Az Egyesült Királyság halállománya gyakorlatilag összeomlott a XX. században. Egy új tanulnány szerint 1889 óta a brit vizekben a halmennyiség 94%-kal csökkent.

A Nature Communications magazinban közölt tanulmány szerint olyan kevés hal maradt a brit vizekben, hogy a halászoknak ma 17-szer keményebben kellene dolgozniuk, hogy kifogják ugyanazt a halmennyiséget, mint 118 évvel ezelőtt. 1910-ben, bár a legtöbb halász vitorlásokkal ment ki a tengerre, a brit halászflotta négyszer annyi halat fogott, mint ma, írja a tanulmány. A halászat szakadatlan nyomása nemcsak a halállományt tizedelte meg, hanem a fenékhálóval történő halászat a fenék élőhelyeiben is súlyos károkat okozott, ami azelőtt olyan fajok bőséges populációit támogatta, mint a tőkehal, foltos tőkehal, és sima lepényhal. „Egyértelmű, hogy a halászat iparszerűvé válása óta a tengerfenék ökoszisztémái mélyreható átrendeződésen mentek át, és a fenéken élő kereskedelmi fajok állományai már régen összeomlottak”, írták a tanulmány szerzői, Callum Roberts és Ruth Thurstan a York Egyetemről. Mint modják, a brit és EU halászati kvóták semmit sem értek az összeomlás lassításában, és szerintük az egyetlen mód a halállomány újraélesztésére nagy védett tengeri területek kialakítása, ahol a halászat tilos.

(e360.yale.edu)