Klímaváltozás, Globális felmelegedés

Miközben a környezetudatosabb hírfogyasztók vagy csak egyszerűen a lélegezni kedvelők legalább annak próbálnak örülni a koronavírusos időkben, hogy Kínától Budapesten át Amerikáig mindenhol javul a korlátozások miatt a levegő, aggasztó történelmi csúcsról számol be a NOAA. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal friss adatai szerint a rendszeres mérések kezdete óta soha nem volt még olyan magas a metánkoncentráció a földilégkörben, mint most. A szén-dioxidnál 80-szor erősebb üvegházhatású gázról van szó.

A NOAA 1983 óta méri rendszeresen a metánkoncentrációt, a Föld több tucat helyén működnek mérőállomásaik. Az ezekből számított globális átlag a legújabb (decemberi) adatok szerint 1874,7 ppb-re nőtt (vagyis egymilliárd légköri részecskéből ennyi a metánmolekula), egy évvel korábban még 1866 volt ez az érték.


A légköri metánkoncentráció haviértékeinek globális átlaga az elmúlt öt évben.
Fotó: NCOAA

Ez ugyan talán nem tűnik túl nagy különbségnek, de a növekedés a mérések kezdete, vagyis a nyolcvanas évek óta tart, ráadásul most meredekebb is lett a görbe, vagyis még tovább romlik a tendencia. Miközben a 2000-es évek elején néhány évig úgy tűnt, hogy a metán mennyisége stabilizálódik, később újra növekedésnek indult, és az adatok azóta sem mutatnak javuló tendenciát, sőt.


A légköri metánkoncentráció emelkedése a rendszeres mérések kezdete, 1983 óta.
Fotó: NCOAA

Ez azért különösen aggasztó, mert a metánról közismert, hogy rendkívül erős üvegházhatású gáz. Bár kibocsátása után sokkal kevesebb ideig van jelen a légkörben (nagyjából 10-15, szemben a szén-dioxiddal, ami két évszázadon keresztül is melegítheti a földi klímát), addig 80-szor nagyobb az üvegházhatása a CO2-hoz képest.

A metánnak vannak természetes forrásai, mint a mocsarak és lápok oxigénszegény környezete, ahol a mikrobák évszázmilliók óta metánt bocsátanak ki. A természetes metánforrásokat is veszélyesen felpörgetheti azonban a globális felmelegedés, ha például a permafroszt olvadásával metán szabadul fel. Ez az, ami most is több helyen megfigyelhető a bugyogó metántavaknál, de a veszély nem egyedi. Az északi félteke 22 százalékát permafroszt fedi, a melegedés hatására pedig a metánképződéssel járó szerves folyamatok mindenhol felgyorsulnak.

Pozitív visszacsatolástól a metánkatasztrófáig

Ez önmagában is a pozitív visszacsatolás folyamatainak tankönyvi példája: a felmelegedés hatására több metán képződik, ami erős üvegjázhatással jár és további felmelegedést okoz, amitől még több metán kerül a levegőbe, és így tovább. Ezzel kapcsolatban nincs sok kétség a tudományban, de vannak sokkal gyorsabb katasztrófaforgatókönyvek is a metánnal kapcsolatban.

Az úgynevezett „metán-hidrát katasztrófáról” van szó, ezt az eléggé apokaliptikus előrejelzést azonban szerencsére egyelőre nem támasztottak alá meggyőzően. A metán-hidrát az óceánok alján, a tengeri üledékben található meg nagy mennyiségben, méghozzá szilárd vegyületként. Amíg szilárd, nincs is vele gond, a kérdés azonban hogy meddig marad stabil, ha nő a tenger hőmérséklete. A félelem, hogy az óceánok melegedése miatt egy idő után a metán-hidrát instabillá válva kiszabadulhat, és a légkörbe jutva hirtelen okozhat drámai klímaváltozást.

