Klímaváltozás, Globális felmelegedés

Két hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület tart el egy embert - Tévút a vakon mért gazdasági növekedés. Bár a környezet pusztításának mértékét jelzi, az ökológiai lábnyom valójában annak meghatározására szolgál: mekkora területre, mennyi vízre van szüksége az embernek önmaga fenntartásához és a hulladék feldolgozásához. Lábnyomunk messze meghaladja a Föld eltartóképességét.

 


Csak egy 2,6-szer nagyobb bolygó tudná eltartani az emberiséget, ha mindenki úgy élne, mint az európaiak. Az unióban a világ népességének 7,7 százaléka teszi a dolgát, és itt található a Föld biokapacitásának 9,5 százaléka. Ehhez képest az EU felelõs a világ ökológiai lábnyomának 16 százalékáért. Finnországon, Litvánián és Svédországon kívül minden tagállam többet használ az erõforrásokból, mint amennyi a rendelkezésére áll.

Bolygónkon az Egyesült Arab Emírségek mutatója a legrosszabb: az évtized eleji adatok szerint ott majdnem 12 hektár az egy lakosra jutó ökológiai lábnyom. Ha mindenki úgy élne, mint az ottaniak, több mint öt Földre lenne szükség a fogyasztásunk biztosítására. Az "élbolyban" az Amerikai Egyesült Államok a következõ, 9,6 hektárral.

Az országok ranglistáján Magyarország a 32. helyen áll, 3,6 hektáros ökológiai lábnyomával. Akár büszkélkedhetnénk is, mert lábnyomunk csökkent. Ennek oka a nehézipar megszûnése a rendszerváltást követõ idõszakban. A csökkenés azonban megállt, az elkövetkezõ idõszakban pedig bizonyosan növekszik majd ökológiai lábnyomunk, mert ismét nõ az ipari termelés, és egyre többet fogyasztunk.

Az ökológiai lábnyom kiszámítása meglehetõsen bonyolult, ez a magyarázata annak, hogy a legfrissebb mértékadó érték 2003-ból való. Az egy fõre jutó átlagos ökológiai lábnyom öt éve 2,2 hektár volt: átlagosan ekkora kiterjedésû földre, vízre volt szükség egy ember ellátásához. (Az emberiség ökológiai lábnyoma 1961 és 2003 között háromszorosára nõtt.) Ha azonban belegondolunk, hogy a Földön 11,3 milliárd hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület van és 6,5 milliárd ember él, kiszámítható, hogy valójában minden emberre mindössze 1,74 hektár jut. Tehát több természeti kincset használunk fel, mint amennyi rendelkezésünkre áll. Ez bizonyosan a Föld természeti tõkéjének feléléséhez vezet.

Vegyük például Kínát. Ez az ország éli fel a világ összes biológiai kapacitásának 15 százalékát, tehát közel a hetedét. Az ázsiai szuperhatalom ilyen irányú éhsége dinamikusan nõ, ugyanakkor a kínaiak még kevésbé terhelik a környezetet a maguk 1,6 hektáros átlagával.

Más a helyzet Európával. Az Európai Unió tagállamai például az utóbbi harminc évben megduplázták a bolygó ökológiai terhelését. A technológiai fejlõdés ellenére az EU nagyobb mértékben terheli környezetét, mint amennyire azt a lakosság gyarapodása indokolná. Az Európa 2007 - GDP és Ökológiai Lábnyom címmel tavaly közzétett jelentésébõl kiderül, hogy csupán egy generációval ezelõtt Európa még kevesebb erõforrást használt fel, mint amennyi a rendelkezésére állt. Ma azonban jóval túllépi ökológiai kereteit.

A három legkisebb lábnyomú ország Banglades (0,5 hektár), Szomália (0,4 hektár) és Afganisztán (0,1 hektár). A legkisebb és legnagyobb lábnyomú ország között tehát majdnem 120-szoros a különbség, ami ráadásul növekszik: míg a gazdag országok lábnyoma 1961 és 2003 között több mint kétszeresére nõtt, a szegényeké alig növekedett. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, 2050-ben az emberiség kétszer akkora ütemben fogyasztja a Föld erõforrásait, mint ahogy azok újratermelõdnek.

Az ökológiailábnyom-elemzéseket több szempontból is bírálják, mondván, nem veszik számításba a többszörös célra használt területeket, illetve nem vonatkoztathatók mindenkire. Azt is a modell hibái közé sorolják, hogy az egy háztartásban élõket képtelen külön fogyasztóként kezelni. A hiányosságok kiküszöbölésére a lábnyommodelleket folyamatosan finomítják.

Tóth Gergely, a KÖVET Egyesület a Fenntartható Gazdálkodásért fõtitkára szerint, ha nagyon egyszerûsítünk, a vak (néha jó, néha rossz) növekedés mérõszáma a GDP. Az ésszerû fejlõdésé az ökolábnyom (ecological footprint). Ezért javasolta nemrégen a KÖVET a kormánynak a magyar gazdaság átállítását egymutatósról (GDP) kétmutatósra (GDP és ökolábnyom). Ha az utóbbit is bevezetnénk nemzeti mérõszámként, azt is tudnánk, mire költöttük a jövedelmünket és milyen áron, nem csak azt, hogy mennyi keletkezett. Ebben nem mi lennénk az elsõk, de a fenntartható fejlõdésrõl nem csak papoló nemzetek sorához csatlakoznánk.

Évtizedünkben az emberiség soha nem látott fogyasztási csúcsra jutott. Ha nem lassít, azaz nem lesz kamaszból önként felnõtt, a korlátozó körülmények fogják erre kényszeríteni. Mondanunk sem kell: sokkal durvábban, mint ahogy egyáltalán elképzelhetjük.

 

(http://nol.hu/cikk/497065/)

Idézet

A permafroston most kis lyukak vannak. Megnövekedett metánszintet találtunk a vízfelszín felett, és még többet a vízben, pont alatta. Nyilvánvaló, hogy a tengerfenék a forrása.

Dr. Orjan Gustafsson, a Stockholmi Egyetem kutatója az óceánból kiszabaduló metánról

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok