Klímaváltozás, Globális felmelegedés

Megszületett az első tudományos bizonyíték arra, hogy az emberi eredetű üvegházgáz-kibocsátás is hozzájárul az árvizek kialakulásához. Ahogy egyre több üvegházgáz kerül a levegőbe, úgy nő az esélye a heves esőzések és áradások kialakulásának az egyébként is csapadékos területeken, míg máshol ez a víz hiányozni fog.

 

Korábban a viszonylag kevés számú megfigyelési adat miatt nem tudták kellő alapossággal bizonyítani a klímakutatók és hidrológusok, hogy részben az ember okozta globális felmelegedés felelős egy-egy olyan heves esőzésért és áradásért, mint amilyen a 2010-es pakisztáni katasztrófa és az ausztráliai árvíz volt. Most Pardeep Pall, az Oxfordi Egyetem légkörfizikusa és kollégái a nagy-britanniai, 2000 októberében-novemberében bekövetkezett árvíz adatait elemezték. A nagy számításigényű műveletekhez önkéntesen bekapcsolódók számítógépeinek egyébként üres gépidejét használták fel.

 

Angliában és Walesben 2000 október-novembere volt a legesősebb ősz 1766, a helyi időjárás rendszeres feljegyzéseinek kezdete óta. A heves esőzések miatt bekövetkezett árvíz mintegy tízezer ingatlanban okozott károkat, sok helyen tönkretette az áramszolgáltatást. A katasztrófa miatti kár 1,3 milliárd fontra (mintegy 419 milliárd forintra) rúgott.

 

Az árvíz arra figyelmeztette a brit közvéleményt, milyen lokális hatásai lehetnek az éghajlatváltozásnak, ám csak termodinamikai elméletek álltak rendelkezésre annak magyarázatára, miképpen okozhat heves esőzéseket a felmelegedés miatt a légkörben felhalmozódó vízgőz. További gond volt, hogy a klímamodellek nem voltak elég precízek és nagy felbontásúak ahhoz, hogy a felhőképződés szintjéig elmenően bemutassák az árvíz kialakulásához vezető folyamatokat.

 

Pall és munkatársainak  az árvíz kialakulásához vezető, bonyolult hidrometeorológiai folyamatainak elemzése volt a célja. Ennek érdekében több ezer klímamodell-szimulációt futtattak le a térségre (ezért volt szükség az önkéntesek összesített számítógép-kapacitásának használatára). A modellek mindenike esetében valós feltételekből indultak ki, és az eredményeket egy olyan számítógépes szoftverrel elemezték, amely a csapadék lefutását modellezi az angliai és walesi folyókon (vagyis megmutatja, mikor alakulnak ki árvizek).

 

Tíz lefuttatott elemzés közül kilenc azt jelezte, hogy a 20. századi üvegházgáz-kibocsátás 20 százalékkal növelte az árvizek kialakulásának esélyét Angliában és Walesben. Három modell közül kettő esetében több mint 90 százalékos árvízkockázat-növekedés lett az eredmény. Ezzel együtt az még nem derült ki, hogy pontosan mekkora az emberi üvegházgáz-termelés hozzájárulása a katasztrofális eseménysorozathoz - teszik hozzá a kutatók.

 

A növekvő üvegházgáz-koncentráció hevesebb esőzésekhez vezetett 1951 és 1999 között az északi félteke számos területén - erről szintén a Nature legutóbbi számában közölnek tanulmányt a kanadai meteorológiai intézet és az Edinburgh-i Egyetem munkatársai. Seung-Ki Min, Francis Zwiers és munkatársai a ritka események statisztikai elemzésére felhasznált módszerrel dolgozva helyezték el ugyanazon skálán a napi  csapadékmennyiség adatait és a klímamodell-számítások eredményeit. A kutatók legérdekesebb eredménye az, hogy a jelenleg használatos klímamodellek valószínűleg alábecsülik azt a hatást, amit az emberi tevékenység okozta globális felmelegedés gyakorol a csapadékmennyiségek növekedésére.

 

A heves esőzések és árvizek oka végső soron az, hogy az egyre melegedő levegő egyre több vízgőzt hordoz. Ha a földfelszínhez közeli légrétegek egy Celsius-fokkal felmelegszenek, akkor 6-7 százalékkal több gőz kerül a légkörbe (ahogy a Clausius-Clapeyron termodinamikai egyenlet mutatja). Ez sűrűbb felhőképződéssel, így több esővel, jégesővel, hóval jár együtt. Viszont a vízgőz részben elnyeli a Nap infravörös sugárzását, vagyis a hőt is, tehát minél több a gőz, annál erősebb a hűtőhatás is.

 

A katasztrofális esőzések mind helyi jellegű jelenségek, ám annak a többletvízgőznek a kicsapódása okozza, ami egyébként egyenletesebben eloszolva távolabbi vidékeken jótékony hatású csapadék lett volna. Ha egy vidéken sűrűbbek a nagy esők, akkor ez azt jelenti, hogy másutt szárazság lesz. Pontosan ezt mutatják a jelenleg használatos klímamodellek. Az amúgy is nedves-esős éghajlaton élőknek további 2-3 százalékos csapadéknövekedésre kell számítaniuk, amint a földi átlaghőmérséklet egy Celsius-fokkal megemelkedik. Ezzel szemben a jelenleg is száraz, szubtrópusi területeken még kevesebb lesz a csapadék. A csapadékos és a száraz időszakok kényes egyensúlyának megbillenésének modellezésére azonban további légkörfizikai vizsgálatokra és az elméletek ellenőrzésére még több megfigyelési adatra van szükség. (Sipos Géza, ozonenetwork.hu)

 

További információ: Greenfo.hu

Idézet

Nincs határa annak, hogy milyen meleg lesz a világ, hacsak mi nem szabunk egy határt. Kiemelkedő fontosságú, hogy az emberek mindenhol megértsék: végső soron tőlünk függ, hogy ezt megállítsuk. Nem fog megállni, amíg mi meg nem állítjuk.

Dr. Ted Scambos, az USA Országos Hó és Jég Adatközpontjának vezető kutatója

 

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok