Klímaváltozás, Globális felmelegedés

Terjednek a tengeri életet alig mutató alacsony oxigéntartalmú területek. „Úgy tűnik, átléptünk egy fordulópontot”, mondja egy kutató.

 

 

Newport, Oregon – A zavaros mélységet fürkészve Jane Lubchenco tengeri élet után kutatott, de csak a halál jeleit látta. A tengerfenékről beszkennelt videó felvételek egy fehér baktériumréteg alatt rákvázak, elpusztult halak, és más tengeri élet temetőjét tárták fel. Időnként a kamera rezzenéstelen szeme egyáltalán semmit sem mutatott – kopár víz alatti sivatagot a rákok és halak bőségéről híres vizekben. „Nem hittünk a szemünknek”, mondta Lubchenco, visszaidézve azt az első benyomást, amit az oxigénhiányos vizek okozta pusztulás kiváltott benne. „Olyan lehengerlő és nyomasztó volt. Úgy tűnt, hogy elpusztult minden, ami csak nem tudott elúszni vagy eliszkolni.”

 

 

 

További vizsgálatokkal Lubchenco és az Oregoni Állami Egyetem más tengeri ökológusai arra következtettek, hogy a vízalatti katasztrófa a globális felmelegedés egyik tünetének látszik. A mai Science újságban megjelent tanulmányban a kutatók leírják, hogyan terjednek ezek az alacsony oxigéntartalmú vizek északra Washingtonba, és húzódnak dél felé, egészen Kalifornia állam határáig. És olyan rendszeresnek tűnnek, mint a dagályok, egy halálos ciklus, ami 2002 óta minden nyáron és ősszel megismétlődik. „Úgy tűnik, átléptünk egy fordulópontot”, mondta Lubchenco. „Az északnyugati partok mentén az oxigénhiányos zónák tűnnek az új normális állapotnak.”

 

 

 

Bár a kutatók tovább gyűjtik az adatokat és bogozzák a részleteket, az okkereső munka minden jele a melegedő bolygóval kapcsolatban álló erősödő szelekre mutat. Ha az elmélet megállja a helyét, az azt jelenti, hogy a globális felmelegedés és a hőt csapdába ejtő gázok felhalmozódása változásokat okoz az óceánokban – a már korábban leírtakon túl is, mint az emelkedő tengerszint, savasabb tengervíz, és a korallzátonyok kifehéredése.

 

 

 

Az alacsony oxigéntartalmú zónáknak – amelyeknek száma minden évtizedben megduplázódott, és világszerte léteznek – eltérőek az okai. Louisiana partjainál minden tavasszal jókora halott zónát hoz létre egy tápanyagban gazdag, farm hordalékból és szennyvízből álló iszap, ami a Mississippi folyóból ömlik ki. Ettől az algák féktelenül virulnak, elpusztulnak, és lesüllyednek a fenékre, hogy lebomoljanak. Akkor baktériumok veszik át a terepet. A növényi anyag lebontása során kiszívják az oxigént a tengervízből, ami így alkalmatlanná válik a legtöbb tengeri életforma fenntartására.

 

 

 

Oregon partjainál úgy tűnik, a halott zóna azoknak a légköri viszonyoknak a változása miatt alakul ki, amelyek létrehozzák a Kaliforniai-áramlat néven ismert, tápanyagban gazdag óceáni folyamot. A Kaliforniai-áramlat a nyugati part mentén, továbbá a hasonló Humboldt-áramlat Peru partjainál és a Benguela-áramlat Dél-Afrika partjainál ritkaságoknak számítanak. Ezek az erős áramlatok a világ óceánjainak csak kb. 1%-át alkotják, de a világ halászatának 20%-át adják. Termékenységük oka a szél által a mélyből felhajtott, tápanyagban gazdag víz. Amikor ezek a vizek elérik a felszínt, és találkoznak a napfénnyel, a phytoplankton néven ismert apró óceáni növények elszaporodnak. Ez táplálékot hoz létre a kis halaknak és kagylóknak, amik viszont a táplálékláncon feljebb lévő, nagyobb tengeri állatoknak szolgálnak táplálékul.

 

 

 

A tudósok úgy gondolják, hogy Oregonnál az történik, hogy amint a föld felmelegszik, a szelek erősebbek és állandóbbak lesznek. Mivel a szelek nem lanyhulnak, mint ahogy szoktak, a felhajtó folyamat meghosszabbodik, és feleslegben lévő phytoplankton jön létre. Ez nem válik táplálékká, hanem végül elpusztul, leülepedik a tengerfenékre, és lebomlik. „Ez összhangban áll azzal a mintázattal, amit a Benguela-áramlatnál látunk”, mondta Andrew Bakun, a Miami Egyetem Pew Óceánkutató Intézetének professzora, aki nem vett részt az oregoni kutatásban. „Logikus gondolat, hogy ezek az oxigénhiányos és oxigénmentes zónák növekedni fognak, ahogy a légkörben több üvegházgáz halmozódik fel.”

 

 

 

A Benguela-áramlatnál szórványosan fordulnak elő halott zónák. Ott a rothadó algacsomók kénhidrogén gázfelhőket is kibocsátottak, aminek záptojás szaga van, és mérgező a tengeri élővilágra. Dél-Afrika és Namíbia partjai mentén a lakosok az ártalmas gázok elől menekülő, hullámokban a partra kimászó languszta rákokat figyeltek meg.

 

A többi áramlat változásait tekintve Bakun a Benguelát, a világ legerősebb áramlatát előfutárnak tartja. Az az elmélete, hogy a föld feletti meleg, felemelkedő levegő a felfelé áramlást gyakoribbá és erősebbé teszi. Mint mondja, a jelenséget bonyolítja a több évtizednyi erős halászás, ami a szardíniarajokat korábbi bőségük töredékére zsugorította. Nem marad elég hal, hogy elfogyassza a phytoplanktont, mielőtt az elpusztulna és lesüllyedne a fenékre, létrehozva egy oxigénmentes halott zónát.

 

 

 

Al Pazar az elsők között volt, akik észrevették Oregon halott zónáját. Visszaidézi a 2002-ben érzett riadalmát, amikor valami súlyos szerencsétlenségre bukkant. „Sok rákot láttam”, mondta Pazar. „De halottak voltak, vagy haldokoltak, vagy nagyon, nagyon gyengék voltak. Amiket sikerült életben tartanunk, nem maradtak sokáig életben.” Értesítették Oregon államot, akik vizsgálat céljából kiküldtek egy kutatóhajót. „Nagy rejtély volt”, mondta Lubchenco. „Nem tudtuk, mi öli meg őket.”

 

 

 

Más furcsaságokat is találtak. A felszínen lebegő bóják irányába a köteleken felfelé araszoló, nagyobb pénzérme nagyságú polipcsemeték voltak. Csak később jöttek rá, hogy ezek a csemeték a tengerfenék felett lebegő, oxigénhiányos vízből jöttek fel, azért másztak, hogy az életüket mentsék. „30 év alatt korábban soha nem láttam hasonlót”, mondta Krulich Newportból. „Kísérteties ez a halott zóna dolog.”

 

 

 

A zóna mérete az évek során változott. 2006-ban volt eddig a legnagyobb, kiterjedése valamivel nagyobb volt, mint Rhode Island. Tavaly kisebb volt, de a partvonal hosszabb szakasza mentén lehetett megfigyelni. Hogy megbizonyosodjon a jelenség valóban új voltáról, Francis Chan, Oregon állam tengeri ökológusa 1950 óta 3100 állomás vízmintáinak adatait rekonstruálta. Azt találta, hogy a mélyebb vizekben régóta léteztek alacsony oxigéntartalmú területek, de mostanáig gyakorlatilag nem volt bizonyíték az oxigénhiányos vizekre az elsőrendű halászterületeken, amik 50 méter mélységig terjednek lefelé. „Teljesen egyértelmű, hogy ez még soha elő nem fordult”, mondta Chan. „Soha nem fedeztük fel, mióta elkezdtük mérni az oxigénszinteket.”

 

 

 

(Kenneth R. Weiss írása, megjelent a Los Angeles Times-ban 2008. február 15-én)

Idézet

Ne egyen húst, járjon biciklivel, és legyen mértékletes vásárló – így segítheti a globális felmelegedés megfékezését.

Rajendra Pachauri
az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) vezetõje
Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok