A hús és tejtermék iránti növekvő igénytől hajtva az állattartás növekvő termelésének komoly és visszafordíthatatlan hatása lehet az egész bolygóra. Egy új elemzés szerint, ha a hús, baromfi, tojás és tejtermék iránti igény lépést tart az előrejelzésekkel, akkor 2050-re az állattartás környezeti következményei a bolygó szempontjából biztonságosnak tartott összes üvegházgáz kibocsátások 70%-áért lehetnek felelősek. Ez kevés teret hagy az üvegházgázok összes egyéb forrásának, például a közlekedésnek és áramtermelésnek, amelyek jelenleg a kibocsátások több mint 80%-át jelentik.

Ahogy arról ma a kutatók online beszámolnak a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban, az állattartás egyes egyéb környezeti mutatók fenntarthatósági határainak még nagyobb hányadát állíthatja elő.

„Kijózanító”, mondja Nathan Pelletier, a cikk fő szerzője, aki a Halifax, Nova Scotia székhelyű Dalhousie Egyetemen Peter Tyedmers-szel együtt dolgozott a témán. Mint hangsúlyozza, „Nem azt javasoljuk, hogy a világon mindenki legyen vegán vagy vegetáriánus. Tényleg az olyan intézkedések fontosságát hangsúlyozzuk, amelyek idővel a termelésre és fogyasztásra hatnak, megváltoztatva nemcsak azt, hogy mennyit eszünk, hanem azt is, hogy mit eszünk, és milyen gyakran.”

A páros a globális állattartás három aspektusával foglalkozott: üvegházgáz kibocsátások, biomassza fogyasztás, és nitrogén kibocsátások. Mindegyik esetben megnézték a jelenlegi és jövőbeli becsült szinteket, és összehasonlították a Föld korlátaira vonatkozó előrejelzésekkel, amelyeken túl ezek a rendszerek veszélyesen és visszafordíthatatlanul tönkremehetnek.

Az üvegházgázok esetében egy 2006-os ENSZ jelentés becslése szerint 2000-ben az állattartás állította elő a globális üvegházgáz kibocsátások kb. 14%-át, [a 2006-os „Az állattartás hosszú árnyéka” FAO jelentés 18%-t ír – a fordító] főleg dinitrogén-oxid kibocsátással, a takarmánytermesztéshez használt műtrágyából, ill. a trágyából, és a tehenek és egyéb kérődzők emésztése során keletkező metán kibocsátásokból.

Eközben sok tudós egyetért, hogy a globális átlaghőmérséklet 2^oC-os emelkedése az a határ, amelyen túl az éghajlatváltozás súlyos és visszafordíthatalan negatív hatásai valószínű bekövetkeznek.

Ezt a határt, és az állattartás termékei iránti jövőbeli igényre vonatkozó ENSZ prognózisokat alapul véve a csoport kiszámolta, hogy 2050-ben az állattartás annak az üvegházgáz kibocsátásnak a 70%-áért lenne felelős, ami még a bolygót a 2 fokos határ alatt tartaná.

Hasonló módon Pelletier és Tyedmers meghatározta, hogy az állattartás igénye annak az összes biomasszának a 88%-át fogyasztaná el, amit az emberek biztonságosan betakaríthatnak a Föld termőterületeiről.

Más kutatók szerint az emberiség már túllépte a harmadik biztonsági korlátot, a reaktív nitrogén termelést. Az új tanulmány azt jósolja, hogy ezt a határt majdnem háromszorosan lépnénk túl. A reaktív nitrogén az a nitrogén, amit kiveszünk a légköri inaktív formájából, és a növények által felhasználható ammóniává vagy nitráttá alakítjuk – akár műtrágyagyártással, akár a talaj mikroorganizmusai által. Az ilyen nitrogén túlzottan magas szintjei hozzájárulnak a parti halott zónákhoz, szmoghoz és savas esőhöz,, de mint Pelletier megjegyzi, „enélkül nem tudunk élelmiszert előállítani”.

A csoport megvizsgált néhány forgatókönyvet, hogy meghatározza, hogyan csökkenthető az állattartás jövőbeni környezeti terhelése. Az összes marhahús helyettesítése az erőforrásokkal hatékonyabb baromfival a hatásokat csak 5-13%-kal csökkentette.

Mint a csoport mondja, nem lesznek elegendők az olyan technikai fejlesztések, mint a műtrágyagyártás és a trágyakezelés hatékonyabbá tétele. „Ha a modelljeink egyáltalán közel járnak, és ezek a fenntarthatósági korlátok jók, akkor az ilyen technológiai jellegű intézkedések nem lesznek elegendők, hogy lehetővé tegyék számunkra a fenntarthatósági korlátokon belül maradást”, mondja Pelletier.

A csoport által vizsgált egyetlen forgatókönyv, ami 2050-re a reaktív nitrogén szinteket a fenntarthatósági korlát alá vitte, az volt, ahol a teljes emberi ajánlott fehérje bevitelt növényi forrásokból biztosították. (A csoport szóját használt a számításaikban.) „Hangsúlyozzuk, hogy ez nem életszerű. Azért választottuk, hogy bemutassuk a hatások tartományait”, mondja Pelletier.

„A globális állatállomány a globális fenntarthatósági problémák alulértékelt pontja”, nyilatkozta a Discovery News-nak Helmut Haberl a bécsi Társadalomökológiai Intézettől. Mint mondja, „Az egyik legfontosabb fenntarthatósági cél az összes ember élelmezése. Először ebben kell biztosnak lennünk. Ugyanakkor, amikor van egymilliárd alultáplált emberünk, van talán egymilliárd emberünk, akik túl sokat esznek, és főleg túl sok állati terméket. Azt hiszem, szembe kell néznünk a kihívással, hogy életmódunkról a tekintetben gondolkodunk el, hogy mit is eszünk.”

(Jessica Marshall, news.discovery.com)