Mint azonban Szabó Amanda Imola meteorológus írta a Másfélfokon, a tudomány jelenlegi állása alapján a jó hír, hogy ez a hirtelen metánkibocsátás az óceánokból nem valószínű, hogy bekövetkezik a század során. Bár a tengerfelszín hőmérséklete aggasztóan nő, a mélytengerek hőmérséklete jóval stabilabb, a hőmérsékletnövekményt ráadásul a nyomás emelkedő tengerszintnek köszönhető növekedése is ellensúlyozza valamennyire. A  tengerfenéken felszabaduló metán kémiai folyamatok és a víz rétegzettsége miatt ráadásul sok esetben el sem éri a felszínt, ami szintén örömteli.


Metánhidrát
Fotó: USGS

Minek köszönhető akkor, hogy az ipari forradalom előtti időkhöz képest drasztikusan, a becslések szerint 259%-kal nőtt meg a légkörben található metán mennyisége? A biológiai okok mellett alapvetően az emberi tevékenységnek, ami elég sokrétű. Legtöbbször a szarvasmarhák és más kérődzők metánkibocsátásáról hallani (ami valójában döntően böföggéssel történik, nem szellentéssel), és a nagymértékű húsfogyasztás más környezeti okok mellett valóban ezért is fontos éghajlati tényező, de a rizstermesztéssel is metán kerül a légkörbe.

A palagáz-para

Legnagyobb növekedést azonban a kőolaj- és földgázkitermeléssel járó metánkibocsátás mutat. A földgáznak jobb a píárja a kőolajhoz képest, környezetbarátabbnak tüntetik fel, mert kevesebb szén-dioxid-kibocsátással jár, mint a kőolaj, nő is a népszerűsége a világban. Ha csak a szén-dioxidról lenne szó, ez érthető is lenne, a valóságban azonban a mérleg másik serpenyőjében van a metán, márpedig abból a kitermeléstől, a gyűjtővezetékeken és tározókon át a nem megfelelő elégetéséig jelentős mennyiség jut a légkörbe a földgáz felhasználása során.

A Cornell Egyetem több évet felölelő tanulmánya szerint a metánkibocsátás növekedésének kétharmadáért a földgázkitermelés volt felelős, ráadásul azóta nagyon terjed a palagáz, amit olyan repesztéses technológiával (fracking) lehet kitermelni, amivel 30 százalékkal több metán kerül a légkörbe, mint a hagyományos technológiákkal. A jelenlegi olajárháború és a járvány, valamint a válság miatt csökkenő kereslet miatt a palagáz kitermelése gazdaságtalanná válhat, igaz, Trump gazdasági mentőöve segíthet az iparágnak – ennek lesz jelentősége a légköri metánkoncentráció szempontjából is.


Palagáz kitermelő telep Buttonwillow-ban, Kalifornia közelében
Fotó: David McNew / Getty Images Hungary

A becslések szükségszerű bizonytalansága mellett jelenleg azt gondoljuk, hogy a globális felmelegedés nagyjából 17 százalékáért a metán felelős. Hogy ki és mi milyen mértékben, vitatott. Ezt többek között izotópos vizsgálatokkal kutatják, de az eredményeket sok tényező befolyásolja. A vizsgálatok alapján az egyik hipotézis a biológiai forrásokhoz köti a metántöbbletet, a másik a földgázkitermeléshez köti az emelkedő koncentrációt.

Befolyásolni alapvetően az utóbbit, valamint a vöröshúsfogyasztás csökkentésével az állattenyésztéshez köthető kibocsátást lehet, és bízhatunk abban, hogy nem következik be olyan hirtelen metánkatasztrófa, amivel a legrosszabb forgatókönyvek számolnak.

 

Forrás:

Idézet

A világ népei soha nem tapasztaltak ilyen felfordulást, eseményt korábban. Még ha talán tudják is valahogy, még egyesek, akik tudnak is errõl, tájékozottak ez ügyben, még akkor is zavarodottak és döbbentek a tekintetben, hogy mit tegyenek.

Ching Hai Legfelsőbb Mester a klímaváltozásról

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok