Egy új tanulmány szerint 90% a valószínűsége annak, hogy a globális felmelegedés miatt 100 éven belül 3 milliárd embernek választania kell majd, hogy éhezik-e, vagy családjával enyhébb éghajlatra költözik.

A tanulmány előrejelzése szerint a hőmérséklet a század vége felé valószínű magasabban lesz, mint azok a hőmérsékletek, amik az élelmiszerellátást 1900 óta legalább három alkalommal megroggyantották.

David Battisti, a Washingtoni Egyetem klímakutatója 23, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által tesztelt modellt használt annak kiszámítására, hogy a klímaváltozással hogyan fognak változni a hőmérsékletek. A korábbi vizsgálatoktól eltérően csoportja a növekedési időszak alatti hőmérsékletekre koncentrált szerte a világon. Ez lehetővé tette, hogy meghatározzák az élelmiszer ellátásra gyakorolt hatást.

Eredményeik szerint 90% a valószínűsége annak, hogy a trópusok és szubtrópusok átlagos hőmérséklete magasabb lesz, mint az előző évszázad legforróbb hőhullámai. Az ezeken a területeken élő több mint 3 milliárd emberrel, akiknek legtöbbje mind táplálék- mind jövedelemforrásként erősen függ a helyben termelt élelmiszertől, a hatások katasztrofálisak lehetnek. (lásd a térképeket )

Terjeszkedő sivatag
A Szahel-övezetben, a Szaharától közvetlen délre fekvő félsivatagos zónában 2080 és 2100 között az átlaghőmérséklet várhatóan néhány fokkal magasabb lesz, mint az abban a régióban 1900 és 2006 között átélt legforróbb hőmérsékletek. Ez egy olyan régió, ami a száraz időszakban sivatagra emlékeztet, és ahol a termények csak akkor nőnek, ha elég monszuneső van. Az1960-as évek végétől az 1990-es évek elejéig a Szahel emberemlékezet óta egyik legrosszabb szárazságát szenvedte el. Bár bizonyos részeire az időszakos monszunesők azóta visszatértek, a hőmérséklet még mindig olyan forró lehet, hogy az esővíz elpárolog, mielőtt földet érne.

„A Szahel olyan régió lehet, ahol a mezőgazdaság a jövőben nem tud fennmaradni”, mondja Battisti munkatársa, Rosamund Naylor, a Stanford Egyetem Élelmiszerbiztonsági és Környezeti Programjától. Jelenleg a mezőgazdaság foglalkoztatja a népesség 60%-át, és állítja elő a GDP 40%-át. „Elvándorlás várható a mezőgazdasági területekről más területekre, vagy más országokba. Erre fel kell készülnünk.”, mondja Naylor.

A termést kemény találat éri
Nem csak a szegény országok fognak szenvedni. A modellek szerint 2080-ra átlagosak lesznek az olyan hőhullámok, mint ami 2003-ban Európát sújtotta, 52000 ember halálát okozva. A 2003-as hőhullám nemcsak életeket követelt, hanem hosszútávú hatást gyakorolt Európa élelmiszer ellátására. A legmagasabb hőmérsékletek a nyári növekedési időszak csúcsán ütöttek be. Olaszországban a kukorica hozama egyetlen év alatt 36%-kal csökkent; Franciaországban a gyümölcstermés negyede elveszett.

1972 nyarán Délkelet-Ukrajna és Délnyugat-Oroszország hőmérséklete 2-4°C-kal volt magasabb az akkori hosszútávú átlagnál. Az a régió jelentette a korábbi Szovjetunió fő éléstárát. A hőhullám hatására az egész Szovjetunió gabonatermése 13%-kal csökkent. A kormány ahelyett, hogy a problémát megoldotta volna házon belül, mint ahogy korábban tette, váratlanul elhatározta, hogy kilép a világpiacra. Ez hatással volt a globális gabonaárakra.

Tudományos megoldás?
„Kutatásunk azt mutatja, hogy a szárazföldi hőmérsékletek azokban az évszakokban, amikor a fő terményeket termesztik, messze el fognak térni a normálistól. Erre fel kell készülnünk.”, mondja Naylor. Hozzáteszi, hogy ha a hiány világszerte ugyanakkor lép fel, akkor a globális élelmiszerpiacok nem tudnak majd segítséget nyújtani.

Sok mezőgazdasági kutató számára a megoldás olyan fajtákban rejlik, amiket akár géntechnológiával, akár nemesítéssel hőtűrőbbé tettek. „Az új fajták kifejlesztéséhez, teszteléséhez, kibocsátásához, és ahhoz, hogy a vetőmag számottevő mennyiségben a termelők rendelkezésére álljon, a modern eszközök ellenére több mint egy évtized kell”, mondja Marianne Banziger, a CIMMYT mezőgazdasági kutatóintézet globális kukoricaprogramjának igazgatója. „Most kell változtatnunk a befektetési stratégiánkon, vagy különben súlyos élelmiszer bizonytalanságok felé haladunk.”

(Catherine Brahic, New Scientist, 2009. január 8.)