A globális felmelegedés veszélyei
Az utóbbi három évben drámai sebességgel olvad az Északi-sarki óceán. A legfrissebb számítások szerint harminc év múlva nyaranta teljesen jégmentessé válhat.
Az emelkedő átlaghőmérséklet már az elmúlt negyedszázadban is csökkentette rizs terméshozamát több rizstermelő régióban - 10 - 20 %-kal.
Oroszországban 1972 óta nem voltak ilyen katasztrofális mértékű erdőtüzek, és ebben az évezredben nem volt ehhez hasonló nyári hőség.
Árvizek, tüzvészek, és lázas hőség: a füsttől fulladozó Moszkvától a víz-áztatta Iowáig és az Északi-sarkvidékig úgy tűnik, hogy a bolygó a nyár idusán összeomlást él át. Tudósok azt mondják, hogy ez nem csak baljóslatú dolgok előjele, hanem a már zajló, aggasztó klímaváltozás jele.
A globális felmelegedés az óceáni cirkuláció leállásához vezethet. Az USA Massachusetts Egyetemének Amherst-i kutatói új vizsgálataik során azt találták, hogy a globális felmelegedés hatására növekedik az Északi-sarkvidék körforgásában az édesvíz mennyisége. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a Grönlandról és más forrásból elolvadó nagy mennyiségű jég olyan fokig hígíthatja az általában sós sarkvidéki vizeket, hogy az Atlanti-óceán északi felének termohalin cirkuláció néven ismert körforgása lassulhat, vagy akár le is állhat, ami katasztrofális következményekkel járna a globális éghajlatra.
„Oroszország ég, Pakisztán vízbe fullad – a delegátusok úgy tűnik, mégis boldogan folytatják, mintha a világon az összes idő az övék lenne”, mondja Wendel Trio, a Greenpeace klímapolitikai igazgatója.
Több mint 13 millió embert érintenek a pakisztáni árvizek, ami több, mint a 2004-ben az Indiai-óceán mentén pusztító szökőár, a 2005-ös kasmíri és a 2010-es haiti földrengés nyomán segítségre szorulók száma együttvéve - közölte hétfőn az ENSZ.
A mostanihoz hasonló rendkívüli hőség Oroszország ezeréves történelme során még nem volt Moszkvában: "semmi hasonlót nem rögzítettünk sem mi, sem elődeink", jelentette ki hétfőn moszkvai sajtóértekezletén Alekszandr Frolov, a központi meteorológai intézet vezetője.
Akik jól ismerik a Himaláját – én az utóbbi három évtizedben ötször másztam meg a Mt. Everest csúcsát –, azoknak e nagyszerű hegylánc olvadása olyasmi, amit személyesen tapasztalunk. A sherpák, akik „a világ tetején” élnek, és a gyakran visszatérő hegymászók nagyon is tudják, hogy az utóbbi években a nagy magasságokban mennyit emelkedett a hőmérséklet, és mennyire kiterjedt a masszív himalájai gleccsereken a hó és jég vékonyodása és visszavonulása.
Egy új NASA térkép bemutatja a tengeri halott zónák jelentős kiterjedését, olyan mélytengeri területeket, ahol az oldott oxigén szintje olyan alacsony, hogy a tengeri fajok nem tudnak életben maradni. E halott zónák közül sok sűrűn lakott partvonalak közelében található, főleg az USA keleti partján és Észak-Európában.