Klímaváltozás, Globális felmelegedés

Bár a kilencvenes évek közepén úgy tûnt, hogy a Föld légkörében az üvegházhatásért is felelõs metán koncentrációja stagnál, sõt, kis mértékben csökken, a klímakutatók most azt állítják, a statisztikák csalókák voltak. A földbõl kiáramló metángáz valóban csökkent, ám az emberi eredetû metán mennyisége növekedett.

 

A klímakutatók sokáig keresték az okát a kilencvenes évek vége felé annak a jelenségnek, hogy a légkörben megfigyelhetõ metángáz mennyisége a globális felmelegedés ellenére miért nem növekszik. A nyolcvanas évek mérései ugyanis azt mutatták, hogy az üvegházhatásért felelõs metán koncentrációja drasztikus mértékben emelkedett, amely természetesen nagyban hozzájárult a globális felmelegedés ütemének gyorsulásához, ám ez a növekedés megtorpant a kilencvenes évek közepére. Környezetvédõk és optimista szakemberek a jelenség mögött azt feltételezték, hogy figyelemfelkeltõ munkájuk eredményeképpen stabilizálódik a metánkoncentráció. Ám ez csak illúzió – állítja a Nature legfrissebb számában megjelent tanulmány.

 

Túlzott optimizmus

Pedig az optimizmus már lassan kezdett átragadni a környezet védelmével foglakozó világszervezetekre is, így többek között az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) nevû intézményre. Az IPCC szintén most megjelenõ jelentésében még igen optimistán szól a légköri metán mennyiségérõl: tanulmányuk szerint a korábban becsültnél jóval kevesebb metángáz fogja szennyezni a légkört, ami hozzájárulhat a globális felmelegedés ütemének csökkenéséhez.

Csakhogy a jelentés szerzõi még nem olvasták Philippe Bousquet csapatának a Nature-ben megjelent tanulmányát, amelyben a francia kutató arra hívja fel a figyelmet, hogy a tudósokat egy egyszerû természeti jelenség csapta be tulajdonképpen. Bousquet és csapata 1984 és 2003 között világszerte 68 helyen végzett mérések kielemzésével és bizonyos természeti jelenségek figyelembe vételével állapította meg, hogy a földbõl természetes módon kiáramló metán mennyisége a kilencvenes években valóban jelentõsen csökkent.

Ez elsõsorban annak volt köszönhetõ, hogy a légköri metán elsõszámú természetes forrásai a mocsaras, vizenyõs területek a jelentõsebb szárazságok miatt visszahúzódtak, sok helyen el is tûntek. (A korábbi feltételezések azt mutatták, hogy a hatalmas erdõtüzek okozzák a legnagyobb természetes kárt a levegõben, ám a mostani tanulmány azt is kimutatta, hogy a légköri metángáz növekedését vagy éppen csökkenését elsõsorban a mocsarak, lápvidékek befolyásolják.)

 

Az emberi tényezõ

A kilencvenes években megfigyelt stagnáláshoz járult még hozzá minden valószínûséggel a Szovjetunió és ipari termelésének összeomlása, amely átmenetileg szintén csökkentette, de legalábbis stabilizálta a metángáz kibocsátását. A trend azonban az ázsiai országok, köztük is elsõsorban Kína robbanásszerû ipari fejlõdésével egyértelmûen megváltozott, ami arra is rámutat egyben, hogy a stagnálás elsõsorban nem emberi beavatkozásnak, hanem a mocsarak visszahúzódásának volt köszönhetõ.

Éppen emiatt a kép sokkal szomorúbb, mint azt az ezredforduló környékén hihettük: a legfrissebb jóslatok szerint ugyanis a lápvidékek pusztulása visszájára fordul, sõt, az északi régiókban, a permafrost, az örökké fagyott talaj lassú felolvadásával újabb és újabb területek mocsarasodhatnak el. Ezzel viszont az autókból, gyárakból, hulladéklerakókból kiáramló metán mennyigését immáron nemcsak hogy nem tudja kompenzálni majd a természet, hanem még jelentõsen meg is növeli.

 

Hússzor veszélyesebb

A metánnal a legnagyobb probléma az, hogy ugyan jóval kisebb mennyiségben van jelen a légkörben, mint a másik üvegházhatású gáz, a szén-dioxid, ám legalább húszszor hatékonyabban fejti ki káros hatását.

A metángáz egyébként a jelenlegi becslések szerint már most is legalább egyharmad arányban felelõs az üvegházhatás felgyorsulásáért. A légkörbe kerülõ metán összmennyiségének mindössze egyharmada származik természetes forrásokból (mocsarakból, erdõtüzekbõl, szénbányákból illetve az óceánok mélyérõl), kétharmada emberi eredetû.

A negatív tendenciát erõsíti, hogy egyes becslések szerint az óceán mélyérõl felbuggyanó metángáz mennyisége is jelentõsen növekedhet a közeljövõben. A globális felmelegedés ugyanis az óceánok mélyén megbúvó metángázokat is felszabadítja, amely a légkörbe kerülve csak méginkább elõsegíti a globális felmelegedés növekedését, egy ördögi kört elindítva ezzel. (www.geographic.hu)

 

2006. szeptember 29.

Idézet

Ezt nyíltan kell támogatniuk, és felismertetniük az emberekkel, hogy sürgős a bolygónk megmentése, azáltal, hogy vegetáriánussá válunk, és zöld politikát követünk. A kormány, a média, a nagy hatalmú emberek, akik döntéseket tudnak hozni és hatni az emberekre, azoknak segíteniük kell.

Ching Hai Legfelsõbb Mester a kormány és média feladatáról

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok