A globális felmelegedés veszélyei

A tavaszi hőhullámnak köszönhetően az Alpokban a hóborítottság a valaha mért legrosszabb. Franciaországban Chamonix síüdülőjében a mérések kezdete óta a legmelegebb áprilisi napról számoltak be.

Ahogy manapság bármilyen nagy időjárási csapással kapcsolatban – az árvizektől és hurrikánoktól kezdve az erdőtüzeken át az USA déli részét a héten sújtó tornádókig –, az emberek gyakran tesznek fel kérdéseket, hogy mi köze ennek a sarokban megbúvó óriási elefánthoz, a globális éghajlatváltozáshoz.

Egysejtű élőlények maradványainak elemzésével lehet kétezer évre visszamenőleg megállapítani, milyen volt az időjárás Európa legészakibb pontján. Az eredmény: még akkor sem volt ilyen meleg a tenger, amikor Grönlandot valóban zölden virágzó legelők borították.

A modern embert érő legkomolyabb klímakatasztrófa 17-16 ezer évvel ezelőtt következett be Afrikában és Dél-Ázsiában. Teljesen elmaradt a monszun, hatalmas tavak száradtak ki, a Nílus és a Kongó szinte patakká zsugorodott. Az ok a jégkorszak végén bekövetkező jégolvadás volt.

Az amazóniai esőerdők területén kialakult aszályoknak nagyobb hatása van a globális éghajlatváltozásra, mint az Egyesült Államoknak egy év alatt - állítják brit és brazil tudósok.

Megszületett az első tudományos bizonyíték arra, hogy az emberi eredetű üvegházgáz-kibocsátás is hozzájárul az árvizek kialakulásához. Ahogy egyre több üvegházgáz kerül a levegőbe, úgy nő az esélye a heves esőzések és áradások kialakulásának az egyébként is csapadékos területeken, míg máshol ez a víz hiányozni fog.

Rekordmértékben olvadt 2010-ben a grönlandi jégtakaró - mutatták ki kutatók. A modellbecslések szerint a hatalmas jégtömegből tavaly mintegy 530 milliárd tonna olvadt el, ami közel kétszerese az 1958 és 2009, illetve az 1979 és 2009 közötti átlagnak (274, illetve 285 milliárd tonna), és meghaladja az eddigi 2007-es rekordot is.

Az USA Országos Óceán- és Légkörkutatási Hivatalának (NOAA) kutatói friss tanulmányukban azt találták, hogy az olyan fajok, mint az atlanti tonhal és kardhal jobban ki vannak téve az emberi halászatnak, mivel az óceán oxigénhiányos  régióiban nem tudnak megmaradni.

Egy ausztrál tengerkutató meghúzza a vészharangot az óceán nagy halott zónáinak terjedése miatt. Ove Hoegh-Guldberg, a Queensland Egyetem és az ARC Center of Excellence for Coral Reef Studies (CoECRS) professzora szerint növekvő bizonyíték van arra, hogy a bolygó múltjában lezajlott öt tömeges kihalási eseményből legalább négyben az óceán csökkenő oxigénszintjei döntő szerepet játszottak.

Ugyanolyan téli hagyománnyá vált, mint a pezsgő szilveszterkor – az év első jelentős hóvihara előhozza a klímaszkeptikusokat. És a hóvihar, ami az USA keleti részének nagy részét megfagyasztotta alig pár nappal a tél hivatalos kezdete után, mindenképp jelentősnek minősül. Bár a kocsibeállódat vastagon borító hó alig idézi fel egy veszélyesen melegedő bolygó képét, ez nem jelenti azt, hogy az éghajlatváltozás egy mítosz.