Gázok kiszabadulása
A tengerfenéken a fagyott metán hatalmas készletei a korábban gondoltnál kevésbé stabilak, és hirtelen kiszabadulásuknak köze lehetett a múltban a globális felmelegedéshez.
Szibériai tavak fagyott buborékai metánt, egy üvegházgázt bocsátanak ki, „a korábban becsültnél ötször gyorsabb tempóban”, és pozitív visszacsatolásként hatnak a klíma melegedésére, mondta Katey Walter a ma megjelent Nature című újság egyik cikkében.
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az elhibázott energiapolitika első jele az élet tömeges kipusztulása legyen a Földön. Most kell cselekednünk.
Katasztrofális felengedésnek nevezték el a kutatók azt a folyamatot, amely az északi félteke éghajlatában kibontakozni látszó felmelegedés egyik következménye. A növekvő átlaghőmérséklet a szibériai síkságra is érvényes, amit a fagyott területen keletkező kis tavak is bizonyítanak. A tavak azonban nemcsak vizet, hanem bomlástermékeket, főként metángázt is tartalmaznak, amely a légkörbe jutva tovább pusztítja a Földünket védő ózonpajzsot.
Hirtelen történt globális felmelegedés, valamint az élővilág jelentős átalakulása kísérte a paleocén és az eocén korok közötti, mintegy 55 millió évvel ezelőtti átmenetet. A geokémikusok ezt az anomáliát az óceánból származó jelentős metán-kibocsátással magyarázzák, amely megváltoztatta a szénizotópok összetételét a Föld felszínén. Mivel a metán erőteljes üvegházhatású gáz, ez vezethetett az ekkor tapasztalható globális felmelegedéshez. A klíma jelentős megváltozását körülbelül 100 000 éves intervallumban mutatták ki.
