Egy friss tanulmány szerint az élet az óceánokban évmilliók óta a kipusztulások legrosszabb áradatának azonnali veszélyével néz szembe a klímaváltozás és a túlhalászás miatt. A Nemzetközi Program az Óceán Állapotáról (IPSO) által koordinált tanulmány szerint fogy az idő, hogy szembeszálljunk az olyan kockázatokkal, mint a korallzátonyok összeomlása, vagy az alacsony oxigén szintű „halott zónák” terjedése.
„Most egyetlen nemzedéken belül tengeri fajok, és teljes tengeri ökoszisztémák, mint például a korallzátonyok elvesztésével állunk szemben”, állítja a 27 szakértő által írt, és az ENSZ-nek bemutatásra kerülő tanulmány. Mint írják, „Hacsak nem cselekszünk most, nagy a kockázata annak, hogy tevékenységeink a klímaváltozás, túlzott kizsákmányolás, szennyezés és élőhelyek elvesztésének együttes hatására az óceánban a következő globálisan jelentős kipusztulási eseményt okozzák.”
A tudósok 600 millió év alatt öt tömeges kipusztulást sorolnak fel – legutóbb akkor, amikor a dinoszauruszok eltűntek 65 millió évvel ezelőtt, a jelek szerint egy aszteroida becsapódása után. Többek között a Perm időszaknak 250 millió évvel ezelőtt hirtelen vége szakadt. „Az eredmények megdöbbentőek”, írja Alex Rogers, az IPSO tudományos igazgatója, az óceán szakértőinek egy 2011-es szimpóziumának összefoglalójában, melyet az IPSO és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szervezett az Oxford Egyetemen.
Hal a fő fehérjeforrás a világ népességének egyötöde számára, a tengerek hajtják az oxigén körforgását és segítenek megkötni a szén-dioxidot, az emberi tevékenységből eredő egyik fő üvegházgázt.
Oxigén
Jelle Bijma az Alfred Wegener Intézettől azt mondja, a tengerek a fenyegetések „halálos hármasával” néznek szembe: magasabb hőmérséklet, savasodás és oxigénhiány, vagy anoxia, amelyek szerepet játszottak néhány korábbi tömeges kipusztulásban. A szén-dioxid felhalmozódása, amit az ENSZ klímakutatóinak testülete a fosszilis üzemanyagok emberi használatának tulajdonít, felfűti a bolygót. Az óceánban elnyelődve annak savasodását okozza, míg a műtrágyák hordaléka és a szennyezés idézi elő az anoxiát.
Mint Bijma írja, „Geológiai nézőpontból a tömeges kipusztulások egyik napról a másikra történnek, de az emberi időskálákon esetleg nem vesszük észre, hogy egy ilyen esemény közepén vagyunk.”
A tanulmány szerint a kormányok a legkönnyebben a túlhalászást tudják visszafordítani – például a globális felmelegedés megállítása egy váltással jár a fosszilis üzemanyagoktól a tisztább energiák felé, mint amilyen a szél- és napenergia. „A klímaváltozástól eltérően közvetlenül, azonnal, és hatékonyan lehet kezelni politikai változtatással”, mondja William Cheung a Kelet-Angliai Egyetemről. Mint írja, „Jelenlegi becslés szerint a túlhalászás felelős a tengeri halfajok ismert helyi és globális kipusztulásainak több mint 60%-áért.” A túlhalászás egyik példája a kínai bahaba, ami 2 méter hosszúra nőhet. Úszóhólyagjának kilónkénti ára – melynek gyógyászati jelentőséget tulajdonítanak – a 30-as évekbeli néhány dollárról 20000-70000 dollár közé emelkedett.
(Reuters)