Klímaváltozás, Globális felmelegedés

Két évvel ezelőtt rájöttem, hogy különböző országokban a katonaság elkezdett házon belül klímaváltozási forgatókönyveket készíteni – olyan forgatókönyveket, amik a tudományos előrejelzésekkel kezdődtek, az emelkedő hőmérsékletről, csökkenő terméshozamokról, és egyéb fizikai hatásokról, és azt vizsgálták, hogy ez milyen hatással lesz a politikára és a stratégiára.



A forgatókönyvek a kudarcot vallott államok szaporodását jósolták, mert kormányaik nem tudták etetni népeiket; a klímamenekültek hullámait, amint a szerencsésebb országok határainak csapódtak; még háborúkat is országok között, amelyek ugyanazon a folyón osztoztak.

Ezért elkezdtem interjút készíteni mindenkivel, akihez eljutottam – nemcsak magas beosztású katonákkal, hanem tudósokkal, diplomatákkal és politikusokkal is. Nagyjából 70 interjúval, egy tucatnyi országgal és 18 hónappal később az alábbi következtetésekre jutottam, amikre nem számítottam a folyamat kezdetekor:

• A tudósok tényleg meg vannak ijedve. Megfigyeléseik az utóbbi két vagy három évben azt mutatják, hogy minden sokkal gyorsabban zajlik, mint ahogy azt a klímamodelljeik jósolták. Ez egy dilemmát teremt a számukra, mert az utóbbi évtizedben egy jól finanszírozott kampánnyal szemben küzdöttek, ami kétségbe vonta a klímaváltozás jelenségét.

Végre az emberek, sőt még a kormányok is figyelnek. Még az Egyesült Államokban, a klímaváltozást tagadók világfőhadiszállásán is, a népesség 85%-a a klímaváltozást most fő kérdésnek tartja, és a novemberi elnökválasztás mindkét jelöltje Amerika üvegházgáz kibocsátásának 80%-os csökkentését ígérte 2050-re.

A tudósok ezen a ponton érthetően vonakodnak attól, hogy nyilvánosan bejelentsék előrejelzéseik hibás voltát – hogy a helyzet valójában sokkal rosszabb, és a célokat újra meg kell majd vizsgálni. Legtöbbjük annak elsöprő bizonyítékára vár, hogy a klímaváltozás tényleg gyorsabban halad, bár magánkörben már meg vannak győződve arról, hogy ez így van.

Tehát a kormányok, bár végre ráébredtek a veszélyre, még mindig a rossz kibocsátási célok eléréséért dolgoznak. Az elszabaduló globális felmelegedés elkerülésének valódi feltétele talán 80%-os csökkentés 2030-ra, és szinte semmi fosszilis üzemanyag égetés (akár szén, gáz, vagy olaj) 2050-re.

• A tábornokoknak igazuk van. Az élelmiszer a kulcskérdés, és a világ élelmiszer ellátása már nagyon szűkös. Az utóbbi öt évben megettük a világ gabonatartalékának nagyjából kétharmadát, csupán 50 napnyit hagyva a tárolókban. Még 1oC-os átlagos globális hőmérséklet emelkedés is nagy darabot fog kihasítani szinte minden olyan ország élelmiszertermeléséből, amelyik közelebb van az Egyenlítőhöz, mint a sarkokhoz – és ezek közé tartozik a bolygó szinte összes élelmiszertermelője.

Tehát a nemzetközi gabonapiac a készletek hiánya miatt el fog sorvadni. Azok az országok, amelyek nem tudják etetni népüket, a bajból nem fognak tudni máshonnan gabonát importálva vásárlással kimászni, még akkor sem, ha megvan rá a pénzük. Éhező menekültek fognak átözönleni határokon, egész országok fognak anarchiába süllyedni – és egyes országok elragadhatják szomszédjaik földjét vagy vizét.

Ezek azok a forgatókönyvek, amiket a Pentagon és más katonai tervező intézmények most vizsgálnak.
Ezek elkezdhetnek valósággá válni, nem több mint 15 vagy 20 éven belül. Ha ez a fajta összeomlás széleskörűvé válik, kevés esélye lesz az üvegházgáz kibocsátást csökkenteni hivatott, és a további felmelegedés elkerülését célzó globális egyezmények megkötésének vagy betartásának.

• Van vissza nem fordítható pont, ami után a felmelegedés megállíthatatlanná válik. És talán simán át fogunk haladni rajta. Ez az a pont, ahol az antropogén (emberi eredetű) felmelegedés kiváltja a szén-dioxid hatalmas kiszabadulását a melegedő óceánokból, vagy mind szén-dioxid, mind metán kiszabadulását a melegedő permafrostból, vagy mindkettőt. A legtöbb klímakutató úgy gondolja, hogy ez a pont nincs messze a 2oC-os melegedésen túl.

Amint azon a ponton áthalad, az emberi faj elveszti az irányítást: saját kibocsátásunk csökkentése nem tudja megállítani a melegedést. Mégis, szinte biztos, hogy a határidőt nem fogjuk tudni tartani. Nem tudjuk visszaszerezni az elvesztett tíz évet, és mire a Kiotói Egyezményt helyettesítő új globális egyezményben megállapodnak és életbe léptetik, addigra talán nem marad elég idő a melegedés megállítására még az előtt a pont előtt, ahová nem szabad eljutnunk…

 

(Gwynne Dyer, londoni független újságíró és történész; The Japan Times, 2008. december 7.)

Idézet

Lesz bevételük. Van biotermesztés, amit lehet csinálni. Jelenleg élelmiszerhiány van, ezért nem értem, miért ne termeljenek az emberek élelmiszert.

Ching Hai Legfelsõbb Mester az állattenyésztéssel felhagyó gazdákról

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok