből adódik.
Miért fontos figyelembe venni az állattartás termékeinek hulladékkezelésével kapcsolatos üvegházgázokat?
A 2006-os FAO jelentés kizárja az állattartás termékeivel kapcsolatos hulladékkezelésnek tulajdonítható üvegházgázokat – azaz az állattartási termékekből származó hulladék elkerülhetetlenül nagy mennyiségének elosztását és eldobását, végig a nagykereskedelmi, kiskereskedelmi és fogyasztói élelmiszerláncon. Az állattartási termékek hulladékkezeléséből származó üvegházgázok mennyisége lényegesen nagyobb, mint ami az alternatív termékek hulladékkezeléséből származik. Az állattartás termékeinek nagy hányadából hulladék lesz – csont, zsír, és lejárt eladhatósági idejű, romlott termékek formájában –, sokkal több, mint az alternatív termékeknél. Némely ilyen hulladékot utóhasznosított termékké alakítanak, általában jelentős mennyiségű energiát felhasználó folyamatokban. A FAO jelentés nem mondja ki egyértelműen, vajon figyelembe veszi-e az ebből az energia felhasználásból eredő üvegházgázokat. A FAO jelentés kimondja, hogy nem veszi figyelembe az állattartás egyes hulladékainak élővizekben történő elhelyezésével járó üvegházgázokat, ahol az megöli a szén-megkötő algákat és egyéb vízi élőlényeket, amik azután rothadás közben üvegházgázokat bocsátanak ki. A FAO jelentés kimondja, hogy az adatok hiánya lehetetlenné teszi a keletkező üvegházgázok mennyiségének megbecslését. Továbbá, a FAO jelentés nem veszi figyelembe a szeméttelepeken vagy szemétégetőkben elhelyezett állattartási hulladékból származó üvegházgázokat, melyek mindegyike jelentős mennyiségű üvegházgázt bocsát ki.
Miért fontos figyelembe venni az állattartás melléktermékeiből keletkező üvegházgázokat?
A 2006-os FAO jelentés kizárja a melléktermékek gyártásának, elosztásának és elhelyezésének tulajdonítható üvegházgázokat, mint amilyen a bőrből, tollból és szőrzetből készült termékek, és csomagolásuk. E melléktermékek gyártási folyamatai sokkal nagyobb mennyiségű üvegházgázért felelősek, mint az alternatívák előállítási folyamatai.
Az állattartási termékek helyettesítésének mi lenne a hatása az egészségre és táplálkozásra nézve?
A fogyasztók között az egészségügyi és táplálkozási következmények általában jobbak lennének, mint az állattartás termékei esetében, részben az analógok kedvezőbb árfekvése miatt (míg a szegény, alultáplált emberek esetleg nem tudják megvenni a húst és tejtermékeket), és részben az elhízásnak, túlsúlyosságnak és krónikus degeneratív betegségeknek az állattartás termékeihez kötődő – a hús és tejtermék analógokhoz viszont nem kötődő – gyakoribb előfordulása miatt.
Hogyan jutottak el ahhoz a gondolathoz, hogy az állattartás termékeit analógokkal helyettesítsék?
A hús és tejtermék analógok könnyűvé teszik, hogy a hús- és tejtermék fogyasztáshoz szokott emberek javíthassanak létező szokásaikon. Ezek az analógok lehetővé teszik az egyéneknek a világ minden táján (és tájáról), hogy az ételekben gyakorlatilag változatlanul megtartsák a családi recepteket és kulturális hagyományokat.
Sokan, akik részben vagy egészen abbahagyják az állattartás termékeinek fogyasztását, hús és tejtermék analógokat kezdenek el fogyasztani, és legtöbben azokat később is fogyasztják. Sokan elmondják, hogy az analógok kipróbálása hogyan győzte meg őket arról, hogy ételeikben az állattartás termékeit helyettesíteni tudják.
Az analógok marketingjében már jelentős sikereket értek el. Az analógok különböző tulajdonságaiban elérhető potenciális javulás, ami nagyobb sikerhez vezethet.
A tejterméket fogyasztók a tejtermékek mellett rendszeresen látják a tejtermék analógokat, mint potenciális választékot, míg a húst fogyasztók általában nem látják a hús analógokat a hústermékek mellett. Ez magyarázatot adhat arra, hogy a tejtermék analógok eladása miért növekedett sokkal gyorsabban, mint a hús analógoké. Például a szójatej eladás az USA-ban és néhány más országban az utóbbi években évente több mint 20%-kal növekedett, míg a hús analógok eladásának növekedése sokkal kisebb volt.
Sok példa van arra, hogy az analógokat a fogyasztók mohón keresik. Például az élelmiszerek között a margarint most gyakran jobban kedvelik a vajnál. A ruházati és bútor ágazatban az olcsó utánzatok eladási forgalma általában sokkal magasabb szintet ér el, mint azok a drága minőségi változatok, amelyeken alapulnak. A fogyasztók azon kis százalékának a számára, akik nem tudnak szójából vagy gluténból készült ételeket fogyasztani, könnyen elérhetők más, fehérjegazdag élelmiszerek.
Nem kisebb-e a csirke szénlábnyoma, mint a marhahúsé, ami azt jelenti, hogy a marhahús helyettesítése csirkével jó alternatíva lenne az összes húsféle analógokkal való helyettesítésével szemben?
Egy elképzelhető stratégia magában foglalná az állattartási termékek különböző fajtáinak megkülönböztetését azon az alapon, hogy mennyi üvegházgázért felelősek, és aztán a nagyobb üvegházgáz lábnyomú állattartási termék helyettesítését a kisebb üvegházgáz lábnyomúval. Azonban ez nem lenne hatékony stratégia – mert minden állattartási termék minden egyes kilogrammja majdnem ugyanannyi üvegházgázért felelős. Kicsi a változékonyság az állatállomány fajtái között, amikor az állatok légzésére, a takarmánytermesztéshez használt földre, és az ebben a cikkben megvitatott legtöbb egyéb kérdésre kerül a sor. És általában ezek felelősek az állattartás termékeinek tulajdonítható üvegházgázok nagy részéért. A kérődző emésztés, legeltetés, és a marhahús és tejtermék előállításhoz szükséges takarmány mennyisége azok a legfőbb tényezők, amelyekben jelentős változékonyság mutatható ki. Azonban viszonylag jelentéktelen az a különbség, amit ezek a tényezők okoznak a marhahúsnak és tejtermékeknek tulajdonítható összes üvegházgázokban, az állattartás más termékeivel szemben. Ezért (például) a marhahús helyett a csirkehús fogyasztás nem járna a klímaváltozás bármilyen érzékelhető lassulásával.
Amikor a FAO kiszámolta, hogy világméretekben az üvegházgázok 18%-a tulajdonítható az állattartásnak, talán ésszerű volt részükről olyan intézkedéseket javasolni, amelyek a kibocsátásokat mérséklik, széles körű elkerülésük helyett. Az ebben a cikkben leírt, új, sokkal magasabb becslés mellett az állattartásnak tulajdonítható kibocsátások széles körű elkerülése igen fontossá válik. Most meg lehet érteni azt, hogy az állattartó ágazatnak az elmúlt évtizedekben tapasztalt drámai elterjedése veszélybe sodorhatja az emberiséget, és azt is, hogy sem az élelmiszeripar, sem a nagyvilág éghajlati kockázatának kezelésére nem lehet más mód, mint az állattartás termékeinek helyettesítése jobb alternatívákkal.
A 2006-os FAO jelentés nem javasol cselekvést az állatállománynak az általuk a következő néhány évtizedre jósolt megduplázódásának megakadályozására. Azonban a 2006-os FAO jelentés előtt öt évvel a cselekvés szükségesnek tűnt, amikor 2001-ben a szerzők egyike társszerzőként megírta az Állattartás Fejlesztését, egy olyan javaslatot a fejlesztés finanszírozásának stratégiájára, ami a nagy volumenű állattartási projektek „finanszírozását elkerülné”.
A jelen cikk állatállománynak tulajdonítható üvegházgáz számításával most még fontosabb lehet, mint 2001-ben volt – amikor az Állattartás Fejlesztése jelentést publikálták –, hogy a fejlesztéseket finanszírozó pénzintézetek bevezessenek egy olyan stratégiát, ami nem finanszírozza a nagy volumenű állattartási projekteket. A nem-cselekvés az állattartás megduplázódásának megakadályozására nem áll összhangban a Kiotói Egyezményt aláíró országok üvegházgáz csökkentési kötelezettségével, és azokkal a cselekedetekkel, amelyeket más iparágakban és gazdasági ágazatokban tesznek azoknak az üvegházgázoknak a csökkentésére, amelyért azok felelősek.
A "Kérdések és válaszok" rész eredeti angol szövege itt található: www.worldwatch.org